Októberi beszámoló

Lassan egy hónapja nem írtam. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem történik semmi velünk. Inkább az volt a gond, hogy nem nem nagyon készültek fényképek, anélkül meg aztán végképp unalmas.

(Andris készítette)

Nézzük hát szépen sorban a családtagokat:

Kinga
továbbra is kitűnő, szorgalmas, gondoskodó és szerető Terézanyánk. Most, hogy már van munkavállalási engedélye, mérsékelt tempóban elkezdett foglalkozni az álláskeresés gondolatával. Reméljük, ugyanolyan jól fog neki menni, mint a főállású anyukaság. Szerintem nagyon kellene neki valami munkalehetőség, nyelvtanulási szempontból. Egy-két hónap alatt úgy belejönne, hogy sosem érném utol.  Sokat olvas, néha németül is próbálkozik. Vettem neki (nekünk) egy e-book-ot, hogy leszoktassam az elavult papíralapú könyvek imádatáról.  

Bagesz
Őróla keveset tudunk írni. 8 óra munkahelyen eltöltött idő után gyors tempóban hazateker kis családjához, majd sikertelenül próbálja kifaggatni gyermekeit, hogy mit csináltak az óvodában - pedig biztos ami biztos, két nyelven is megkérdezi általában.
A munkahelyén lelkesen áll elő újító ötleteivel és technikai javaslataival, néha  -legtöbbször- :-)  a várt siker elmarad. De nem adja fel.
Viszont folyamatosan német nyelvi sikerek érik. Már mindent megért, amit mondanak neki, s tegnap például negyed órát beszélgetett egy bácsival, aki a kárpátok mercédesze (Dacia) felől érdeklődött a parkolóban.  
Várja a telet, a síelést, hótalpas túrákat, korizást.

Andris
Várja a telet, a síelést, korizást. Teljesen rá van kattanva, nagyon meg akar tanulni síelni. A fegyvermánia nem csitul. Pár nap múlva nemzeti ünnep, ismét meg lehet nézni (és kipróbálni) a légvédelmi ágyúkat, meg a tankokat a Helden platz-on, tuti siker Andrisnál.
Tanul úszni, hetente kétszer este hattól hétig. A város által támogatott úszásoktatás, 20 EUR negyed évre. Ő a legkisebb a csoportban, mert nem a legkezdőbbek közé rakták. Vagy Kinga, vagy én elmegyünk vele, s amíg ő tanul, mi úszunk egyet legalább. Negyedik alkalommal már átúszta háton a gyerekmedencét. Nagyon büszke volt magára, én is meglepődtem, pont láttam. (Na jó, általában a fele időt azzal töltöm sportolás helyett, hogy őt lesem, hogyan tanul.) Mondjuk a tanítónéni nem sokat gatyázott vele, felfektette a vízre háton, ellökte, aztán ússz... De tény, hogy úszott.
Az alábbi kép a bécsi Technikai Múzeumban készült, az új hangszerkiállításon. Minden hangszert ki is lehet próbálni. Na hát Andris lehorgonyzott a dob mögött, a többi látogató sajnos be kellett hogy érje más hangszerekkel. 

Az oviban azt mondta rá az óvónéni, hogy "Andrash ist ein Sprachmeister." Most szeptembertől végre látványosan elkezdett beszélni. Sokszor előfordult mostanában, főleg az utcán, boltban, hogy németül mond egy-egy egyszerűbb tőmondatot, vagy kérdést. Mindig meglepődök. Ma is, rollerrel száguldott a járdán előttem, s egyszerre csak elüvöltötte magát, hogy "Ich bin eine Rakete!!"

Nándi
Egy méter magas! Kezdi abbahagyni a nagytestvér feltétlen utánzását, pláne hogy egy pár dologban sokkal jobb a tesójánál. Pld. a memóriajátékokban még minket is megver. A kockadobós társasjátékokban legtöbbször ő győz, marha nagy szerencséje van. Én korábban ezt a szerencse-dolgot mindig a valószínűségszámítás felől közelítettem, de most be kellett látnom, hogy ez máshogy is lehet. Ennyi hatos dobás és szerencsemező a földön nincs, mint amit a Nándi dob, elképesztő, komolyan.
Ha kajaidő van, továbbra is ő az első az asztalnál, csak hát ne lenne ennyire válogatós. Képes szemenként leszedni a borsót és a kukoricát a pizzáról, ha olyanja van. Gyümölcsből csak a banánt és az almát ismeri, bejön még a mézes kenyér és a szalámis. A bizonytalan állagú dolgoktól irtózik (hab, zselé, folyós, "trutyis" kaják).
Így tél közeledtével végre rákapott a biciklizésre... de elég nehéz alkalmas időt találni már erre.
A szélsőségek embere. A megsérül vagy megüti magát, akkor vagy "naggggyon fáj", vagy meg sem érzi. A hangerőszabályzót még mindig nem találjuk rajta. A közelében mindig nagyon résen kell lenni, mert hirtelen és lendületből mozdul meg. Ha közeledik felém, és már mindig úgy csinálok, mint a sorfalat álló focisták. Pont egy méter magas és nagyon kemény fejű...