December

Mi történik velünk mostanság? Többen megjegyezték, hogy elmaradtak a blogbejegyzések. Pár dolog azért történt, lássuk:

Először is jöjjenek a gyerekek.

A képen látható családunk új tagja, Kasper. 

Klederingben lakik egy másik magyar család is. A feleség nyelvtanár, s ő ajánlotta, hogy bábozással milyen jól lehet nyelvet tanítani. Könyvet is írt róla, ami nagyon jó útmutató, tanári segédlet, elsősorban óvodai, csoportos foglalkozásokhoz.
A gyerekeket jól felkészítetem, mondtam nekik, hogy a postás fogja hozni Kasper-t, de ő aztán bizony egyáltalán nem tud magyarul. Nagyon várták már, s amikor "megérkezett", nagyon jól fogadták. Szépen elbeszélgetnek vele(m) a maguk kis szókincsével németül, s ha nem tudnak, vagy nem értenek valamit, akkor Kingától megkérdezik. Én amíg kezemen van a báb, egyáltalán nem szólalok meg magyarul. (Fel van adva a lecke nekem is...) Szerencsére ezen nem akadnak fenn, annyira beleélik magukat a játékba. Mintha én magam ott sem lennék, csak Kasper.
Jó lenne jobban tudni németül, hatékonyabban menne a tanítás persze. Tegnap anyukám meg is jegyezte, hogy rövidesen majd megfordul a dolog, s inkább a gyerekek fognak németül bábozni, s tanítani minket. Hát úgy legyen.

Úszás. Nándi négy éves lett, most már ő is mehet úszótanfolyamra. Be is irattuk mindkettőt a következő, januárban kezdődő oktatásra. Andris a haladóba megy. Már egész ügyesen úszik egyedül a mély vízben, néha azért persze még kell segíteni neki. Nándika nagyon várja már, hogy ő is mehessen végre úszni. Ez így két gyerekkel heti háromszori késő délutáni elfoglaltságot jelent, úgyhogy sok szabadidőnk nem lesz hétközben.

Túra. Vasárnap voltam egy jó kis hótalpas túrán, a Hochschwab hegység környékén levő 1683 m magas Hochanger (Magas puszta ?) csúcson. Hát ja, azért a "puszta" szóról nekem más jutna eszembe, de hogy magas, az biztos. Jól elfáradtam, mire felértem. Szerencsére köd nem volt, s a nap is sütött kicsit, de a szél fújt rendesen, az arcomra fagyott a mosoly. Jó sok hó volt (60-90 cm), friss porhó, hótalppal is elég jól besüllyedt az ember minden lépésnél.  Búcsúzóul pár téli tájkép a kirándulásról:

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk!

Szülinap

Tegnap volt Nándi(ka) négy éves. Nagyon várta már, főleg az óvodai szülinapozást. Az óvónénik a szülinapjukra készítenek nekik koronát és valami kis meglepetés ajándékot, a szülők pedig visznek tortát, meg egy kis kaját, s akkor az egész csoport a szülinapost ünnepli. Hát ezt várta annyira a kis drágám.
Apa-anya nagyon kitett magáért, az oviba csináltunk neki egy sünitortát, itthonra pedig egy kardszárnyú delfin tortát. Na de elvégre csak egyszer négyéves az ember, nem? 

Délután, az itthoni "ünnepségen" a bátyja segítségével nagy nehezen kitalálták, hogy mit is ábrázol a torta. Persze mondanom se kell, hogy Nándit inkább az íze érdekelte, s nem az alakja. Le is fejezte rögtön szegényt, s nagyon meg volt elégedve vele.

A következő zenés videofelvételen pedig a gyermekek bemutatják, hogy a másfél éves osztrák oviba járás után milyen jól idomultak a helyi kulturális és nyelvi környezethez. A felvétel a ma délelőtti, első idei korcsolyázásunk után készült a pálya mellett. Én már sokszor megnéztem ma, s nevettem rajtuk, remélem másnak is tetszik azért.

A korcsolyapályán rajtunk kívül az első fél órában nem volt más vendég, dél körül azért már összegyűlt egy komoly, kb. 15 fős "vendégsereg". Nagyon büszke voltam az enyéimre, ők ketten voltak a legkisebbek, s míg a többi iskoláskorú  gyerkőc a pálya szélén görcsösen kapaszkodva próbált tanulgatni, ők bátran a pálya közepén estek-keltek, s nagyon jól érezték magukat. Nándi tavaly még öt perc után feladta a jéggel való ismerkedést, ehhez képest az idén két óra alatt, szó szerint nevetve megtanult megállni a lábán, illetve a koriján. Hát hiába, aki négy éves, az négy éves...

Főhőseink a mai kimerítő nap után még kitalálták, hogy sátorban szeretnének aludni, s ehhez még ráadásként kaptak egy igazi kempingezős elemlámpás mesét is, úgyhogy most nagyon elégedetten alszanak.

Schneeberg

A Schneeberg-en, nevéhez méltóan már egész tekintélyes mennyiségű hó volt az október 23-i hétvégén. Igaz, hogy fel kellett menni 1800 méter magasra ehhez. A gyerkőcöknek akartunk örömet szerezni ezzel a kis kirándulással, hát sikerült is.
A Salamanderbahn fogaskerekű vonattal mentünk fel, s tettünk egy rövid, pár km-es kis sétát is.

Az idő tökéletes volt, túlságosan is, alig tudtam magammal cipelni azt a hatalmas mennyiségű téli ruházatot, ami a 23 fokos melegben lekerült rólunk. A napközbeni meleg ellenére néhol azért egész tekintélyes mennyiségű hó volt. A gyerekek teljesen odáig voltak a hótól, mindig a legnagyobb hóban lépkedtek, és közben folyamatosan dobáltak minket. 

Az utolsó kép pedig már itthon, az esti fürdésnél készült, amikor az ifjú úszóbajnok kipróbálta a délután megvásárolt úszószemüveget.

Októberi beszámoló

Lassan egy hónapja nem írtam. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem történik semmi velünk. Inkább az volt a gond, hogy nem nem nagyon készültek fényképek, anélkül meg aztán végképp unalmas.

(Andris készítette)

Nézzük hát szépen sorban a családtagokat:

Kinga
továbbra is kitűnő, szorgalmas, gondoskodó és szerető Terézanyánk. Most, hogy már van munkavállalási engedélye, mérsékelt tempóban elkezdett foglalkozni az álláskeresés gondolatával. Reméljük, ugyanolyan jól fog neki menni, mint a főállású anyukaság. Szerintem nagyon kellene neki valami munkalehetőség, nyelvtanulási szempontból. Egy-két hónap alatt úgy belejönne, hogy sosem érném utol.  Sokat olvas, néha németül is próbálkozik. Vettem neki (nekünk) egy e-book-ot, hogy leszoktassam az elavult papíralapú könyvek imádatáról.  

Bagesz
Őróla keveset tudunk írni. 8 óra munkahelyen eltöltött idő után gyors tempóban hazateker kis családjához, majd sikertelenül próbálja kifaggatni gyermekeit, hogy mit csináltak az óvodában - pedig biztos ami biztos, két nyelven is megkérdezi általában.
A munkahelyén lelkesen áll elő újító ötleteivel és technikai javaslataival, néha  -legtöbbször- :-)  a várt siker elmarad. De nem adja fel.
Viszont folyamatosan német nyelvi sikerek érik. Már mindent megért, amit mondanak neki, s tegnap például negyed órát beszélgetett egy bácsival, aki a kárpátok mercédesze (Dacia) felől érdeklődött a parkolóban.  
Várja a telet, a síelést, hótalpas túrákat, korizást.

Andris
Várja a telet, a síelést, korizást. Teljesen rá van kattanva, nagyon meg akar tanulni síelni. A fegyvermánia nem csitul. Pár nap múlva nemzeti ünnep, ismét meg lehet nézni (és kipróbálni) a légvédelmi ágyúkat, meg a tankokat a Helden platz-on, tuti siker Andrisnál.
Tanul úszni, hetente kétszer este hattól hétig. A város által támogatott úszásoktatás, 20 EUR negyed évre. Ő a legkisebb a csoportban, mert nem a legkezdőbbek közé rakták. Vagy Kinga, vagy én elmegyünk vele, s amíg ő tanul, mi úszunk egyet legalább. Negyedik alkalommal már átúszta háton a gyerekmedencét. Nagyon büszke volt magára, én is meglepődtem, pont láttam. (Na jó, általában a fele időt azzal töltöm sportolás helyett, hogy őt lesem, hogyan tanul.) Mondjuk a tanítónéni nem sokat gatyázott vele, felfektette a vízre háton, ellökte, aztán ússz... De tény, hogy úszott.
Az alábbi kép a bécsi Technikai Múzeumban készült, az új hangszerkiállításon. Minden hangszert ki is lehet próbálni. Na hát Andris lehorgonyzott a dob mögött, a többi látogató sajnos be kellett hogy érje más hangszerekkel. 

Az oviban azt mondta rá az óvónéni, hogy "Andrash ist ein Sprachmeister." Most szeptembertől végre látványosan elkezdett beszélni. Sokszor előfordult mostanában, főleg az utcán, boltban, hogy németül mond egy-egy egyszerűbb tőmondatot, vagy kérdést. Mindig meglepődök. Ma is, rollerrel száguldott a járdán előttem, s egyszerre csak elüvöltötte magát, hogy "Ich bin eine Rakete!!"

Nándi
Egy méter magas! Kezdi abbahagyni a nagytestvér feltétlen utánzását, pláne hogy egy pár dologban sokkal jobb a tesójánál. Pld. a memóriajátékokban még minket is megver. A kockadobós társasjátékokban legtöbbször ő győz, marha nagy szerencséje van. Én korábban ezt a szerencse-dolgot mindig a valószínűségszámítás felől közelítettem, de most be kellett látnom, hogy ez máshogy is lehet. Ennyi hatos dobás és szerencsemező a földön nincs, mint amit a Nándi dob, elképesztő, komolyan.
Ha kajaidő van, továbbra is ő az első az asztalnál, csak hát ne lenne ennyire válogatós. Képes szemenként leszedni a borsót és a kukoricát a pizzáról, ha olyanja van. Gyümölcsből csak a banánt és az almát ismeri, bejön még a mézes kenyér és a szalámis. A bizonytalan állagú dolgoktól irtózik (hab, zselé, folyós, "trutyis" kaják).
Így tél közeledtével végre rákapott a biciklizésre... de elég nehéz alkalmas időt találni már erre.
A szélsőségek embere. A megsérül vagy megüti magát, akkor vagy "naggggyon fáj", vagy meg sem érzi. A hangerőszabályzót még mindig nem találjuk rajta. A közelében mindig nagyon résen kell lenni, mert hirtelen és lendületből mozdul meg. Ha közeledik felém, és már mindig úgy csinálok, mint a sorfalat álló focisták. Pont egy méter magas és nagyon kemény fejű... 

Múzeumlátogatás

A múlt vasárnap a sokak által ismert SCS - "soping sziti zűd" bevásárlóközponttól nem mesze levő Traiskirchen városka múzeumában voltunk. Hát ez nem egy "átlagos" városi múzeum! Persze itt is megtalálhatók a szokásos dolgok: a helyi önkéntes tűzoltóság kiselejtezett dolgai, a környékre jellemző szakmát bemutató szoba, régi autók és motorok, játszósarok gyerekeknek.
De a tálalás! A kitömött állatok nem vitrinben, hanem egy szobában berendezett élethű nádasban repkednek, költenek, és eszik meg egymást.
A tűzoltómúzeumban "ég" az udvari kisház, a tűzoltóbábok épp az oltáson dolgoznak, a bábucsalád pedig a szomszédban keres menedéket. Aztán "régi" tűzoltóautók és felszerelés minden mennyiségben. Szerintem sok magyar tűzoltóegyesület szívesen lecserélné a viseletes IFA tartálykocsit némelyik "múzeumi" járműre.

Az itteni tűzoltóságokról: Itt, Klederingben (párszáz lakos) például van egy hatalmas önkéntes tűzoltósági épület, egy monstrum emelőkosaras jármű, egy vadiúj MAGIRUS tűzoltókocsi, és két legénységi kisbusz. S ez minden faluban ugyanígy van. S hogy honnan van ennyi tömérdek pénz felszerelésre, s miért van a múzeumban minden cucc, ami már nem a legmodernebb? Bécsi kivételével az egész országban csak önkéntes tűzoltóságok vannak. Nincs munkabér túlórapénzzel, veszélyességi pótlék, és szép tűzoltónyugdíj sincs 4X éves kortól. Van viszont minden, ami a tűzoltáshoz kell.

Na eltértem a témától. Nekem a régi kovács, kerékgyártó, és kádárműhely tetszett a legjobban, teljesen élethű, üllővel, "izzó" parázzsal és füstös falakkal.

A gyerekek persze a játszószobába szerettek volna menni, így rohamtempóban próbálták megnézni a kiállításokat, főleg Andris. Nándi azért türelmesen végigjárta velem az egykori helyi SEMPERIT gumigyár termékeiből és fényképeiből álló tárlatot. Aztán amikor megkérdeztem tőle, hogy "Tetszett?" akkor "Igen. De most már menjüüüüüüüünk jááátszani!"  volt a válasz.
Hát mentünk.  Egy hatalmas MATADOR (klasszikus osztrák) faépítőjáték kiállítás van a játszóterem közepén, mozgó szélmalom, sífelvonó, vonat, focizó faemberkék, s még egy csomó más dolog. Már láttak ilyet egyszer egy másik városban, de mégis teljesen lázba hozta őket, tátott szájjal rohangáltak össze-vissza, kapcsolgatták be a modelleket.  A sarokban pedig tömérdek építőelem, Andris lázasan vetette bele magát a barkácsolásba (velem). Nándi pedig a képen látható kőépítőjátékkal dolgozott lelkesen Kinganyával. 

Ez a múzeum hideg téli hétvégéken tuti program lesz. Kár, hogy csak délig van nyitva, mi akár estig is eljátszottunk volna.

Ernstbrunn vadaspark

Ezúttal Kinga találta ki a "szokásos" szombati országjárásunk helyszínét. Bécs és a cseh határ között nagyjából félúton, kényelmes 45 percnyi autózásra tőlünk, a Leiser berge Naturparkban az Ernstbrunn Wildpark a nyár egyik szuperebb programja volt. A környék nagyon látványos, tele van kis dombokkal, és völgyekkel, szertelen összevisszaságban. A naturpark kivételével az összes terület meg van művelve, méghozzá nagyon katonásan. Sehol egy földdarab, amit a kedvező EU-s támogatás miatt hagynak parlagon. Gondolom ennek az az oka, a megművelésért kapott állami támogatás az jóval több ennél...

A vadasparkban nincs valami nagy "állatdömping", főleg szarvasok, vaddisznók, valami különleges hosszú, barna szőrű tehénféleség, ja és farkasok vannak.
(A park a Bécsi Egyetem "farkaskutató" központjaként is müködik.) Minden állat hatalmas területen van elkerítve, amit jó fél-egyórás sétával lehet bejárni. Az állatok nagyon szelídek, meg lehet őket kukoricával etetni. (A farkasokat persze nem lehet etetni, s bemenni sem lehet hozzájuk...) Pár szarvas tényleg annyira szelíd volt, hogy egyszerűen lefeküdt a közelünkbe, végignézte, ahogy ebédelünk és ahogy rosszalkodnak a gyerekek, s aztán hagyta magát megsimogatni. 

Persze volt játszótér is, nem is akármilyen. Hatalmas, kivájt törzsű fákból vannak a többszintes vártornyok, köztük várfalak és hidak deszkából, várbörtön, várudvar. Körülötte vadmalacok rohangásztak, egy lyukon ki tudtak jönni a drótkerítésen, jól megtermett anyukáik mellől. A gyerekek úgy befészkelték magukat a várba, hogy szinte csak hazainduláskor jöttek ki. Hazaúton persze a fáradtságtól úgy eldőltek, mint két zsák krumpli.

Egy újabb unalmas hétvégi beszámoló

Úgy tűnik, mostanában újra elmegyünk mindenhova, ahol egy éve jártunk. Szombaton a 20 km-re levő Sparbach-i naturpark-ban voltunk. Én nagyon szeretem ezt a "kis" erdős parkot. A bejárathoz közel eső részeken van a legtöbb látogató által meglátogatott állatsimogató, játszótér, tavacska, vízimalom. Maga a Naturpark ennél sokkal nagyobb, gyerekekkel egy egész napos komoly 6-7 km-es kirándulást lehet tenni benne. Ahogy a térképen is látható, mi ezt meg is tettük. A terep elég könnyű, tulajdonképpen egy masszívabb babakocsival is végigjárható akár.
Nándi "mélypontja" ezen a túrán a térkép fenti részén található Dianawiese tisztáson volt. Épp Andrist szórakoztatta, valami hatalmas, két méteres bottal bohóckodott, s közben egy kőben elbotolva egy óriási nagyot taknyolt. Egy kis seb lett az egyik kezén, ennek megfelelően előadta az ilyenkor szokásos monodrámát, ezúttal jó fél órán keresztül, és elképesztő hangerővel üvöltve. Szerencsére közel-távol nem volt egy ember sem. Na, de ettől az egy kis "botlástól" eltekintve nagyon aranyosak voltak egész nap. Séta közben a művészúr persze minden padnál feltette a szokásos "Mit eszünk?" kérdést. Elég jól felszerelt a Naturpark, párszáz méterenként van egy pad...

