Nándikát már tavaly tavasz óta tanítgatom biciklizni, különböző módszerekkel. Először azt gondoltam, hogy pár nap alatt megtanítom, mint
Andrist négy évesen. De sajnos tavaly teljes kudarcba fúlt minden próbálkozásom, egyszerűen nem ment neki. Valószínűleg ez is olyan, hogy "meg kell érnie rá". Most április közepén, varázsütésre, pár délután leszerelt pedállal gurulva, hirtelen ráérzett. Olyannyira, hogy egy hétre rá már a Kledering-i oviba (3 km) is biciklivel mentem vele, s Kinga is biciklivel jön vele haza azóta is minden nap:
Jó, persze, mondhatnátok, hogy mindenki megtanul biciklizni, de azért én akkor is nagyon örülök neki. Itt a környéken mindenfele van kerékpárút. Tavaly már Nándit nem szívesen cipeltük biciklis ülésben, mivel kinőtte, ezért sokszor kellett feleslegesen autózni, vagy Andrissal úgy biciklizni, hogy közben Nándi gyalogol.
Ma, a munka ünnepén az első, kb. 12 km-es "biciklitúrára" is sor került,
az Oberlaa-i játszótérig és vissza.
Nándi azt mondta hazaérkezve, hogy nem is fáradt el :-). Tény, hogy sokat edzett a múlt héten...