Ahogy elértük a hegyes vidéket, megálltunk - a Muckenkogel környékén - tízóraizni, aztán célba vettünk egy gyalog elérhető vízesést. Az ide vezető ösvény elején az állt egy táblán, hogy "Nur für Geübte und Schwindelfreie", azaz "Csak gyakorlott, nem szédülő embereknek", vagy ilyesmi. Ez elég meredek kaptatót jelent, lépcsőkkel, sziklákkal. A mi kis óvodásaink nagy lelkesedéssel másztak egyre feljebb. Ahhoz képest, hogy tavaly Nándit még cipelni kellett, Andris pedig tíz méter után közölte, hogy "elfáradtam", szinte hihetetlen, mennyit változtak.
Egy óra körül értünk vissza az autóhoz, a gyerekek persze rögtön beájultak, ahogy elindultunk. Az Erlaufsee-t vettem célba, ami Klederingtől 130 km-re van.
A tó csodás, tiszta vízű. Jövő nyáron biztosan eljövünk majd ide fürödni. Most vizibicikliztünk egyet.
Mivel nem tudtam előre, hol leszünk szombat délután, nem foglaltam előre szállást. Végül is, ha nem találunk semmit, haza is tudunk menni estére. Nem túl egyszerűen, de sikerült, itt.
Másnap délelőtt a Mariazell melletti Bürgeralpe-ra mentünk fel, libegővel. A hegytetőn van egy kilátó, egy erdészettel és fakitermeléssel kapcsolatos bemutató-élménypark gyerekeknek, és egy rövidke kisvasút.
Nyáron elég népszerű hely lehet, de most szerencsére nem voltak sokan, mert eléggé hűvös, szeles volt az idő. Reggel az első libegővel mentünk fel, ami lényegében a fent dolgozókat (és ezúttal minket) vitte fel a hegyre. A gyerkőcöknek (és nekünk is) nagyon tetszett az erdészeti park, fahasábokat úsztattak, többször végignézték a kis faházakban izgő-mozgó-dolgozó favágó-bábukat.
Nagynehezen sikerült kicsábítani a lurkókat az erdészeti részből. Fellépcsőztünk a kilátóba, ebédre megettünk mindent, ami megmaradt a hétvégéről, továbbá egy jó meleg levest is, lementünk a libegővel, s elindultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése