Épp a buszon ülök, útban haza, Schwechat felé. (WIFI internet van a buszon, szuper!)Az előbb írtam alá a házeladási szerződést. Egy budapesti könyvelő hölgy vette meg. Mindent email-ben beszéltünk meg, most találkoztam vele először.
Az utóbbi időben már elég sok felesleges nyűgöt okozott a ház, örülök, hogy sikerült eladni. Már csak tulajdonosai voltunk a háznak, gazdái nem, ennek így semmi értelme nem volt, csak a bosszúság volt vele már. Órákat töltöttem a közüzemi díjak nyomonkövetésével, az "albérlők" cseszegetésével a kertgondozás elmaradása miatt.
Kicsit irigykedtem, amikor a hölgy mesélte, hogy könyvelő, s csak 1-2 napra kell majd Budapestre utaznia havonta Kajászóról. Amikor még ott laktunk, sokszor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne távmunkában dolgozni, 10-15 órát megspóroltam volna vele hetente. Az összeadva évente 72 munkanap (72 x 8 óra), amit az ember pluszban a családdal tölthetett volna. De nem lehetett...
Más. Holnap reggel már indulunk is a régóta tervezgetett kéthetes ausztriai körutazásra, gyerekekkel. Na jó, az túlzás, hogy "tervezett", mert semmi nincs megtervezve. Egyelőre a déli részek felé indulunk, Karintia, Déltirol, aztán majd meglátjuk.
A táskámban lapul egy üveg Tokaji Aszú, amit az előbb vettem az sikeres eladás megünneplésére, meg nyaralási útravalónak. Be kell osztanunk majd Kingával, hogy két hétig kitartson...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése