Pénteken és hétfőn is szabin voltam, elvégre a cél Karintia (Kärnten) túlsó része volt, 400 km-re Bécstől. Pénteken dél körül értünk oda. Az első megmászandó dolog a 3081 méter magas Keeskopf volt. Délután felmentünk a majdnem 2500 méteren levő Adolf Nossberger Hütte-ig. Itt is aludtunk. Igazi hegyi szállás, nem hotel. A "szobánk" még másik nyolc embernek is az alvóhelye volt. A mellettünk fekvő középkorú hölgy vagy arról sutyorgott a barátnőjének, hogy nem tud aludni, vagy horkolt, mint egy gőzgép. Na azért aludtunk valamennyit mi is.
Másnap reggel irány a hegycsúcs! Szép, gleccser csiszolta, köves-sziklás hegyoldalon mentünk-másztunk felfelé, s két óra múltán már el is értük a bűvös, 3000-es szintet.
Innen már röpke 1 óra alatt felkapaszkodtunk a csúcsra. A vége már elég meredek, mászós, de nem vészes azért. Kinga izgult is, hogy hogyan fog majd lefele jönni. Utólag mondhatom: nagyon ügyesen és jó tempóban.
Gyönyörű a kilátás, látszik a közeli Grossvenediger és a Grossglockner is.
Másnap a Pircknerklamm szurdokban jártunk, ami a benne lezúduló patakról kapta a nevét. A sátorszomszéd család rábeszélésére Kinga is velem tartott. Egy közepesen nehéz Klettersteig útvonal van kiépítve a szurdok oldalában. Ahogy a lenti képen is látszik, Kinga már nagyon belejött ebbe a mászásba, még a kötélhídak sem okoztak neki gondot.
Én még ugyanezen a napon, délután, szintén a szomszédjainktól kapott információ alapján, megmásztam ez idén kiépített "Adrenalin" nevű útvonalat is.
Előtte a parkolóban találkoztam is velük, hát elég elcsigázottan, s a kezükről itt-ott húsig lekopott bőrrel tértek vissza a mászásról. Ez az igazat megvallva nem sok jót sejtetett...
Mivel nekem volt rendes kesztyűm, ezért a bőrön megmaradt, erőm viszont nem sok a végére. Képeket nem nagyon csináltam, talán jobb is, maradjunk annyiban, hogy "elég" meredek és hosszú volt. De most már legalább pontosan tudom, mi az a nehézségi szint, aminél nehezebbre nem fogok menni. Ez volt. De ez már inkább erőpróba, mint élmény, s épp ezért nem is tetszett annyira...
Kinga ezalatt sétálgatott a közeli Osttirol tartomány fővárosában, Lienz-ben. S bele is szerelmesedett teljesen. Tényleg idilli kis város, hegyekkel körbevéve.
Másnapra töröltem minden erőkifejtést igénylő, tervbe vett kirándulóprogramot, s egy jó kis közös sétát tettünk Lienz-ben. Az Isel folyó partja különösen tetszett. Az a különlegessége a folyónak, hogy nem források táplálják, hanem a glecserek. Itt, Lienz-nél folyik bele a Drávába (Drau). Illetve gyakorlatilag a Dráva folyik bele az Iselbe, mert a Dráva itt sokkal kisebb.
Ha nyugdíjasok leszünk, remélem ideköltözünk a környékre. Vagy még előbb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése