Kórházban voltunk (aug. 20-án)

Bagesz megígérte, hogy megírom a kórházi élményeinket, most ez következik.
Andris sajnos ha egyszer hányni kezd, mindig a kórházban kötünk ki egy kis infúzióra. Állítólag majd kinövi. Így kerültünk most a Mödling-i kórházba is. Hajnali 1-kor indultam Andrissal itthonról. A kórházban persze először mindenféléket kérdezgettek, és nagyon örültem, hogy értettem, és válaszolni is tudtam. Aztán gyorsan vért vettek Andristól, bekötötték az infúziót, és mehettünk aludni.
Először, mint később megtudtam, egy orosz hölggyel és a kisbabájával kerültünk egy szobába. A hölgy egy szót sem tudott németül, én pedig oroszul nem tudok, (bár még ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek tanulniuk kellett), így nem jelentettünk egymásnak társaságot. A hölgy szerencséje az volt, hogy dolgozik ott egy bosnyák takarítónő, aki velem ellentétben még nem felejtette el a kötelező orosz tudását. Tőle tudtam meg, hogy valamiféle táborban laknak, és a baba már a hetedik gyermeke, és sehogy sem akar belenyugodni, hogy nem mehet haza a kórházból a beteg babával.
Andrisra reggel újabb vérvétel várt, ezt nem vette jónéven. Sajnos az eredmények csak egy kicsit voltak jobbak, mint előző éjjel, így még egy napot bent kellett maradnunk. (Az természetesen fel sem merült, hogy én nem maradhatok ott, sőt az itteni társadalombiztosítás még az én háromszori étkezésemet is finanszírozta.) A délelőtti vizitnél Andris aludt. Nem ébresztették fel, hanem az egyik orvos visszajött, amikor Andris felébredt. Először azt hittem, rosszul értettem valamit, aztán majdnem kicsordultak a könnyeim, hogy ilyen emberségesek.
Ebéd után egy új szobát kaptunk, egyágyasat, külön fürdőszobával, TV-vel. Délután 1 órakor rajzfilmek vannak az ORF1-en, Andris boldogan nézte ezeket. Délután levették az infúziót, hogy Andris kicsit mozoghasson. Közben Bagesz és Nándi meglátogattak minket, nagyon élvezték a vonatozást a kórházig az emeletes vonattal. Az infúziót este kötötték vissza, így amíg Andris aludt, szépen le is csöpögött a maradék. Az előző napi nagy alvások után Andris reggel ötkor kelt, így a délelőtt nagyon hosszúra sikerült. A délelőtti vizit után még egy vérvétel következett, ennek az eredménye háromnegyed 12-re lett meg. Végre minden rendben volt, jöhettünk haza. Lassan dél lett, és alig hittem a fülemnek, amikor megkérdezték, hogy kérjük-e az ebédet. Mégis inkább a gyors hazautazást választottuk.