Helyzetjelentés

Hétfőn kezdődik az ovi. A gyerkőcök nem tűnik úgy, hogy nagyon várnák, egy gyenge fintorral szokták tudomásul venni, amikor mondjuk nekik. Pedig most már nem lehet "csak úgy" otthon maradni, az utolsó évben (Andris) szigorúan elő van írva, mennyit lehet hiányozni családi okok miatt. Reméljük, az idén már elkezdenek valamit beszélni németül. Úgy látom, az alap dolgokat már megértik, az ovónéni szerint nagyon sok mindent. Most elég sok új, kiscsoportos gyerkőc lesz, talán velük majd elkezdenek beszélgetni.
Épp az Egri csillagokat nézik DVD-n, az Isztambult épp az előbb mondták IsztamBURG-nak, ez végülis jó jel. :-)

Múlt hét végén megint voltunk Carnuntum-ban, egy közeli római katonai táborhelyen, ahol már tavaly szeptemberben is voltunk. A gyerekek felvették a jelmezüket, amit pár hete anyukám a Savaria karneválra varrt nekik. Hát elég jól néztek ki benne Carnuntum-ban is, úgy láttam, annak a pár ott lézengő látogatónak tetszett a jelmezbemutató. Nándi dél körül az amfiteátrum színpadán még egyszemélyes ráadást is tartott. Egy egetverő, mindent elsöprő hisztibemutatóra került sor, képzelhetitek, elég viccesen nézett ki így, jelmezben. Mivel nem volt hajlandó elárulni a problémáját, ezért beszüntettük az előadást, s hazajöttünk.

Aztán a hét elején egyik délután végre megcsináltam nekik a régóta kért lovagpáncélt és sisakot. Hát nem mondom, hogy nagyon profi lett, de kis lakásunkban nem túl sokféle nyersanyag áll rendelkezésre (karton és ragasztó), hát ezt sikerült kihozni belőle egy óra munkával. A legfontosabb, hogy ők örültek neki.

A héten egy kellemetlen dolog is történt, a lenti képen látható az eredménye.

Kinga elvágta az egy kicsit az ujját vacsorakészítés közben. Na, az történt, hogy kivett a hűtőből egy ottfelejtett feketeribizli-szörpöt, ami aztán pár perc melegedés után hatalmasat durranva felrobbant.
Minden, de minden szörppöttyös lett, jó két-három órába került eltakarítani a romokat. A képen nem tűnik "annyira" vészesnek, de a valóságban annyira szánalmas látvány volt, hogy ezen már csak röhögni lehetett.

És még nem is írtam a kis drágaságomról, amire nemrég tettem szert.
A kis Asus EeePC 1005P netbook már Karintiába is elkísért bennünket a kempingezésre. Nagyon jó kis cucc, kb. két kiló, feleakkora, mint egy laptop, 5-6 órát simán kibír akksiról. A képernyője persze elég kicsi, de internetezésre, vagy alkalmi TV nézésre simán elég.

A gyerekeknek is tetszik persze a cucc, csak az az egy nem, hogy le vannak tiltva róla... Még elevenen él bennem az a régi emlék, amikor a kis Nándirigót pár percre egyedül hagytuk, s ezalatt ő módszeresen kiszedte a Vodafone-os céges laptopom összes billentyűjét...