Kb. délután egyre felértünk a Naturpark legmagasabb pontján levő "Köhlerhausruine"-hez. Nagyon szép a kilátás innen. Jól fogyott az ebédre hozott szendvics és keksz, s aztán már indultunk is lefele.

Útközben meglátogattuk a gyerekek kedvencét, a Johannstein várromot. Miután minden falat, s sziklát megmásztak, indultunk tovább lefelé, a játszótérre. Az egész napos kiránduláson kb. 6 emberrel találkoztunk, a játszótéren levő százat leszámítva.

Vasárnap a Schwechat-i vasúti múzeumban voltunk. Tőlünk ez a legközelebbi hely, ami a Niederösterreich Card-dal ingyen látogatható. Ha már megemlítettem: 47 EUR egy évre egy felnőttnek ez a kártya, s a tartományban 277 db látványosságot (múzeumok, felvonók, strandok, parkok, játszóházak, stb.) ingyen meg lehet vele látogatni. Persze mi alaposan kihasználjuk, már jópár száz eurót megspóroltunk vele.
A múzeum a Schwechat-i vasútállomás melletti régi csarnokban van, egy egyesület kezelésében. A lelkes tagok maguk újítják fel a régi gőzmozdonyokat és utasszállító kocsikat. A képen látható mozdonnyal utazni is lehet, kimentünk vele a műhelyt megnézni. Nem kellett csalódnom, jóléti államhoz méltóan persze minden nyersanyag és szerszám rendelkezésre áll a régi kocsik felújításához.

Délután bevonatoztunk Bécsbe, Kinga unakatestvére koncertezett a "Musikverein" előadótermében. Mivel sok időnk volt a megbeszélt találkozóig, a gyerekek addig szorgalmasan rótták a köröket a Belvedere kastély parkjában.
Andris félelmetes sebességgel biciklizik, s Nándi is kitartóan tekerte a kis gépét. 

A koncert este volt, csak a próbára mentünk be. Egy kínai kórust kísért a magyar zenekar. A zeneművek témája jobbára a nagy sárga folyó hömpölygése, illetve a Kínai nép megdicsőülése körül forgott, már amennyire a kínai kórusműveket meg tudtam érteni. Igazság szerint csak azért tudom, hogy miről volt szó művekben, mert kellően figyeltem a bemondót angolul tolmácsoló, fiatal kínai tolmácsnőre.

A gyerekek jól viselkedtek, szépen elnézegették a hangszereket, s hallgatták a remek darabokat.  A szünetben azonban meglehetősen tömören és lesújtóan nyilatkoztak a sokezer kilométert utazott többszáz fős kínai kórusról: "A rózsaszín ruhások azok nem tetszenek." Hát ennyi.

Szabadidőpark, kertbemutató

A Fertő tó mellett, St. Margarethen-ben (Szentmargitbánya) levő szabadidőparkban voltunk a múlt szombaton Kinga unokatestvérének családjával. Kislányukat Andris már régen kiválasztotta feleségnek, úgyhogy nagyon várta már a vendégeket...

Nyitás előtt már ott voltunk, mi voltunk az első vendégek aznap. A belépő nem olcsó, 17 EUR (majdnem 5000 Ft) fejenként, 3 év felett.

A park tényleg szuper, igazi egész napos gyerekfárasztó program. Hatalmas és nagyon érdekes, izgalmas mászóvárak is vannak. A fenti hullámvasútra csak 1 méter és 4 év feletti gyerekek ülhetnek fel. Nándinak még két centi és két hónap hiányzott ehhez, de azért kipróbálta ő is. Az első nagy lejtőnél rá is fagyott a mosoly az arcára, de mire a menetnek vége volt, már újra akar menni.
Az igazi nagy sláger mégis a lent látható vizes csúszda volt. Két gyerek és egy felnőtt tud beleülni a csónakba. Rengetegszer lecsúsztam velük, s persze nekem is tetszett nagyon. 

Másnap reggel, miután a vendégeink hazautaztak, mi elmentünk Tulln-ba, ami kb. egy óra autózás tőlünk, s úgy helyezkedik el Bécstől, mint Budapesttől Esztergom. Van itt egy "Garten Tulln" nevű kertbemutató szerűség, amit Kinga már régóta meg akart nézni. A városkán kívül a Dunapart közelében egy pár hektáros területen mindenféle növényeket, kertépítési és teraszberendezési dolgokat mutatnak be, s van egy nagy játszótér itt is. Tetszett az üzleti modelljük: olcsó területen (ártér), a kerti technikákat bemutató és a növényeket árusító cégek pénzéből, a látogatóktól pedig belépőjegyet szedve valószínűleg elég jól megy a bolt.

Nekem a zöldtetőket bemutató rész tetszett a legjobban. Mindenféle szárazságtűrő, sziklakerti növények voltak egy kocsibeálló tetejére ültetve. Volt egy csomó kép elkészült házakról is, amiknek a tetején nem cserép volt, hanem növényzet. Bár nem vagyok benne biztos, hogy valaha az életben még nekiállok egy építkezésnek, de akkor lehet, hogy ezt választanám.

A gyerekeknek persze a játszótér tetszett a legjobban, de előtte a felnőttekkel végig kellett menniük az egész parkon. De a nap végén aztán Nándi mászókázhatott és csúszdázhatott vég nélkül. Andris ezalatt MacGyver-t is felülmúló találékonysággal por, fűszál és egy fadarab segítségével robbanószerkezeteket gyártott, amik persze hatalmas porfelhő kíséretében rendre fel is robbantak.

Drága gyermekeink

A Nők Lapjában találtam egy érdekes táblázatot, amely a gyermekneveléssel járó költségeket és a kapott állami támogatást veti össze. Ha már így "forintosította" az újság a gyermeknevelést kérdését, kíváncsi lettem, hogy pontosan mennyi a különbség a két állam által adott támogatás között. Persze számolás nélkül is sejthető, hogy elég nagy...

A családi pótlék itt két részből áll, az egyik a "Familienbeihilfe", ami a gyermek életkorától függően változik (minél idősebb, annál több, úgy mint az való életben), illetve a 2., 3. stb. gyermekek után egyre növekvő támogatás jár. Euróban, gyermekenként, évi 13 alkalommal, jelenleg ennyi:

	3 éves korig	3 éves kortól	10 éves kortól	19 éves kortól
1. gyermek	105.4	112.7	130.9	152.7
2. gyermek	118.2	125.5	143.7	165.5
3. gyermek	140.4	147.7	165.9	187.7
4. gyermek	155.4	162.7	180.9	202.7

A másik része az úgynevezett "Kinderabsetzbetrag", fix összeg, havonta 58,5 EUR gyermekenként.

És most íme a kis összehasonlításom eredménye. A magyarországi összegeket a Nők Lapjából másoltam át. Két szülővel rendelkező családot feltételeztem, 3 és 10 év közötti gyermekekkel és 288,7 Ft/Euró árfolyamon számoltam. Éves összegek, Forintban, gyermekenként:

Gyermekek	Fogyasztási kiadások	1 gyermekre jutó állami támogatás		Különbség
száma	1 gyermekre	Ausztria	Magyarország
1 gyermek	377000	625295	213000	412295
2 gyermek	363000	649315	152000	497315
3 gyermek	282000	685095	227000	458095

Úgy látszik, két gyerekkel a legjobb ideköltözni... :-)

Helyzetjelentés

Hétfőn kezdődik az ovi. A gyerkőcök nem tűnik úgy, hogy nagyon várnák, egy gyenge fintorral szokták tudomásul venni, amikor mondjuk nekik. Pedig most már nem lehet "csak úgy" otthon maradni, az utolsó évben (Andris) szigorúan elő van írva, mennyit lehet hiányozni családi okok miatt. Reméljük, az idén már elkezdenek valamit beszélni németül. Úgy látom, az alap dolgokat már megértik, az ovónéni szerint nagyon sok mindent. Most elég sok új, kiscsoportos gyerkőc lesz, talán velük majd elkezdenek beszélgetni.
Épp az Egri csillagokat nézik DVD-n, az Isztambult épp az előbb mondták IsztamBURG-nak, ez végülis jó jel. :-)

Múlt hét végén megint voltunk Carnuntum-ban, egy közeli római katonai táborhelyen, ahol már tavaly szeptemberben is voltunk. A gyerekek felvették a jelmezüket, amit pár hete anyukám a Savaria karneválra varrt nekik. Hát elég jól néztek ki benne Carnuntum-ban is, úgy láttam, annak a pár ott lézengő látogatónak tetszett a jelmezbemutató. Nándi dél körül az amfiteátrum színpadán még egyszemélyes ráadást is tartott. Egy egetverő, mindent elsöprő hisztibemutatóra került sor, képzelhetitek, elég viccesen nézett ki így, jelmezben. Mivel nem volt hajlandó elárulni a problémáját, ezért beszüntettük az előadást, s hazajöttünk.

Aztán a hét elején egyik délután végre megcsináltam nekik a régóta kért lovagpáncélt és sisakot. Hát nem mondom, hogy nagyon profi lett, de kis lakásunkban nem túl sokféle nyersanyag áll rendelkezésre (karton és ragasztó), hát ezt sikerült kihozni belőle egy óra munkával. A legfontosabb, hogy ők örültek neki.

A héten egy kellemetlen dolog is történt, a lenti képen látható az eredménye.

Kinga elvágta az egy kicsit az ujját vacsorakészítés közben. Na, az történt, hogy kivett a hűtőből egy ottfelejtett feketeribizli-szörpöt, ami aztán pár perc melegedés után hatalmasat durranva felrobbant.
Minden, de minden szörppöttyös lett, jó két-három órába került eltakarítani a romokat. A képen nem tűnik "annyira" vészesnek, de a valóságban annyira szánalmas látvány volt, hogy ezen már csak röhögni lehetett.

És még nem is írtam a kis drágaságomról, amire nemrég tettem szert.
A kis Asus EeePC 1005P netbook már Karintiába is elkísért bennünket a kempingezésre. Nagyon jó kis cucc, kb. két kiló, feleakkora, mint egy laptop, 5-6 órát simán kibír akksiról. A képernyője persze elég kicsi, de internetezésre, vagy alkalmi TV nézésre simán elég.

A gyerekeknek is tetszik persze a cucc, csak az az egy nem, hogy le vannak tiltva róla... Még elevenen él bennem az a régi emlék, amikor a kis Nándirigót pár percre egyedül hagytuk, s ezalatt ő módszeresen kiszedte a Vodafone-os céges laptopom összes billentyűjét...

Bazár

Több, mint egy éve lakunk itt Kledering-ben, s van pár dolgunk, ami feleslegessé vált. S mivel hetvenegynéhány négyzetméteren gazdálkodunk, nagyon szeretnénk tőlük megszabadulni. Elsőként ismerősönkek ajánljuk fel:


1. Egy "OK Baby" márkájú biciklisülés, kisebb gyerekeknek. Előre és hátra is szerelhető, elöl menetirányba és menetiránnyal szemben is a biciklire rögzíthető, nagyon praktikus 1-2-(3) éves gyerkőccel. Masszív, minőségi cucc, újan vettük. A kép elég rosszul sikerült, s nem törölgettem le fotózás előtt, de a valóságban teljesen jó állapotban van. Árát nem tudom, mondjuk az új ár fele. Szóljon, akinek kell, aztán majd kitalálunk valamit.

2.ELKELT! Egy darab vadonatúj "3" emblémával ellátott gurulós bőrönd, eredeti dobozában és csomagolásában. A munkahelyem karácsonyi ajándéka a dolgozóknak. Tényleg nagyon szuper kis koffer, de sajnos a turistautakon viszonylag nehéz felgurítani a hegyen, ezért nem használtuk soha. Mérete: 58x34x23 cm Ára: 1 Túró Rudi.

3. ELKELT! Egy Dani márkájú gyermekágy. Használtan vettem a Vatera-n, jó állapotban, tizenpárezer magyar forintért. Andris és Nándi előtt egy aranyos, szőke újpesti kislány használta. Az amortizációt levonva adnánk tovább, szerencsére a mi gyerekeink is vigyáztak rá. Szivacsbetéttel, krokodil és takaró nélkül. Bruttó mérete: 89x169 cm, ára 9000 Ft.

4. ELKELT!  Egy kiváló kis 12 collos gyermekkerékpár. Andrisé volt, ezen tanult biciklizni, most már nagyobb biciklije van. Pótkerék is van hozzá. Kemény 25 EUR-ért vettem az ebay-en egy kedves (és nagyon helyes) bécsi anyukától. Ára 26 EUR :-).

 A termékeket Klederingből kell elvinni egy látogatás keretében. Szállítást is vállalunk, de azt ki kell várni, amíg arra járunk mi, vagy valaki más. A jelentkezéseket emailben várom.

3000 felett

Ismét csak ugyanúgy tudom kezdeni a bejegyzést, mint már sokszor eddig: A gyerekek Szombathelyen voltak a hétvégén, s ezalatt mi Kingával jártuk a hegyeket. Remélem, nem untatok senkit vele, hát lássuk mi történt:
Pénteken és hétfőn is szabin voltam, elvégre a cél Karintia (Kärnten) túlsó része volt, 400 km-re Bécstől. Pénteken dél körül értünk oda. Az első megmászandó dolog a 3081 méter magas Keeskopf volt. Délután felmentünk a majdnem 2500 méteren levő Adolf Nossberger Hütte-ig. Itt is aludtunk. Igazi hegyi szállás, nem hotel. A "szobánk" még másik nyolc embernek is az alvóhelye volt. A mellettünk fekvő középkorú hölgy vagy arról sutyorgott a barátnőjének, hogy nem tud aludni, vagy horkolt, mint egy gőzgép. Na azért aludtunk valamennyit mi is.

Másnap reggel irány a hegycsúcs! Szép, gleccser csiszolta, köves-sziklás hegyoldalon mentünk-másztunk felfelé, s két óra múltán már el is értük a bűvös, 3000-es szintet.

Innen már röpke 1 óra alatt felkapaszkodtunk a csúcsra. A vége már elég meredek, mászós, de nem vészes azért. Kinga izgult is, hogy hogyan fog majd lefele jönni. Utólag mondhatom: nagyon ügyesen és jó tempóban.
 

Gyönyörű a kilátás, látszik a közeli Grossvenediger és a Grossglockner is.

Oberdrauburg falucska kempingjében aludtunk, persze a szokásos tökéletes tisztaság és rend volt abben a kempingben is. Megismerkedtünk a szomszéd német családdal, akik nagy hegymászók és kajakozók. A most 12 éves gyerkőcüket viszik mindenhova pici kora óta. Meg is nyugodtam, hogy remélhetőleg a mieinknek sem fogja kedvét venni ez az állandó utazgatás, amit csinálunk velük/nekik.

Másnap a Pircknerklamm szurdokban jártunk, ami a benne lezúduló patakról kapta a nevét. A sátorszomszéd család rábeszélésére Kinga is velem tartott. Egy közepesen nehéz Klettersteig útvonal van kiépítve a szurdok oldalában. Ahogy a lenti képen is látszik, Kinga már nagyon belejött ebbe a mászásba, még a kötélhídak sem okoztak neki gondot.

Én még ugyanezen a napon, délután, szintén a szomszédjainktól kapott információ alapján, megmásztam ez idén kiépített "Adrenalin" nevű útvonalat is. 
Előtte a parkolóban találkoztam is velük, hát elég elcsigázottan, s a kezükről itt-ott húsig lekopott bőrrel tértek vissza a mászásról. Ez az igazat megvallva nem sok jót sejtetett...
Mivel nekem volt rendes kesztyűm, ezért a bőrön megmaradt, erőm viszont nem sok a végére. Képeket nem nagyon csináltam, talán jobb is, maradjunk annyiban, hogy "elég" meredek és hosszú volt. De most már legalább pontosan tudom, mi az a nehézségi szint, aminél nehezebbre nem fogok menni. Ez volt. De ez már inkább erőpróba, mint élmény, s épp ezért nem is tetszett annyira...

Kinga ezalatt sétálgatott a közeli Osttirol tartomány fővárosában, Lienz-ben. S bele is szerelmesedett teljesen. Tényleg idilli kis város, hegyekkel körbevéve.

Másnapra töröltem minden erőkifejtést igénylő, tervbe vett kirándulóprogramot, s egy jó kis közös sétát tettünk Lienz-ben. Az Isel folyó partja különösen tetszett. Az a különlegessége a folyónak, hogy nem források táplálják, hanem a glecserek. Itt, Lienz-nél folyik bele a Drávába (Drau). Illetve gyakorlatilag a Dráva folyik bele az Iselbe, mert a Dráva itt sokkal kisebb.

Ha nyugdíjasok leszünk, remélem ideköltözünk a környékre. Vagy még előbb...