Már nagyon vártuk az idei zalabéri nyaralást. Három éve voltunk utoljára egy egész hetet, az elmúlt két nyáron mindig pont a kijelölt héten esett az eső, sártengerré változtatva az utat a völgyben.
Persze mostantól már nem gond a sár! A gyerekek kifejezetten azt várták, hogy essen az eső sokat, s próbára lehessen tenni az új autót. Igy is lett, minden nap esett valamennyi, a verda pedig jelentem jól vizsgázott a felázott, sáros úton.
 |
| A monogramos, 123-as rendszám a véletlen műve... |
|
|
|
 |
| Nándi az ellőtt nyílvesszőt keresi |
 |
| Andris fazekas szeretne lenni |
Kilenc nap semmittevés... Zalabér az egyetlen hely, ahol simán elvagyok akármeddig anélkül, hogy bármit is cselekednék. Reggelizgetés 6-9-ig, utána játék, aztán ebédfőzés, kávézgatás, délután valami kis piszmogás a ház körül, dumálgatás, vacsi, borozgatás, s vége is a napnak. Rengeteg tennivaló lenne a házban és a kertben, de Zalabérben a "majd jövőre" a jelszó. Az egyik kis ablak festését (fél óra munka) már az előző évezred óta tervezgetjük...
Párszor azért kimozdultunk persze: Szentgróton strandolni, Sényén fazekas ismerősünknél, Zalakaroson barátainkkal, illetve a szemközti hegyen a kis Szent Antal kápolnában harangozni.
 |
| Folytatás jövőre ! |
