Ma reggel szegény Nándi hányt. Kinga a kempingben maradt vele.
Andrissal mi elautóztunk az Obir cseppkőbarlanghoz. Ausztria legnagyobb cseppkőbarlangja, barlangi vezetővel látogatható, óránként indulnak a csoportok. Busz vitt fel a barlang bejáratához, ott jól felöltöztünk, bent 8 fok van. Egy régi bányajáraton kell besétálni a hegy gyomrába, a cseppkövekhez. Mindenféle hang és fényjátékok, valamint rövidfilmek teszik még változatosabbá a barlangi sétát.
A csoportban az egyik kislány rögtön az elején elkezdett nagyon sírni, mert félt. A barlangi vezető hölgy hihetetlen profizmussal oldotta meg a dolgot, kézenfogta, s magával vitte a kislányt a csoport élére. A kislány pár másodperc alatt abbahagyta a nyafogást.
Andris persze nem félt, s mindent lelkesen megnézett. De legjobban a dinamitos robbantásról szóló kisfilm tetszett neki...
Délután a kempingben voltunk mi is, Nándi addigra már rendbe is jött, fociztunk, játszottunk.
Közben kaptunk egy félórás óriási vihart is, jégesővel, felhőszakadással, hatalmas széllel. Pár centi magasan állt a víz a sátor alatt, de szerencsére hamar beitta a föld, miután elállt.
A kemping mellett van egy méhészettel kapcsolatos érdekes kiállítás, amit a pihenőnap lezárásaként megnéztük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése