Május 13, Csütörtök - Falkenstein
Első ausztriai születésnapomat nemzeti ünneppé nyilvánították, az egész ország ünnepelte ezt a napot. Én szerényen elvonultam családommal vidékre, Kinga találta ki az "ünnepi" programot. A Rax es a Schneeberg közti Schwarzau im Gebirge nevű kis faluba irányított minket, illetve a mellette levő Falkenstein hegyre. Megérkezés után halakat etettünk, majd játszóterezés közetkezett.
A túra elején rögtön rossz irányba mentünk (ez én javaslatomra), s tettünk egy 3 km-es kis kitérőt, aminek a végén visszajutottunk a kiindulási helyünkre. A gyerekek még nem tűntek túl fáradtnak, úgyhogy újra elindultunk a Falkenstein-re, másodszor már a jó útvonalon. Az útvonal felénél van egy kis pihenőhely egy sziklafal lábánál, itt készült a lenti kép a két Máriáról.
Közben vészesen közelítettek az esőfelhők, úgyhogy párszáz méterrel a hegycsúcs előtt visszaindultunk. Visszafelé még egy sziklaüregben meguzsonnáztunk, majd beöltöztettük a gyerekeket esőkabátba, s a szemerkélő esőben szépen visszaballagtunk a játszótérre. Szerencsére elállt az eső, a gyerekek pedig ismét birtokba vették a játszóteret.
Miután hazaértünk, csörgött a telefon, az utca túloldalán lakó óvodás ismerős házaspár volt. Erre a napra eredetileg közös kirándulást terveztünk, de végül a rossz idő miatt ők nem jöttek el velünk. Szóval áthívtak minket vacsorázni, amelyet el is fogadtunk. Jó sokat és bátran beszéltem velük, nagy erővel nyomom a németet... A kilenc hónapja egy ovis csoportba járó gyerekeinket is próbáltam összebarátkoztatni, ez teljes kudarcba fulladt, az oszták gyerkőc az ágya alatt töltötte az idő jó részét. Pedig aranyos gyerek.
Május 14, Péntek - Hadtörténeti Múzeum
Délelőtt a bécsi Hadtörténeti Múzeumban voltunk. Andrisnál épp tetőzik a fegyverimádat, lelkesen tanulmányozta a kiállított szerkezeteket, és nézte a világháborús archív filmeket.Kinga a XIX. századi teremben próbált nyomára bukkanni a szabadságharc leverésének, de úgy tűnt neki, hogy ez majdnem teljesen hiányzik az itteni történelemből.
Én az idő jó részét Nándi fékentartásával töltöttem. Persze őt még nem igazán érdeklik ezek múzeumi látnivalók, viszont rosszalkodásra kitűnő ott a terep neki.
Délután a közeli Laxenburg kastély parkjában voltunk. A rengeteg sétaút mellett játszótér, és egy csodás kis (illetve nagy) tó is van a parkban. Béreltem egy csónakot, egy óra intenzív evezéssel sikerült nagyjából bejárni a tavat. A közepén van egy kis mesterséges sziget, azon egy kis tornyos-cicomás kastély. Kis kötélvontatású komppal lehet bejutni oda. Nagyon jó hely, szerintem még többször meg fogjuk látogatni.
Május 15, Szombat - Eggenburg városka
A Bécstől északnyugatra levő Weinviertel tartomány Eggenburg városában voltunk. Fő nevezetessége, hogy a 16. században emelt,, több, mint 10 méter magas városfal még mindig áll, szinte teljesen körbevéve négyzet alakban a városkát. Andrissal a tegnapi múzeumlátogatáson kb ötször végignéztük a lőporos puska használatát bemutató kisfilmet. Úgyhogy a várfalon a tegnap megszerzett tudást kellett alkalmaznunk képzeletbeli fegyvereinkkel. A várfalon kívül levő iszonyatos török túlerő ellen védtük a várost, persze sikerrel.
Eredetileg nem a városfal miatt mentünk ide. Az esős időre múzeumlátogatást terveztünk, a helyi Nostalgiewelt nevű múzeumba. Mindenféle régi dolgok, játékok, kisméretű autók, régi mopedek, és régi Wurlitzer-ek vannak összegyűjtve.
A gyerekeknek leginkább a régi Matador építőjátékok terme tetszett, örömükben mindenki osztozhat a következő videó megtekintésével:
Május 16, Vasárnap - Nemesszerpentin-múzeum
A határközeli Bernstein (Borostyánkő) városa a világ egyetlen helye, ahol a nemesszerpentin nevű féldrágakő fellelhető. Nem vagyok egy ékszerrajongó, de nekem tagyon tetszettek a belőle készült dolgok. Szép sötétzöld árnyalatú, egyáltalán nem hívalkodó és nagyon természetes hatású minden ebből készült ékszer. Egy sziklamúzeumot is találhatunk a városkában, amit családi vállalkozásban hoztak létre. Az egyik ajándékbolt alatt csinláták meg, tisztára olyan, mintha egy igazi bányában lenne az ember. Mindenféle régi bányászati eszközök, csillék, működő bányalift van kiállítva, a gyarekeknek nagyon tetszett.
A sziklamúzeum után még pár faluval odébb, Bad Tatzmannsdorf-ban (Tarcsafürdőn) meglátogattuk egy Gradwohl Brotmuseum nevű kenyérmúzeumot, ami egy kis ingyenes kiállítás, a helyi pékség épületében és fenntartásában. Utána Szombathelyre mentünk.
Május 17, Hétfő - Lutzmannsburg, Sonnentherme
Délután ismét meglátogattuk - ezúttal anyukámékkal együtt - a Locsmánd-i fürdőt. Hétköznap révén, szerencsére elég kevés vendég volt. Rengeteget csúszdáztam a gyerekekkel, Andrissal a többszáz méteres, liftes csúszdán már "padlógázzal" csúsztunk le, nagyon tetszett neki. Ráadásul kitalálta, hogy ő most már le mer bukni a víz alá, és nem zavarja, ha vizes lesz a szeme, úgyhogy elég jelentékeny mennyiségű időt töltött a víz alatt. Egy hónapja még a fürdőkádban sem tudtam rábeszélni, hogy egy pillanatra merüljön le a víz alá, úgyhogy ez elég nagy változás.
A pancsolás után visszautaztunk Klederingbe, ez a 100 km vezetés tőlem elég nagy mutatvány volt, mert piszkosul elfáradtam. Persze nem csak én, kidőlt az egész család a végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése