2010. szeptember 23., csütörtök

Múzeumlátogatás

A múlt vasárnap a sokak által ismert SCS - "soping sziti zűd" bevásárlóközponttól nem mesze levő Traiskirchen városka múzeumában voltunk. Hát ez nem egy "átlagos" városi múzeum! Persze itt is megtalálhatók a szokásos dolgok: a helyi önkéntes tűzoltóság kiselejtezett dolgai, a környékre jellemző szakmát bemutató szoba, régi autók és motorok, játszósarok gyerekeknek.
De a tálalás! A kitömött állatok nem vitrinben, hanem egy szobában berendezett élethű nádasban repkednek, költenek, és eszik meg egymást.
A tűzoltómúzeumban "ég" az udvari kisház, a tűzoltóbábok épp az oltáson dolgoznak, a bábucsalád pedig a szomszédban keres menedéket. Aztán "régi" tűzoltóautók és felszerelés minden mennyiségben. Szerintem sok magyar tűzoltóegyesület szívesen lecserélné a viseletes IFA tartálykocsit némelyik "múzeumi" járműre.


Az itteni tűzoltóságokról: Itt, Klederingben (párszáz lakos) például van egy hatalmas önkéntes tűzoltósági épület, egy monstrum emelőkosaras jármű, egy vadiúj MAGIRUS tűzoltókocsi, és két legénységi kisbusz. S ez minden faluban ugyanígy van. S hogy honnan van ennyi tömérdek pénz felszerelésre, s miért van a múzeumban minden cucc, ami már nem a legmodernebb? Bécsi kivételével az egész országban csak önkéntes tűzoltóságok vannak. Nincs munkabér túlórapénzzel, veszélyességi pótlék, és szép tűzoltónyugdíj sincs 4X éves kortól. Van viszont minden, ami a tűzoltáshoz kell.

Na eltértem a témától. Nekem a régi kovács, kerékgyártó, és kádárműhely tetszett a legjobban, teljesen élethű, üllővel, "izzó" parázzsal és füstös falakkal.


A gyerekek persze a játszószobába szerettek volna menni, így rohamtempóban próbálták megnézni a kiállításokat, főleg Andris. Nándi azért türelmesen végigjárta velem az egykori helyi SEMPERIT gumigyár termékeiből és fényképeiből álló tárlatot. Aztán amikor megkérdeztem tőle, hogy "Tetszett?" akkor "Igen. De most már menjüüüüüüüünk jááátszani!"  volt a válasz.
Hát mentünk.  Egy hatalmas MATADOR (klasszikus osztrák) faépítőjáték kiállítás van a játszóterem közepén, mozgó szélmalom, sífelvonó, vonat, focizó faemberkék, s még egy csomó más dolog. Már láttak ilyet egyszer egy másik városban, de mégis teljesen lázba hozta őket, tátott szájjal rohangáltak össze-vissza, kapcsolgatták be a modelleket.  A sarokban pedig tömérdek építőelem, Andris lázasan vetette bele magát a barkácsolásba (velem). Nándi pedig a képen látható kőépítőjátékkal dolgozott lelkesen Kinganyával. 


Ez a múzeum hideg téli hétvégéken tuti program lesz. Kár, hogy csak délig van nyitva, mi akár estig is eljátszottunk volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése