Év végi beszámoló

Andris tanulgat olvasni. Az iskolában hetente egy új betűt tanulnak. Mivel ez a tempó nem éppen gyors, az olvasáshoz pedig az eddig "hivatalosan" megtanult 9-10 betű nem elég, ezért már persze magától megtanulta a többit is...
Lelkesen jár Jiu-Jitsu edzésre hetente kétszer, az iskola tornatermében van, este. Edzés után mindig bemutatót tart otthon, rajtam. Remélem, jó hatással lesz rá a keleti sport, mert "kicsit" szétszórt, és figyelmetlen a lelkem. Tegnap reggel otthon hagyta az iskolatáskáját, félútról kellett visszafordulni érte, aztán volt nagy rohanás az iskolabuszhoz. A "Gyere, Andris", és a "Kész a reggeli, gyertek" típusú mondatokra pedig valami beépített szűrő lehet a fülében. De így szeretjük...

Nándi a Kledering-i oviban maradt. Erre az egy évre nem akartuk kiszakítani ez ismerős környezetből, s egy másik oviba beiratni. Jövőre meg már úgyis mehet iskolába. Itt mindenki, aki abban az évben tölti be a hatot, mehet elsőbe, ha alkalmas rá. Mióta nincs mellette a bátyja, látványosan fejlődik az oviban, szépen megérteti magát egyedül is. Az iskolában is volt már. Az igazgatónő az ősszel minden leendő elsőst behív egy rövid ismerkedésre, beszélgetésre.
Mostanában Nándival "könnyebb" itthon. Szófogadó, jó gyerek, szinte "akar jó lenni". Szeret segíteni a ház (lakás) körüli munkákban.
Korizni is elkezdtem tanítani, már háromszor voltunk, gyorsan fejlődik, látszik, hogy nagyon meg akarja tanulni.  


Kinga szeptember óta intenzív német tanfolyamra jár, a helyi munkaügyi hivatal szervezésében. Teljesen ingyenes, és meg az utazási költséget is fizetik... S ráadásul jó is, rengeteget fejlődött Kinga, jó hallani, hogy végre nem aggodalmaskodik, s bátran megszólal bárhol németül. Nemrég volt vizsga, ő lett a legjobb a csoportban. Pedig van olyan csoporttársa, aki már 20 éve itt lakik... Ez számomra szinte hihetetlen. Mit csinált az 20 évig itt, beragasztotta a fülét, vagy mi?
Na, de maradjunk Kingánál. Egy-két év kihagyás után ismét belevetette magát a közösségi életbe. A Kajászói kismamák és alapítványok után most a bécsi református gyülekezetben izeg-mozog.
Lassan a munkahelykeresésnek is neki kellene állnia, legalább ilyen lendülettel. Remélem sikerül valamit találnia jövőre.

Magamról is valamit. Jó, hogy itt az év vége. Ilyenkor a mobilcégek műszaki osztályán megáll az élet egy hónapra, semmilyen módosítást, átalakítást nem lehet csinálni a karácsonyi ünnepek miatt. De legalább ilyenkor decemberben van idő az év közben kevésbé fontosnak hitt és emiatt be nem fejezett (vagy el sem kezdett) dolgok véghezvitelére.
Így két és fél év után már lassan elkiismernek és elfogadnak a kollégáim. Hát nem ment gyorsan. Munkám van - találtam magamnak. Pár keményebb elbeszélgetés után azt is elértem, hogy számítson a véleményem a műszaki dolgokban. A szakmai féltékenység és az információk egymás előli gondos elrejtése nincs túl jó hatással a munkahelyi légkörre. De miután idén többször előadtam, hogy eszem ágában sincs más(ok) munkáját elvenni, és hogy nekem az első a családom és a munkahely pedig csak a pénzkeresés miatt kell (ahogy minden normális embernek, legfeljebb nem vallják be), azóta lazult a helyzet. Szóval továbbra sem álmaim munkahelye, viszont legalább nem is álmodom a munkahelyemmel soha.
Félreértés ne essék, semmi komoly gond nincs, s minden munkahelyen van, ami nem működik tökéletesen. A fő, hogy ne tegye magát tönkre miatta az ember, s amikor délután kilép a kapun, a munkahelyi problámákat hagyja ott.
Na, más téma.
Reggel vagy Nándikát viszem az oviba, vagy Andrist az iskolabuszhoz, megosztjuk a feladatot Kingával. Őszinte legyek, az oviba menést jobban szeretem. A buszmegálló nagyon közel van, felteszem Andrist az iskolabuszra, aztán már mehetek is dolgozni. Nándikával több, mint fél óra kényelmes sétálás és buszozás, míg megérkezünk Klederingbe. Közben van idő mindent megnézegetni, beszélgetni, s máris jól indul a nap. Meg az oviban is szeretek lenni, minden reggel szoktam ott egy kicsit játszani :-).

Mostanában nem voltunk kirándulni sehol, ilyesmiről tehát nem tudok beszámolni. Költözködés, gyereknátha, esős idő, ilyesmik... Már nagyon hiányzik egy kis kimozdulás. Remélem esik egy kis hó nemsokára, aztán lehet menni egy jó kis családi téli kirándulásra végre.

Ennyit mára/idénre, mindenkinek minden jót év végére.

Azaz kmleeles krcsnyaoái üekpenent, és edrnymérbeekn gdaazg bloodg új éevt koánvík :-)

(nmeérg mrgyaaáaztm Ardniansk, hogy a fleőntt eembr szkóépeekt ovlas, nem bkeűtet )

Fehér Ház

Elég mozgalmas őszön vagyunk túl. Október második felében átköltözködtünk a "Fehér Ház"-ba. Elég fárasztó volt, de most már túl vagyunk rajta, s nagyjából be is rendezkedtünk. Jó kis lakás, csendes, kényelmes, szép. 84 m2, három szoba plussz nappali. A második emeleten az egyik szélső lakás. 34 lakás van a házban, a mienk az egyik legnagyobb.

Persze nem a sajátunk, béreljük ezt is. "Genossenschaftswohnung"-nak hívják ezt a fajtáját a bérlakásoknak. Úgy kezdődik, hogy a bérlő befizet egy nagyobb, "önrész"-nek nevezett összeget (egy magyarországi lakás árát...). Ez olyasmi, mint egy letét, ha kiköltözünk, visszakapjuk.  Nem kamatozik, sőt minden évben 1%-ot lecsípnek belőle. A bérleti díj viszont jóval alacsonyabb, mint az előző, szokásos módon bérelt lakásunké. Ezt tíz év után meg is lehet vásárolni, s valamennyire a kifizetett bérleti díjat is beleszámolják a vételárba. De tekintve, hogy még sehol sem laktam egyhuzamban tíz évet életemben, nem valószínű, hogy erre pont itt fog sor kerülni. Meg persze egy ekkora lakás ára is elég húzós itt, mostani áron 160000 EUR...

A berendezkedés hetekig ellátott esténként-éjszakánként munkával. Volt itt minden, csempézés, komplett konyhabútor, fürdőszobabútor összeszerelés. Meg persze a régi bútorjaink, dolgaink elrendezése, mint minden költözésnél.

A többi család nem ilyen szerényen költözött, mint mi. Az első héten szinte folyamatosan jöttek a telerakott teherautók a különböző menő és méregdrága bútoráruházakból. Ennyi új, márkás konyhagépet és bútort egyszerre ritkán látni. Mi a 15 éves mosógépünkkel, leharcolt IKEA-s fapolcainkkal és az ebay-en vásárolt használt konyhabútorunkkal üde színfolt voltunk :-).

A költözésen kívül is történtek persze mindenféle dolgok velünk, de erről majd legközelebb.

Iskolakezdés

Hétfőn elkezdődött a suli és az ovi. Reggelente Andris az iskolabusszal megy Schwechat-ra az iskolába, Nándika pedig a Kledering-i oviba továbbra is. Hétfőn még csak egy órát voltak a suliban, megismerkedtek a tanítónénivel és az iskolával egy kicsit. Kedden Kinga (Teréz)anya azért még biztos ami biztos, átautózott Schwechat-ra, hogy megnézze, sikerül-e a kis elsősünknek a buszról leszállni, s egy busznyi gyerekkel közösen megtalálni a busztól 10 méterre levő iskolakaput. Sikerült persze :-) .
A suli persze nagyon tetszik Andrisnak. A tanító néni nagyon kedves, Andris nagyon megszerette ezalatt a pár nap alatt. Itt elég lazán veszik a tanítást, igaz ma már tanultak is valamit, az "1"-es számot :-). Végül is valahol el kell kezdeni.
Szerdán volt szülői értekezlet. Kinga ment el rá. Hetente tanulnak egy új betűt majd, a csütörtöki napon. Ebben a munkában 5-6 szülő is részt vesz reggel 8-tól 10-ig, a gyerekekkel közösen az adott betűvel kapcsolatban "kézműves" foglalkozást tartanak. Kinga már jelentkezett is a jövő hétre. Gondolom az "A" betű lesz a téma és almát fognak csinálni gyurmából :-).
Nándika szegényem mostantól már a tesó-tolmács nélkül jár oviba. Remélem, hamar megtalálja majd a helyét így egyedül, szegényemnek nem lehet könnyű, hogy így Andris nélkül maradt az oviban. De majd belerázódik, s így egyedül biztosan hamar megtanul beszélni is németül.

Nyaralás, 08.21., vasárnap

Délelőtt a Reißeck hegyre mentünk fel a képen látható hegyi vasúttal. Négyszer kell átszállni, az első három szakaszon felfele ezzel a "lépcsős" vonattal, az utolsó szakasz pedig nagyjából vízszintesen, egy "sima" keskeny nyomközű vonattal. A 2200 méter feletti hegyen nagyon jó egész napos túrákat lehetne tenni, de a gyerekeket nem akartuk totál kikészíteni ilyesmivel.  

Az egész nyomvonal a vízierőmű embernyi átmérőjű csővezetéke mellett megy.
Ez a vonatpálya is a "kellemest a hasznossal" elv alapján készülhetett, ha már úgyis csinálják a csővezetéknek a betonozást és az alagútfúrást, miért ne lehetne mellé egy sínpárt is lefektetni. A jegyárakat és az utazók létszámát elnézve nem veszteséges az üzlet. 

A végállomás mellett van egy játszótér, ami az áramtermelést hivatott elmagyarázni a gyerekeknek, csövek, forgó lapát és világító lámpa segítségével. A vizet aprókavics helyettesíti, 2200 méteren egy csurom vizes gyerek az tuti megfázás lenne.
Én azért tettem egy félórás kis sétát, s megnéztem a két fenti tározót. Nagy kedvem lett volna még tovább menni a környező csúcsokra. 

Hogy a gyerekekre adott bakancsnak haszna is legyen, felajánlottam nekik egy kis sétát a sziklákon, s nem kellett kérlelnem őket, jöttek is.

Délután a kemping melletti strandon voltunk. Nándi rájött, hogy mégis hajlandó felvenni a karúszót, s nagyon élvezi, hogy egyedül is tud "úszni". Van egy jó hosszú vízicsúszda, azt tanítgattam neki, estére már egyedül csúszott nagy büszkén.
Andris ezalatt a csúszda környékén volt a víz alatt és felett. Először elég bátortalanul hagytam egyedül a mélyvízben, amíg Nándival csúsztam. Az a jó, hogy Andris nem vakmerő típus, jól méri fel a veszélyeket. Az ilyen "éles" helyzetekben így elég jól tud magára vigyázni nélkülem is.

Nyaralás, 08.20., szombat

A kempingből még reggel kiköltöztünk, mert aznap estére sátoros lakodalmat készítettek elő a kemping étterménél, s mint azt már korábban Kingával a Bösenstein hegységben megtapasztaltuk, sramlizenére nem igazán tudunk aludni.
 
Délelőtt a Szlovén határ közelében levő Tscheppaschlucht szurdokban voltunk. Ez a legszebb szurdokvölgy, amit eddig Ausztriában láttunk. Minden nagyon vadregényes és hatalmas: a vízesések, a sziklafalak, és a megtett út is jó hosszú volt.

Kora délután volt mire a túra végére értünk. A gyerekek jól elfáradtak, de nem panaszkodtak, ami annak a jele, hogy jól érzik magukat. Visszafele nem kellett gyalogolni, óránként járó különbusz viszi vissza a fáradt kirándulókat az autós parkolóhoz.

Délután a fél ötös, utolsó sétahajót értük el, az "Ossiacher see" nevű tavon tettünk vele egy 1 órás hajókázást, pihenésképpen.

Kb. 100 km-rel nyugatra költöztünk, a nagyon kicsi, csendes és barátságos és olcsó Möllcamping nevű helyre.  A kemping mellett van strand, a gyerekek már nagyon készülnek a fürdésre.

Nyaralás, 08.19., péntek

Ma reggel szegény Nándi hányt. Kinga a kempingben maradt vele.

Andrissal mi elautóztunk az Obir cseppkőbarlanghoz. Ausztria legnagyobb cseppkőbarlangja, barlangi vezetővel látogatható, óránként indulnak a csoportok. Busz vitt fel a barlang bejáratához, ott jól felöltöztünk, bent 8 fok van. Egy régi bányajáraton kell besétálni a hegy gyomrába, a cseppkövekhez. Mindenféle hang és fényjátékok, valamint rövidfilmek teszik még változatosabbá a barlangi sétát.
A csoportban az egyik kislány rögtön az elején elkezdett nagyon sírni, mert félt. A barlangi vezető hölgy hihetetlen profizmussal oldotta meg a dolgot, kézenfogta, s magával vitte a kislányt a csoport élére. A kislány pár másodperc alatt abbahagyta a nyafogást.
Andris persze nem félt, s mindent lelkesen megnézett. De legjobban a dinamitos robbantásról szóló kisfilm tetszett neki...
Délután a kempingben voltunk mi is, Nándi addigra már rendbe is jött, fociztunk, játszottunk.
Közben kaptunk egy félórás óriási vihart is, jégesővel, felhőszakadással, hatalmas széllel. Pár centi magasan állt a víz a sátor alatt, de szerencsére hamar beitta a föld, miután elállt.

A kemping mellett van egy méhészettel kapcsolatos érdekes kiállítás, amit a pihenőnap lezárásaként megnéztük.

 

Nyaralás, 08.16-17., kedd-szerda

Kedden reggel gyors bevásárlást követően elindultunk Karintiába. Miután megérkeztünk, kiderült, hogy a gyors bevásárlás eredménye az volt, hogy a bolti kártyaolvasóban hagytam a kártyámat... Ismét vissza a kiindulási helyre, kártyaátvétel, majd vissza Karintiába. Plusz 250 km. Az keddre tervezett első programunk a Griffen-i cseppkőbarlang volt, az utolsó, délután 4 órai barlangi vezetésre sikerült is odaérnünk :-).
Utána már csak fél-egy órát kellett vezetni, s máris elértük a kiszemelt kempinget a Maltschacher tó mellett, Klagenfurt és Villach környékén.

Szerdán, kárpótlásul a keddért, sok programot találtam ki.

Bad Kleinkirchheim-ből felvonóval felmentünk a Kaiserburg hegyre, ahonnan 20 perces sétával elérhető a majdnem 2000 méter magas hegy csúcsa.

Utána voltunk az "Alpenwildpark" nevű vadasparkban. Szerintem egy vállalkozó szellemű gazdálkodó a tulajdonos, aki meglátta a turizmusban az üzleti lehetőséget, s az egész farmját átalakította vadasparkká. Az egykori hatalmas gazdasági épületben medvebarlang van kitömött medvékkel, és jégyhegy kitömött jegesmedvével. Ja, és zsiráf is, meg mindenféle egyéb preparátumok.Lehet, hogy az én egyszerű mivoltom miatt van, de én szívesebben láttam volna teheneket és csirkéket az istállóban. A kinti, hatalmas vadasparki részen voltak persze mindenféle hús-vér állatok is. Az tetszett. A gyerekeket az 1 euróval működő vadnyugati ló és a patakban levő köveken történő átkelés hozta lázba.

Délután a Verditz nevű ülőlifttel felmentük egy másik hegyre, s a nyári bobpályán legurultunk.
Utána megnéztük az Ossiach tó parján levő "Affenberg"-et, ahol egy hatalmas erdős területen több mint 100 majom lakik, s kísérővel be lehet menni, s meg lehet nézni őket.
A nap végén még felsétáltunk a Landskron nevű várhoz is.

Egy hosszabb körutazás Ausztriában

Két hetesre tervezzük a nyaralást. Nagyjából ennyi, ami konkrétan meg lett megtervezve, igaz, ez még tavaly nyáron.
Kinga szombaton kitalálta az első táborhelyünket, két éjszaka a szlovén és a magyar határ közelében, a "híres" Bairisch-Kölldorf falu kempingjében.
A falu egyébként tényleg világelső valamiben, itt található a világ legnagyobb tűzoltóautója, ami maga a tűzoltóállomás.

Miután a tűzoltóállomás melletti szökőkútban a gyerekek kölcsönösen jól lefröcskölték egymást, felsétáltunk a "Parapluieberg" nevű hegyre, ahol a tűzoltóság erdei fesztivált tartott. Kétfajta programot találtak a lelkes szervezők a közönség szórakoztatására: lehetett enni, illetőleg inni a felállított büfékben. Két perc otttartózkodás (és 8 EUR belépő kifizetése) után rá is kérdeztem erre, kiderült, hogy tényleg ennyi... Úgyhogy a 3. percben el is jöttünk.
 

Sokat járunk templomba. A 30 fokos melegben nagyon jól esik.

Este még egy nagyot fürödtünk a kemping medencéjében a gyerekekkel.

Másnap (ma) délelőtt a közeli Kapfenstein vulkanikus eredetű hegyen sétáltunk végig a tanösvényen.

Geo-trail Kapfensteinberg

Délután a Klöch nevű falucska hegyén levő várrom és kilátó volt a cél. Mindenfelé szőlő vagy kordonos gyümölcsültetvények vannak. Hangulatos, nyugodt környék, nagyon tetszik nekem.

Klöch - szőlőültetvények

Klöch játszótér

Klöch "belvárosa"

Délután, a kempingbe visszaérve már látszott, hogy eső lesz. A gyerekekkel bementem a fedett medencébe játszani, ha már úgyis esik, gondoltam, ott átvészeljük. Hát a vége egy igazi, óriási felhőszakadás lett, jégesővel kísérve. Andris nem szokott félni az ilyen természettel kapcsolatos dolgoktól. Hát most félt, nagyon hangosan verte, rázta a medence fedését az eső és a szél. Mondtam neki, hogy a víz alatt nem hallja, akkor meg az volt a baja, hogy néha fel kell jönnie levegőt venni :-)
Kinga ezalatt egyedül tartotta a frontot a sátorban, ami szerencsére nem repült el, és nem is ázott be. 

Nándi élete első barackja

Holnap reggel továbbindulunk, Karintiába, ezeknél a vulkánkúpoknál egy "kicsit" magasabb hegyek közé.

Eladtuk...

Épp a buszon ülök, útban haza, Schwechat felé. (WIFI internet van a buszon, szuper!)
Az előbb írtam alá a házeladási szerződést. Egy budapesti könyvelő hölgy vette meg. Mindent email-ben beszéltünk meg, most találkoztam vele először.

Az utóbbi időben már elég sok felesleges nyűgöt okozott a ház, örülök, hogy sikerült eladni. Már csak tulajdonosai voltunk a háznak, gazdái nem, ennek így semmi értelme nem volt, csak a bosszúság volt vele már. Órákat töltöttem a közüzemi díjak nyomonkövetésével, az "albérlők" cseszegetésével a kertgondozás elmaradása miatt.

Kicsit irigykedtem, amikor a hölgy mesélte, hogy könyvelő, s csak 1-2 napra kell majd Budapestre utaznia havonta Kajászóról. Amikor még ott laktunk, sokszor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne távmunkában dolgozni, 10-15 órát megspóroltam volna vele hetente. Az összeadva évente 72 munkanap (72 x 8 óra), amit az ember pluszban a családdal tölthetett volna. De nem lehetett...

Más. Holnap reggel már indulunk is a régóta tervezgetett kéthetes ausztriai körutazásra, gyerekekkel. Na jó, az túlzás, hogy "tervezett", mert semmi nincs megtervezve. Egyelőre a déli részek felé indulunk, Karintia, Déltirol, aztán majd meglátjuk.
A táskámban lapul egy üveg Tokaji Aszú, amit az előbb vettem az sikeres eladás megünneplésére, meg nyaralási útravalónak. Be kell osztanunk majd Kingával, hogy két hétig kitartson...

Petzvál József utca

Ez a bejegyzés csak a volt Vodafone-os kollegáknak szól.

Meló után Bécsben találkoztam a családdal, a Hadtörténeti Múzeumban voltak. A metrómegállóban véletlenül vettem észre a térképen, hogy itt is van Petzvál utca, nem csak Budapesten, még ha csak egy ilyen rövidke is.
Nagyon megörültem neki. Remélem Ti is örültök. :-)

Legoland

Szabadságon voltam egy egész hetet. Elég messze utaztunk ezúttal, Németországba, a Legoland parkba. Már egy fél éve vártak erre a gyerekek.

Julcsi, Vince, Andris, Nándi

Indulás előtti éjjel Nándinak 39 fokos láza lett, de az óvodai kapcsolatok révén tudtuk, hogy csak egy napig fog tartani. Így is lett, barátaink a két gyerkőccel elindultak reggel, mi pedig délután utánuk eredtünk. A Salzburg tartományban levő St. Martin am Tennengebirge-ben, a szálláson találkozunk.

Ezúttal nem sátorban, hanem ifjusági szállásokon aludtunk egész héten. Ez az első szállás (JUFA St. Martin) volt a legszuperebb, 1000 méter felett a hegyekben.
Másnap a fiúkkal a környéken, Altausse-ben levő sóbányában voltunk. 800 métert kellett begyalogolni a hegy gyomrába, egy szűk folyosón, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. A 2. világháborúban vonatszerelvényekkel szállították ide, s raktározták be a bombabiztos, kiváló klímájú hegy gyomrába a szövetséges bombázások elől az európából összerabolt műkincseket. Aztán 1945-ben a vezér parancsára ládákban titokban bevittek többezer kilónyi időzitett bombát is, azzal a céllal, hogy ne kerüljön amerikai kézre ez a temérdek kincs. A helyi bányászok meg szépen kivitték a bombákat, mielőtt felrobbant volna, így megmenekült a sok műkincs, meg a hegy is.
Csak azért írtam ezt le, mert Andrist nagyon megragadta ez a történet. Persze nem hős bányász akar lenni, hanem inkább a robbantás körül forogtak a gondolatai :-).

Délután a két anyuka kimenőt kapott, a Hallstadt-ban városnéztek. Az apukák pedig a Hallstadt-i tóparti játszótéren terelgették a gyerekfalkát. 
 

Hegycsúcsok távolról, játszóterek közelről

A pihenőnap után másnap reggel továbbindultunk a Legoland park felé. Az előző estét azzal töltöttem, hogy az interneten felkutassam, hogy mit tudunk útbaejteni Németországban, ami érdekes a gyerekeknek. Aztán végül 5 perc alatt kitaláltam, igaz, az út első 20 km-én volt mindkét célpont, és mindkettő még Ausztriában.
Délelőtt a kívűlről csodálatos, belüről turistákkal alaposan megtöltött Hohenwerfen várban voltunk. A legnagyobb "attrakció" a Sólymászbemutató. Ezekkel a szerencsétlen madarakkal vadásznak már évszázadok óta. A várban pedig a nézők feje felett reptetik őket, úgy, hogy egy hosszú bőrszíj végére valami kisemlőstetem van odakötözve, amit aztán folyamatosan pörgetnek, s szerencsétlen madarak arra próbálnak lecsapni. Maga a bemutató színvonalas, és látványos, csak elég értelmetlen szerintem.
Miután Andris mégegyszer lelőtt ágyúval mindenkit, tovább is indultunk.

A Golling-i vízesés már nekem is tetszett, igaz, a gyerekek elég fárasztóak voltak, nagyon adták a műsort.

Hahó, fényképezek, ide nézzetek!

Aztán esett pár csepp eső is, aminek egy jó része Nándi könnyzápora volt. Az elutazás előtt pár nappal elveszett az esőkabátja, s most az első csepp esőre óriási hisztivel fejezte ki bánatát emiatt...
Na, végre megérkeztünk az úticélunkhoz! A Legoland lényegében egy remek vidámpark, LEGO öltözékben. Hétvégén állítólag annyi látogató van, hogy akár egy órát is kell sorbaállni, mire az ember felszállhat a kiszemelt játékra. Mi hétköznap voltunk, nem volt ilyen gond.

A játékok leginkább kisebb gyerekeknek valók, a mieinknek pont ideálisak. Én arra számítottam, hogy majd itt totál kimerül mindenki estére, de nem így történt. A két hullámvasúttól eltekintve elég nyugis a hely, szépen elautózgatnak, lovacskázgatnak, vonatoznak a gyerekek, s nem az történik, hogy két óra alatt kidőlnek a fáradtságtól.

Két napig voltunk a Legoland-parkban. Minden játékot kipróbáltunk, szuper volt.

A visszautat is két részletben tettük meg, ismét egy pihenőnapot beiktatva. A Wolfgangsee partján St. Gilgen-ben aludtunk. Sajnos Vince és apukája, Joe lázasan ágynak dőltek, ők nem sokat láttak a szép környékből.

Mi a két kisbagesszal egy tóparti sétán voltunk, majd pedig a szokásos módon a gyerekek "megmártóztatták a lábukat egy kicsit". 5 percen belül már meztelenül játszottak a 19-20 fokos vízben.

Másnap a betegek elutaztak hozzánk, Kledering-ig, mi pedig még maradtunk plusz egy napot, nehogy valaki elkapja a betegséget.
Délelőtt az Attersee partján levő erdei meseútat néztük meg, most már harmadszor, Nándi első alkalommal még pocaklakó volt, így ő csak kétszer. Kár, hogy a gyerekek lassan kinőnek belőle...

Route 66

3 törpe

Utolsó, nem tervezett szállásunk a Wels-i ifjúsági szállás volt. Este városnézés, séta, másnap, vasárnap  pedig a Wels környéki  Schmiding-i állatkertben voltunk.

Majmok

Falusi állatkert létére megehetősen sok minden van itt, zsiráfok, tigrisek, orrszarvúk, gorillák, kenguruk és cápák is.

Utolsó programként még játszottunk egy órát az állatkert mászódzsungelében. Hát dióhéjban ennyi történt egy hét alatt. most két hét meló, aztán irány Zalabér!

Strasshof vasúti múzeum

Június utolsó hétvégéjén Strasshof-ban, a vasúttörténeti parkban voltunk. Pár kép róla, ezútal részletes beszámoló nélkül.

Mesepark

Pénteken a Fertő tónál levő Familypark-ban voltunk. Én szabadságon, a gyerekeket pedig erre a napra elkértük az oviból. Kinga unokatestvérérének családjával voltuk, a park bejáratánál találkoztunk velük reggel nyitáskor.

Jó, hogy mindenre felülhetnek a felnőttek is a gyerekekkel. De néha már győzködni kell őket, mert amire lehet, arra felnőtt nélkül akarnak felülni. Az meg hogy néz ki, hogy a röfögve köröző malac hátán egyedül ülök, s nem kísérőként... A kisebb unokatesónak megeshetett rajtam a szíve, mert végül ment velem egy kört a malac hátán.

Tavaly óta lett egypár új játék is, mint például ez a lenti Almafa-hinta. Én nem bírom a körpályán történő keringést, de ez nem tűnt túl vészesnek. Meg aztán a gyerekek mindenképp ki akarták próbálni, de nekik még csak kísérővel lehet.
Búcsús "láncos" hintán csak egyszer ültem életemben, az eredményt inkább nem részletezem... Most "csak" kavargott a gyomrom, miután kiszálltunk. 

Az egész napos vidámparkozásba nagyon elfáradt mindenki. A másnapra, szombatra tervezett kirándulás így elmaradt, helyette a Kledering-i játszótérre mentünk.
Ezt csak azért említem meg, hogy büszkén megmutathassam a közös erővel, négy gyerkőc és két apuka munkájával elkészített homokvárat. Az Eszterházy-ak is megirigyelhetik. Legalább harminc torony, dupla várárok, kút, alagút, titkos kincseskamra, hidak, zászlók, minden ami egy várba kell.

Schöpfl

Csütörtökön volt Úrnapja / Frohleihnahm, ami itt ünnepnap. A gyerekeket délelőtt elvittem a Bécsi erdő legmagasabb pontjára, a 893 m magas Schöpfl-re.

Nem különösebben hosszú kirándulás, 3-3 km oda-vissza, s kb. 300 méter szintkölünbség. Az út eleje sajnos betonút, ami elég unalmas. Andris az első 100 méter után elkezdett nyafogni, se továbbmenni nem akart, se hazamenni. Végül a hegymenet mellett döntött, kis szülői "segítséggel" :-). Mihelyt lekanyarodtunk az erdei ösvényre, helyrebillentek a kis kirándulók, s buzgón mentek felfelé a meredek úton.

Ennél a kis forrásnál tízóraiztunk, illetve a gyerekek a poharaikkal megöntözték a környék összes fáját. Pár napja esett az eső, de azért nem firtattam inkább ezt a dolgot.

A hegycsúcson  jó magas kilátó van, ami még az 1800-as évek végén épült. Ennek a tetején ebédeltünk, Kinganya darafelfújtat készitett nekünk a kirándulásra. Miután a sapkákat most nem engedtem ledobni a kilátóból - féltem, hogy fennakad valamelyik fán - ezért a magunkkal hozott vizből öntögettek le egy kicsit, amolyan érdekes fizikai kísérletképpen. El kell ismernem, tényleg jól nézett ki, ahogy szálltak le a vízcseppek.

Visszafele egy másik úton, a "Nyugdíjasösvényen", Pensionistensteig-en jöttünk le. Hosszabb, és nem olyan meredek ez az út, gondoltam, hogy a fáradt lurkóknak jobb ez. Persze ők nem úgy gondolták, de azért "meggyőztem" őket...

A betonútra visszaérve szedtünk egy csokor virágot Kingának. A parkolóban érzékeny búcsút vettünk az útközben gyűjtütt különféle botoktól, s megindultunk hazafelé. Persze a hátsó ülésen utazók végigaludták az utat.

Liesing patak

Kledering mellett folyik a Liesing nevű patak, mellette hosszan vezet a bicikliút, keleti irányban Schwechat felé, nyugatra pedig Bécsnek az Unterlaa nevű részébe. Itt van - tőlünk 2-3 km-re - egy kiváló játszótér hajóval, várral. Egy dombocska tetején kút is van, s ha a lelkes apuka elegendően sokáig pumpál, az erre a célra épített hosszú (10-20 m) kikövezett "csatornarendszeren" tekintélyes mennyiségű vízet lehet a homokozóba lefolyatni. A gyerekek hatalmas gátakat építenek homokból a víz útjába, de persze a végén mindig apuka győz, s a gátakat előbb-utóbb elmossa a vízáradat. Jó móka.

Mi azonban most nem a játszótéren voltunk, hanem a mellette levő Liesing patakban. Először bokáig. Aztán Andris ruhástul belezuhant nyakig, mert megbotlott egy kőben... Levetkőzött tehát. Persze Nándi is rögtön le akart vetkőzni, így is történt. Én nem vetkőztem. S Kinga sem, illetve azt nem tudom, mert ő otthon maradt.

A képen látható gátat is mi építettük, jórészt én, mert marha nehezek voltak a kövek. Szóval szuper volt ez a fürdőzés a délutáni napsütésben és a langyos patakvízben, király program volt.

Júniusi összefoglaló

Június 2 - Mariazell

Egy Schwechat-i ismerős családdal voltunk Mariazell-ben. Két lányuk Andrisal és Nándival egykorú, s ha ők együtt vannak, nagyon tudják adni a műsort. 
 

Egész nap lógott az eső lába, de végülis nem áztunk meg. Olyan helyeken jártunk, ahogy már korábban is voltunk, négyesben. Felvonózás a Bürgeralpe-ra, a hegytetőn a Holzknechtland (favágó-park) és a kilátó, délután csónakázás és vizibiciklizés az Erlaufsee-n. Este pedig alvás az autóban. Négy gyerek dupla olyan fárasztó, mint kettő. De kétszer olyan nagy élmény is.

Június 4-5. - Operaház, Budapest

A Hófehérke és a 7 törpe gyermekopera miatt utaztunk Budapestre, vonattal. Persze megpróbáltunk minél több budapesti baráttal, rokonnal is találkozni, így elég jól körbebékávéztuk a várost a hétvégén. Az előadás zseniális volt, minden korosztálynak élvezetes.

Június 11. - Lándzsér

Ismét a "két csaj"-jal és szüleikkel töltöttünk el egy remek napot. Délelőtt a lándzsér-i (Landsee) várban voltunk, délután pedig a locsmánd-i (Lutzmannsburg) élményfürdőben. Este elváltak útjaink, mindkét család a nagyszülőkhöz utazott tovább, csak mi Szombathelyre, a "lányok" pedig Zalába.

Június 12-14. - Szombathely

Egy nappal megtoldottuk a pünkösdi hosszú hétvégét, mégsem maradt egy üres percünk sem. Szombathelyen rögtön első nap a Kalandváros játszóparkba vittem el a gyerkőcöket, anyukám lakásától pár perc séta. Mi voltunk az első vendégek aznap, volt egy "saját" kalandvárosunk kb. 5 percig. A gyerekek már ki tudja hányszor voltak itt, de ez egy megunhatatlanul jó hely. Bátran ajánlom minden Vas megyébe látogató gyerekes családnak.

Kalandváros

Délután pedig az Irottkőn voltunk. Nekem nagyon jól érzés a magyar oldalról felmenni az Irottkőre. Emlékszem, amikor jó húszonöt éve még csak 60 km-es kört megtéve lehetett feljutni az osztrák oldalról. Akkor külön engedéllyel, szigorú határőrség és vámvizsgálat után nyílt fel a combnyi vastag sorompó a határátlépéskor. Andrist nagyon érdekli ez a "szögesdrót" téma, s nem egyszerű feladat a "miért"-ekre válaszolni...

Irottkő kilátó

Kinga és Nándi Ausztriában, én Andrissal Magyarországon

Június 18. - Wachau

Wachau lényegében az osztrák Dunakanyar. Igaz, nem kanyarodik olyan élesen, nem olyan meredek a szikla, s soha nem akartak vizierőművet építeni ide, de azért hasonló. Másnem abban, hogy a fővárosiak kedvelt kirándulóhelye. Végre eljutottunk ide mi is.
 

Hinterhaus várrom

A várvédők

Hinterhaus homokból

"Virágzó" szőlősbirtokok, minden mennyiségben.

Kinganya

Dürrnstein

Oroszlánszívű Richárd fogvatartói

Június 19. - Traiskirchen városi múzeum

Elvittük a "lányokat" a kedvenc múzeumunkba. Már egy kezünkön biztos nem tudjuk megszámolni, hányszor voltunk itt, de még mindig találtunk eddig fel nem fedezett részt a múzeumban. Egyszer elmegyünk ide gyerekek nélkül is, mert nehéz velük felvenni a tempót, ha múzeumlátogatásról van szó. Össze-vissza rohangásznak a nekik megtetsző kiállítási tárgyak között, ahányan vannak, annyi felé persze. Látnivaló ami leköti őket az van bőven, de folyton a sarkukba lenni, ami elég fárasztó...
A tetőtérben levő játszóház az utolsó állomás, ahol aztán lehet játszani délig, azaz záróráig.

Matador játszóház