Nyaralás, 08.21., vasárnap

Délelőtt a Reißeck hegyre mentünk fel a képen látható hegyi vasúttal. Négyszer kell átszállni, az első három szakaszon felfele ezzel a "lépcsős" vonattal, az utolsó szakasz pedig nagyjából vízszintesen, egy "sima" keskeny nyomközű vonattal. A 2200 méter feletti hegyen nagyon jó egész napos túrákat lehetne tenni, de a gyerekeket nem akartuk totál kikészíteni ilyesmivel.  

Az egész nyomvonal a vízierőmű embernyi átmérőjű csővezetéke mellett megy.
Ez a vonatpálya is a "kellemest a hasznossal" elv alapján készülhetett, ha már úgyis csinálják a csővezetéknek a betonozást és az alagútfúrást, miért ne lehetne mellé egy sínpárt is lefektetni. A jegyárakat és az utazók létszámát elnézve nem veszteséges az üzlet. 

A végállomás mellett van egy játszótér, ami az áramtermelést hivatott elmagyarázni a gyerekeknek, csövek, forgó lapát és világító lámpa segítségével. A vizet aprókavics helyettesíti, 2200 méteren egy csurom vizes gyerek az tuti megfázás lenne.
Én azért tettem egy félórás kis sétát, s megnéztem a két fenti tározót. Nagy kedvem lett volna még tovább menni a környező csúcsokra. 

Hogy a gyerekekre adott bakancsnak haszna is legyen, felajánlottam nekik egy kis sétát a sziklákon, s nem kellett kérlelnem őket, jöttek is.

Délután a kemping melletti strandon voltunk. Nándi rájött, hogy mégis hajlandó felvenni a karúszót, s nagyon élvezi, hogy egyedül is tud "úszni". Van egy jó hosszú vízicsúszda, azt tanítgattam neki, estére már egyedül csúszott nagy büszkén.
Andris ezalatt a csúszda környékén volt a víz alatt és felett. Először elég bátortalanul hagytam egyedül a mélyvízben, amíg Nándival csúsztam. Az a jó, hogy Andris nem vakmerő típus, jól méri fel a veszélyeket. Az ilyen "éles" helyzetekben így elég jól tud magára vigyázni nélkülem is.