Év végi beszámoló

Andris tanulgat olvasni. Az iskolában hetente egy új betűt tanulnak. Mivel ez a tempó nem éppen gyors, az olvasáshoz pedig az eddig "hivatalosan" megtanult 9-10 betű nem elég, ezért már persze magától megtanulta a többit is...
Lelkesen jár Jiu-Jitsu edzésre hetente kétszer, az iskola tornatermében van, este. Edzés után mindig bemutatót tart otthon, rajtam. Remélem, jó hatással lesz rá a keleti sport, mert "kicsit" szétszórt, és figyelmetlen a lelkem. Tegnap reggel otthon hagyta az iskolatáskáját, félútról kellett visszafordulni érte, aztán volt nagy rohanás az iskolabuszhoz. A "Gyere, Andris", és a "Kész a reggeli, gyertek" típusú mondatokra pedig valami beépített szűrő lehet a fülében. De így szeretjük...

Nándi a Kledering-i oviban maradt. Erre az egy évre nem akartuk kiszakítani ez ismerős környezetből, s egy másik oviba beiratni. Jövőre meg már úgyis mehet iskolába. Itt mindenki, aki abban az évben tölti be a hatot, mehet elsőbe, ha alkalmas rá. Mióta nincs mellette a bátyja, látványosan fejlődik az oviban, szépen megérteti magát egyedül is. Az iskolában is volt már. Az igazgatónő az ősszel minden leendő elsőst behív egy rövid ismerkedésre, beszélgetésre.
Mostanában Nándival "könnyebb" itthon. Szófogadó, jó gyerek, szinte "akar jó lenni". Szeret segíteni a ház (lakás) körüli munkákban.
Korizni is elkezdtem tanítani, már háromszor voltunk, gyorsan fejlődik, látszik, hogy nagyon meg akarja tanulni.  


Kinga szeptember óta intenzív német tanfolyamra jár, a helyi munkaügyi hivatal szervezésében. Teljesen ingyenes, és meg az utazási költséget is fizetik... S ráadásul jó is, rengeteget fejlődött Kinga, jó hallani, hogy végre nem aggodalmaskodik, s bátran megszólal bárhol németül. Nemrég volt vizsga, ő lett a legjobb a csoportban. Pedig van olyan csoporttársa, aki már 20 éve itt lakik... Ez számomra szinte hihetetlen. Mit csinált az 20 évig itt, beragasztotta a fülét, vagy mi?
Na, de maradjunk Kingánál. Egy-két év kihagyás után ismét belevetette magát a közösségi életbe. A Kajászói kismamák és alapítványok után most a bécsi református gyülekezetben izeg-mozog.
Lassan a munkahelykeresésnek is neki kellene állnia, legalább ilyen lendülettel. Remélem sikerül valamit találnia jövőre.

Magamról is valamit. Jó, hogy itt az év vége. Ilyenkor a mobilcégek műszaki osztályán megáll az élet egy hónapra, semmilyen módosítást, átalakítást nem lehet csinálni a karácsonyi ünnepek miatt. De legalább ilyenkor decemberben van idő az év közben kevésbé fontosnak hitt és emiatt be nem fejezett (vagy el sem kezdett) dolgok véghezvitelére.
Így két és fél év után már lassan elkiismernek és elfogadnak a kollégáim. Hát nem ment gyorsan. Munkám van - találtam magamnak. Pár keményebb elbeszélgetés után azt is elértem, hogy számítson a véleményem a műszaki dolgokban. A szakmai féltékenység és az információk egymás előli gondos elrejtése nincs túl jó hatással a munkahelyi légkörre. De miután idén többször előadtam, hogy eszem ágában sincs más(ok) munkáját elvenni, és hogy nekem az első a családom és a munkahely pedig csak a pénzkeresés miatt kell (ahogy minden normális embernek, legfeljebb nem vallják be), azóta lazult a helyzet. Szóval továbbra sem álmaim munkahelye, viszont legalább nem is álmodom a munkahelyemmel soha.
Félreértés ne essék, semmi komoly gond nincs, s minden munkahelyen van, ami nem működik tökéletesen. A fő, hogy ne tegye magát tönkre miatta az ember, s amikor délután kilép a kapun, a munkahelyi problámákat hagyja ott.
Na, más téma.
Reggel vagy Nándikát viszem az oviba, vagy Andrist az iskolabuszhoz, megosztjuk a feladatot Kingával. Őszinte legyek, az oviba menést jobban szeretem. A buszmegálló nagyon közel van, felteszem Andrist az iskolabuszra, aztán már mehetek is dolgozni. Nándikával több, mint fél óra kényelmes sétálás és buszozás, míg megérkezünk Klederingbe. Közben van idő mindent megnézegetni, beszélgetni, s máris jól indul a nap. Meg az oviban is szeretek lenni, minden reggel szoktam ott egy kicsit játszani :-).

Mostanában nem voltunk kirándulni sehol, ilyesmiről tehát nem tudok beszámolni. Költözködés, gyereknátha, esős idő, ilyesmik... Már nagyon hiányzik egy kis kimozdulás. Remélem esik egy kis hó nemsokára, aztán lehet menni egy jó kis családi téli kirándulásra végre.

Ennyit mára/idénre, mindenkinek minden jót év végére.

Azaz kmleeles krcsnyaoái üekpenent, és edrnymérbeekn gdaazg bloodg új éevt koánvík :-)

(nmeérg mrgyaaáaztm Ardniansk, hogy a fleőntt eembr szkóépeekt ovlas, nem bkeűtet )

Fehér Ház

Elég mozgalmas őszön vagyunk túl. Október második felében átköltözködtünk a "Fehér Ház"-ba. Elég fárasztó volt, de most már túl vagyunk rajta, s nagyjából be is rendezkedtünk. Jó kis lakás, csendes, kényelmes, szép. 84 m2, három szoba plussz nappali. A második emeleten az egyik szélső lakás. 34 lakás van a házban, a mienk az egyik legnagyobb.

Persze nem a sajátunk, béreljük ezt is. "Genossenschaftswohnung"-nak hívják ezt a fajtáját a bérlakásoknak. Úgy kezdődik, hogy a bérlő befizet egy nagyobb, "önrész"-nek nevezett összeget (egy magyarországi lakás árát...). Ez olyasmi, mint egy letét, ha kiköltözünk, visszakapjuk.  Nem kamatozik, sőt minden évben 1%-ot lecsípnek belőle. A bérleti díj viszont jóval alacsonyabb, mint az előző, szokásos módon bérelt lakásunké. Ezt tíz év után meg is lehet vásárolni, s valamennyire a kifizetett bérleti díjat is beleszámolják a vételárba. De tekintve, hogy még sehol sem laktam egyhuzamban tíz évet életemben, nem valószínű, hogy erre pont itt fog sor kerülni. Meg persze egy ekkora lakás ára is elég húzós itt, mostani áron 160000 EUR...

A berendezkedés hetekig ellátott esténként-éjszakánként munkával. Volt itt minden, csempézés, komplett konyhabútor, fürdőszobabútor összeszerelés. Meg persze a régi bútorjaink, dolgaink elrendezése, mint minden költözésnél.

A többi család nem ilyen szerényen költözött, mint mi. Az első héten szinte folyamatosan jöttek a telerakott teherautók a különböző menő és méregdrága bútoráruházakból. Ennyi új, márkás konyhagépet és bútort egyszerre ritkán látni. Mi a 15 éves mosógépünkkel, leharcolt IKEA-s fapolcainkkal és az ebay-en vásárolt használt konyhabútorunkkal üde színfolt voltunk :-).

A költözésen kívül is történtek persze mindenféle dolgok velünk, de erről majd legközelebb.

Iskolakezdés

Hétfőn elkezdődött a suli és az ovi. Reggelente Andris az iskolabusszal megy Schwechat-ra az iskolába, Nándika pedig a Kledering-i oviba továbbra is. Hétfőn még csak egy órát voltak a suliban, megismerkedtek a tanítónénivel és az iskolával egy kicsit. Kedden Kinga (Teréz)anya azért még biztos ami biztos, átautózott Schwechat-ra, hogy megnézze, sikerül-e a kis elsősünknek a buszról leszállni, s egy busznyi gyerekkel közösen megtalálni a busztól 10 méterre levő iskolakaput. Sikerült persze :-) .
A suli persze nagyon tetszik Andrisnak. A tanító néni nagyon kedves, Andris nagyon megszerette ezalatt a pár nap alatt. Itt elég lazán veszik a tanítást, igaz ma már tanultak is valamit, az "1"-es számot :-). Végül is valahol el kell kezdeni.
Szerdán volt szülői értekezlet. Kinga ment el rá. Hetente tanulnak egy új betűt majd, a csütörtöki napon. Ebben a munkában 5-6 szülő is részt vesz reggel 8-tól 10-ig, a gyerekekkel közösen az adott betűvel kapcsolatban "kézműves" foglalkozást tartanak. Kinga már jelentkezett is a jövő hétre. Gondolom az "A" betű lesz a téma és almát fognak csinálni gyurmából :-).
Nándika szegényem mostantól már a tesó-tolmács nélkül jár oviba. Remélem, hamar megtalálja majd a helyét így egyedül, szegényemnek nem lehet könnyű, hogy így Andris nélkül maradt az oviban. De majd belerázódik, s így egyedül biztosan hamar megtanul beszélni is németül.

Nyaralás, 08.21., vasárnap

Délelőtt a Reißeck hegyre mentünk fel a képen látható hegyi vasúttal. Négyszer kell átszállni, az első három szakaszon felfele ezzel a "lépcsős" vonattal, az utolsó szakasz pedig nagyjából vízszintesen, egy "sima" keskeny nyomközű vonattal. A 2200 méter feletti hegyen nagyon jó egész napos túrákat lehetne tenni, de a gyerekeket nem akartuk totál kikészíteni ilyesmivel.  

Az egész nyomvonal a vízierőmű embernyi átmérőjű csővezetéke mellett megy.
Ez a vonatpálya is a "kellemest a hasznossal" elv alapján készülhetett, ha már úgyis csinálják a csővezetéknek a betonozást és az alagútfúrást, miért ne lehetne mellé egy sínpárt is lefektetni. A jegyárakat és az utazók létszámát elnézve nem veszteséges az üzlet. 

A végállomás mellett van egy játszótér, ami az áramtermelést hivatott elmagyarázni a gyerekeknek, csövek, forgó lapát és világító lámpa segítségével. A vizet aprókavics helyettesíti, 2200 méteren egy csurom vizes gyerek az tuti megfázás lenne.
Én azért tettem egy félórás kis sétát, s megnéztem a két fenti tározót. Nagy kedvem lett volna még tovább menni a környező csúcsokra. 

Hogy a gyerekekre adott bakancsnak haszna is legyen, felajánlottam nekik egy kis sétát a sziklákon, s nem kellett kérlelnem őket, jöttek is.

Délután a kemping melletti strandon voltunk. Nándi rájött, hogy mégis hajlandó felvenni a karúszót, s nagyon élvezi, hogy egyedül is tud "úszni". Van egy jó hosszú vízicsúszda, azt tanítgattam neki, estére már egyedül csúszott nagy büszkén.
Andris ezalatt a csúszda környékén volt a víz alatt és felett. Először elég bátortalanul hagytam egyedül a mélyvízben, amíg Nándival csúsztam. Az a jó, hogy Andris nem vakmerő típus, jól méri fel a veszélyeket. Az ilyen "éles" helyzetekben így elég jól tud magára vigyázni nélkülem is.

Nyaralás, 08.20., szombat

A kempingből még reggel kiköltöztünk, mert aznap estére sátoros lakodalmat készítettek elő a kemping étterménél, s mint azt már korábban Kingával a Bösenstein hegységben megtapasztaltuk, sramlizenére nem igazán tudunk aludni.
 
Délelőtt a Szlovén határ közelében levő Tscheppaschlucht szurdokban voltunk. Ez a legszebb szurdokvölgy, amit eddig Ausztriában láttunk. Minden nagyon vadregényes és hatalmas: a vízesések, a sziklafalak, és a megtett út is jó hosszú volt.

Kora délután volt mire a túra végére értünk. A gyerekek jól elfáradtak, de nem panaszkodtak, ami annak a jele, hogy jól érzik magukat. Visszafele nem kellett gyalogolni, óránként járó különbusz viszi vissza a fáradt kirándulókat az autós parkolóhoz.

Délután a fél ötös, utolsó sétahajót értük el, az "Ossiacher see" nevű tavon tettünk vele egy 1 órás hajókázást, pihenésképpen.

Kb. 100 km-rel nyugatra költöztünk, a nagyon kicsi, csendes és barátságos és olcsó Möllcamping nevű helyre.  A kemping mellett van strand, a gyerekek már nagyon készülnek a fürdésre.

Nyaralás, 08.19., péntek

Ma reggel szegény Nándi hányt. Kinga a kempingben maradt vele.

Andrissal mi elautóztunk az Obir cseppkőbarlanghoz. Ausztria legnagyobb cseppkőbarlangja, barlangi vezetővel látogatható, óránként indulnak a csoportok. Busz vitt fel a barlang bejáratához, ott jól felöltöztünk, bent 8 fok van. Egy régi bányajáraton kell besétálni a hegy gyomrába, a cseppkövekhez. Mindenféle hang és fényjátékok, valamint rövidfilmek teszik még változatosabbá a barlangi sétát.
A csoportban az egyik kislány rögtön az elején elkezdett nagyon sírni, mert félt. A barlangi vezető hölgy hihetetlen profizmussal oldotta meg a dolgot, kézenfogta, s magával vitte a kislányt a csoport élére. A kislány pár másodperc alatt abbahagyta a nyafogást.
Andris persze nem félt, s mindent lelkesen megnézett. De legjobban a dinamitos robbantásról szóló kisfilm tetszett neki...
Délután a kempingben voltunk mi is, Nándi addigra már rendbe is jött, fociztunk, játszottunk.
Közben kaptunk egy félórás óriási vihart is, jégesővel, felhőszakadással, hatalmas széllel. Pár centi magasan állt a víz a sátor alatt, de szerencsére hamar beitta a föld, miután elállt.

A kemping mellett van egy méhészettel kapcsolatos érdekes kiállítás, amit a pihenőnap lezárásaként megnéztük.

 

Nyaralás, 08.16-17., kedd-szerda

Kedden reggel gyors bevásárlást követően elindultunk Karintiába. Miután megérkeztünk, kiderült, hogy a gyors bevásárlás eredménye az volt, hogy a bolti kártyaolvasóban hagytam a kártyámat... Ismét vissza a kiindulási helyre, kártyaátvétel, majd vissza Karintiába. Plusz 250 km. Az keddre tervezett első programunk a Griffen-i cseppkőbarlang volt, az utolsó, délután 4 órai barlangi vezetésre sikerült is odaérnünk :-).
Utána már csak fél-egy órát kellett vezetni, s máris elértük a kiszemelt kempinget a Maltschacher tó mellett, Klagenfurt és Villach környékén.

Szerdán, kárpótlásul a keddért, sok programot találtam ki.

Bad Kleinkirchheim-ből felvonóval felmentünk a Kaiserburg hegyre, ahonnan 20 perces sétával elérhető a majdnem 2000 méter magas hegy csúcsa.

Utána voltunk az "Alpenwildpark" nevű vadasparkban. Szerintem egy vállalkozó szellemű gazdálkodó a tulajdonos, aki meglátta a turizmusban az üzleti lehetőséget, s az egész farmját átalakította vadasparkká. Az egykori hatalmas gazdasági épületben medvebarlang van kitömött medvékkel, és jégyhegy kitömött jegesmedvével. Ja, és zsiráf is, meg mindenféle egyéb preparátumok.Lehet, hogy az én egyszerű mivoltom miatt van, de én szívesebben láttam volna teheneket és csirkéket az istállóban. A kinti, hatalmas vadasparki részen voltak persze mindenféle hús-vér állatok is. Az tetszett. A gyerekeket az 1 euróval működő vadnyugati ló és a patakban levő köveken történő átkelés hozta lázba.

Délután a Verditz nevű ülőlifttel felmentük egy másik hegyre, s a nyári bobpályán legurultunk.
Utána megnéztük az Ossiach tó parján levő "Affenberg"-et, ahol egy hatalmas erdős területen több mint 100 majom lakik, s kísérővel be lehet menni, s meg lehet nézni őket.
A nap végén még felsétáltunk a Landskron nevű várhoz is.