Apa-anya nagyon kitett magáért, az oviba csináltunk neki egy sünitortát, itthonra pedig egy kardszárnyú delfin tortát. Na de elvégre csak egyszer négyéves az ember, nem?
Délután, az itthoni "ünnepségen" a bátyja segítségével nagy nehezen kitalálták, hogy mit is ábrázol a torta. Persze mondanom se kell, hogy Nándit inkább az íze érdekelte, s nem az alakja. Le is fejezte rögtön szegényt, s nagyon meg volt elégedve vele.
A következő zenés videofelvételen pedig a gyermekek bemutatják, hogy a másfél éves osztrák oviba járás után milyen jól idomultak a helyi kulturális és nyelvi környezethez. A felvétel a ma délelőtti, első idei korcsolyázásunk után készült a pálya mellett. Én már sokszor megnéztem ma, s nevettem rajtuk, remélem másnak is tetszik azért.
A korcsolyapályán rajtunk kívül az első fél órában nem volt más vendég, dél körül azért már összegyűlt egy komoly, kb. 15 fős "vendégsereg". Nagyon büszke voltam az enyéimre, ők ketten voltak a legkisebbek, s míg a többi iskoláskorú gyerkőc a pálya szélén görcsösen kapaszkodva próbált tanulgatni, ők bátran a pálya közepén estek-keltek, s nagyon jól érezték magukat. Nándi tavaly még öt perc után feladta a jéggel való ismerkedést, ehhez képest az idén két óra alatt, szó szerint nevetve megtanult megállni a lábán, illetve a koriján. Hát hiába, aki négy éves, az négy éves...
Főhőseink a mai kimerítő nap után még kitalálták, hogy sátorban szeretnének aludni, s ehhez még ráadásként kaptak egy igazi kempingezős elemlámpás mesét is, úgyhogy most nagyon elégedetten alszanak.
