Milánó - Velence

Január utolsó hetében egy hetet Olaszországban töltöttünk. A két évvel ezelőtti londoni családi teleléshez hasonlóan most is egy szakmai rendezvényre utaztam ki, s velem Kinga és a gyerekek is. Elég takarékos családi utazás volt: munkahelyi autóval, cég által fizetett hotelben :-).
Az oda- és visszaút a két hétvégén volt. Útközben, szombat este Velence környékén aludtunk egyet egy hotelben. Odafelé Stájerországban meglátogattunk egy csokigyárat. A gyárlátogatás közben a többszázféle terméket mind végigkóstolhattuk.  Nagy meglepetésre a legnagyobb édesszájú (Nándi) dőlt ki a leghamarabb, kb a 2/3 részénél bejelentette, hogy ő akkor most nem kér többet semmiből...
Ebédelés - azaz csokizás - után továbbindultunk, a Velence melletti Mestre-ben aludtunk, majd másnap tovább Milánóba. Még délelőtt oda is értünk, s így legalább én is körbe tudtam nézni egy kicsit a városban.

Az autó egész héten a parkolóban porosodott, mivel villamossal és metróval mindenhova könnyen el lehetett jutni.
Nándinak az első nap fénypontja mégiscsak az volt, hogy talált egy csokis Croissant-t a metró ülésén... Mivel be volt csomagolva, hát megengedtük neki, hogy megegye.

Croissant

Kinga és a lurkók hétközben egész nap a várost járták. Ha belegondolok, igazából nem is nekem kellene ezt a bejegyzést megírnom. Én csak ültem minden nap a szakmai előadásokon reggeltől estig, de az ott hallott szakmai dolgokkal inkább most nem untatnék senkit... 
 

Melyik nehezebb: felmászni, vagy megengedni?

A sok sétálás és városnézés után az esti elalvással nem volt gond....

...de azért minden este maradt egy kis erejük valamilyen "produkcióra".

Egyik-másik napon azért sikerült kicsit előbb eljönnöm a rendezvényről, ilyenkor pár órát tudtunk együtt is tölteni. Az egész napos ücsörgés után ez rám is fért egy kis kimozdulás.

Akcióban

A szokásos nevezetességek sem maradtak ki. Sőt, a milánói divat-bevásárlás is megtörtént, elég "nagyvonalúak" voltunk, Andris kapott egy menő Nike sporthajpántot...

Galleria

Szombaton korán reggel irány vissza Velencébe. Leparkoltunk Mestre-ben a hotelnél, felpattantunk a helyi buszra és rövid utazás után, 10 óra körül már a lagunák városában voltunk. A gyerekeknek ez meglepetés volt, még a buszon zötykölődve is kiváncsian nézegették, hogy hova is megyünk. De aztán hamar kitalálták.

 

 A hét szinte minden napján szemerkélt az eső, de a legtöbb szombatra jutott. Ráadásul épp extra magas dagály volt. egy-két órán keresztül az egész Szent Márk téren állt a víz. A rázósabb részeken csak pallókon, gumicsizmában, egyeseknek pedig az új, vízálló téli bakancsát viselő apuka/férj karjaiban lehetett átjutni. 

A vizibuszon is jöhet a kedvenc időtöltés: egymás nyúzása.

Burano szigetén ebédeltünk. Kingával már jártunk ezen a félreeső, de nagyon kedves kis szigeten.  Színes házak mindenfelé, s ami a legjobb, hogy itt kevesebb a látogató.  

Ebéd után, megemelkedett vércukorszinttel...

...adják a műsort.

Egyetlen kép készült rólam, Nándi remekműve.

Újabb kalandok, Kingának nem tetszett

Az egész napos bolyongás után a Piazzale Roma buszmegálló felé egy vadregényesebb utat válaszottam a városon át. Itt is volt kaland, Nándi útközben, illetve bohóckodás közben egyszer majdnem beleesett a vízbe, de az utolsó pillanatban elkaptam a karját...

Nagynehezen megtaláltuk a "mi" buszunkat a téren, irány Mestre. Egy jó nagy alvás után másnap meg sem álltunk (csak 1x) hazáig.

Velence - Burano - esőben