Először is jöjjenek a gyerekek.
A képen látható családunk új tagja, Kasper.
A gyerekeket jól felkészítetem, mondtam nekik, hogy a postás fogja hozni Kasper-t, de ő aztán bizony egyáltalán nem tud magyarul. Nagyon várták már, s amikor "megérkezett", nagyon jól fogadták. Szépen elbeszélgetnek vele(m) a maguk kis szókincsével németül, s ha nem tudnak, vagy nem értenek valamit, akkor Kingától megkérdezik. Én amíg kezemen van a báb, egyáltalán nem szólalok meg magyarul. (Fel van adva a lecke nekem is...) Szerencsére ezen nem akadnak fenn, annyira beleélik magukat a játékba. Mintha én magam ott sem lennék, csak Kasper.
Jó lenne jobban tudni németül, hatékonyabban menne a tanítás persze. Tegnap anyukám meg is jegyezte, hogy rövidesen majd megfordul a dolog, s inkább a gyerekek fognak németül bábozni, s tanítani minket. Hát úgy legyen.
Úszás. Nándi négy éves lett, most már ő is mehet úszótanfolyamra. Be is irattuk mindkettőt a következő, januárban kezdődő oktatásra. Andris a haladóba megy. Már egész ügyesen úszik egyedül a mély vízben, néha azért persze még kell segíteni neki. Nándika nagyon várja már, hogy ő is mehessen végre úszni. Ez így két gyerekkel heti háromszori késő délutáni elfoglaltságot jelent, úgyhogy sok szabadidőnk nem lesz hétközben.
Túra. Vasárnap voltam egy jó kis hótalpas túrán, a Hochschwab hegység környékén levő 1683 m magas Hochanger (Magas puszta ?) csúcson. Hát ja, azért a "puszta" szóról nekem más jutna eszembe, de hogy magas, az biztos. Jól elfáradtam, mire felértem. Szerencsére köd nem volt, s a nap is sütött kicsit, de a szél fújt rendesen, az arcomra fagyott a mosoly. Jó sok hó volt (60-90 cm), friss porhó, hótalppal is elég jól besüllyedt az ember minden lépésnél. Búcsúzóul pár téli tájkép a kirándulásról:
Mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése