Bécsi hétvége

Szombat

Na, ezt is megértük, nem utaztunk el hétvégére sehova.
Szombaton megnéztük Carnuntum-ot, egy régi római települést, nincs túl messze innen. Nem a szokásos falmaradék kőrengeteg kiállításról van szó, a régi lakóépületeket teljesen felépítik, s korhűen berendezik.  Most épp a városi fürdőt építik fel, 2011-re lesz készen.
Egy másik helyszínen van egy egykori Amfiteátrum is, jót rohangásztak a lurkók a falmaradványokon, s a porondon egy kis gladiátorjátékot is bemutattunk a nem túl népes osztrák nézőseregnek.
Ebéd után még megnéztük a Heidentor diadalívet. Nem bízta a császár a véletlenre a dolgot az építkezésnél, az 1800-as évekig megmaradt az egyik boltív, akkor aztán felújították, hogy a következő másfél évezredet is kibírja.

Este még játszótereztünk egyet itthon, s megismerkedtünk két helybéli elsős gyerkőccel. Jót fociztunk meg homokoztunk velük, illetve én beszélgettem is velük kicsit, legalább tanultam pár új német szót.

Vasárnap

 

Másnap az állatkertben voltunk Nokia-s kollegám (Dubó) családjával. A gyerekeink nagyon jól elvoltak egymással, összevissza rohangásztak, úgyhogy egy kevésbé mozgékony élőlényt tudtam csak lefényképezni. Reggel kapásból fellelkesítettem a gyerekeket, hogy ismét megetethetik az elefántot, aztán rájöttem, hogy azt a budapesti állatkertben csinálták, itt nincs ilyen. (Mármint etetés nincs, elefánt az van.) A gyerekeknek egyébként a kiállított állatszobrok, és az egyik régi üres oroszlánketrec tetszett a legjobban, amibe be lehetett mászni. Tulajdonképpen az állatkert legköltségesebb részére, az állatokra nincs is nagyon szükség, ezek a majmócák jól elszórakoznának az üres állatkertben is.
Hazafelé az orrunk elől ment ki a (lerombolás előtt álló) bécsi Déli pályaudvarról a vonat, kb. 10 méter kiányzott. Szerencsére pár perc múlva beérkezett az a szerelvény, ami az 1 óra múlva induló következő járat volt. Úgyhogy a két alvó gyereket kiterítettük a vonaton, s mi is megpihentünk egy kicsit az indulásig.