Az első melegebb hétvégén tettünk egy 50 km-es kört otthonról indulva a Duna két oldalán, a Donau-Auen (Duna-Ártér) Nemzeti Park központjáig és vissza.
Úgy látszik a gyerekek idén télen sem puhányodtak el, jó tempóban, kitartóan tekertek a gyakran unalmas, egyenes úton. Andris inkább a töltés tetején levő rázós, de kalandosabb utat válaszotta.
A nemzeti park központja már ismerős hely, sokszor jártunk itt. Megnéztük a kastély kéményén levő gólyafészket a fészek fölé szerelt kamera és a kastély tornyában levő TV-n keresztül, a kis és nagyteknősöket pedig élőben.
Nándi alaposan megvizsgálhatta a kakikiállítást. Ez a K-val és P-vel kezdődő téma még mindig nagyon népszerű nála...
A szabadtéri kiállítás egyik részén mindig van valamilyen elhullott
állat is "kiállítva". Első hallásra kicsit morbid, de pont az a bemutató
célja, hogy mindenki láthassa, hogy ez is a természet része. Pár hét
leforgása alatt a tetemet szinte teljesen eltüntetik a szorgos
kisállatok, bogarak, és mindenféle mütyür élőlények. Most éppen egy vidra volt "kiállítva".
A rosszalkodás sem maradhatott el, szerencsére nem volt sok látogató.
---------
Következő hétvégén egy kollégámmal tettem egy tavaszi bemelegítő túrát a Hochschwab hegység környékén. Az 1654 m magasan levő Voisthaler hüttéig küzdöttük fel magunkat, elég sok hó volt, jó derékig érő. Szerencsére a teteje meg volt fagyva, s megtartott minket. Majdnem mindig...
---------
Egy másik hétvégén meglátogattuk kis birtokunkat Zalabéren. A szokásosnál könnyebben ment az első tavaszi kaszálás, még épp időben érkeztünk, s nem volt embermagasságú a fű az udvaron. A nagymamám szombathelyi birsalmafájának gyermekeként az udvaron cseperedő fa pedig épp virágzott. Idén is várható egy gigászi, többmenetes lekvárfőzés...
---------
A húsvéti hosszú hétvégén pedig Kingával kettesben voltunk a Vendvidéken, Magyarország legnyugatibb csücskében, a Magyar-Osztrák-Szlovén hármashatár környékén. A térképen zöld csík a gyalogosan és biciklivel bejárt útvonalunkat jelzi. A célkeresztnél aludtunk egy kis panzióban, kb. 1 km-rel a szlovén határ előtt.
Első nap felgyalogoltunk a határátkelőig, majd jobbra fordulva toronyiránt haladva megpróbáltuk követni a határ vonalát az erdőben. Út szinte semmi, fogalmam sincs, merre mehettek itt egykor a határőségi UAZ-ok. Jópár hegyen, völgyön és patakon átkelve egy-két óra után megérkeztünk a hármashatárhoz.
A hármashatár után az osztrák-magyar határ mentén "Vasfüggöny túraút"-on mentünk tovább. Az egyik emlékeztetőként meghagyott őrtorony tetején megebédeltünk (azaz megettünk egy szendvicset).
A határt vonalától Felsőszölnök felé elkanyarodva rövidesen meg is érkeztünk az ország első házához. Sajnos elég szomorú látványt nyújt.
---
Másnap biciklivel mentünk, észak felé indulva, a Hármashatár kerékpárúton. Alsószölnöknél az országhatár felé vezető út most még eléggé hepehupás, idén fogják felújítani. A "Fahrbahnschäden" - "Úthibák" tábla mégis az osztrák oldalon van kint. Nem értjük, de a fő hogy innen már sima az út...
A kerékpárút a Rába mellett halad, a szokásos :-) aszfaltozott mezőgazdasági (és kijelölt kerékpár) utakon, nagyon szép környék. A Rába forrásától jön a kerékpárút kb. 100-120 km hosszan a magyar határig. A gyerekekkel még visszajövünk ide egy hétvégi kerekezésre.
Közben eleredt az eső is. A szlovén szakaszon kerékpárútnak nyoma sincs, az országúton kell tekerni, s a kereszteződéseknél egy-egy kis tábla jelzi a kerékpáros útvonalat. Szlovéniában még egy elég hosszú emelkedőt is le kellett küzdeni, a legmagasabb pontra felérve egy buszmegállóban uzsonnáztunk és pihentünk.
A legjobb az utolsó pár kilométer volt, ami egy nagyon hosszú lejtő a panzióig...
Miután a bicikliket leraktuk, s pihentünk egy kicsit, nekem ismét mehetnékem lett. Kingát meghívtam egy levezető határmenti sétára, ami a fenti térképen egy kis zöld kör alul. Az eső után tiszta sár volt minden, ennek megfelelő öltözetben indultunk neki. Hamar el is értük a határkövet.
A határnak ezen a szakaszán túraútvonal vezet az "
Európai zöld öv" - egykori vasfüggöny nyomvonala mentén.
Kinga kis hamupipőke cipellője:
Utunk vissza a panzióba a terveimnek megfelelően toronyiránt lefele az erdőben vezetett...
---------
Utolsó nap. Úton Szombathely, majd Schwechat felé megálltunk az Őrségben majdnem minden faluban. A híres szalafői tájházaknál elég nagy volt a népsűrűség.
Szinte minden faluban van egy újonnan épült játszótér, esőbeálló, tájékoztató tábla a vendégeknek, de láttunk többszázmilliós iskolafelújítást, s gyönyörű új kultúrházat is.
Egy szép új kilátó, ezúttal kilátás nélkül. Nekünk így is tetszett.
S a beszámoló végén az elmaradtatatlan őrségi tájkép, haranglábbal.
Most be kell fejeznem, egy óra múlva indulunk vonattal Rómába...
