Legoland

Szabadságon voltam egy egész hetet. Elég messze utaztunk ezúttal, Németországba, a Legoland parkba. Már egy fél éve vártak erre a gyerekek.

Julcsi, Vince, Andris, Nándi

Indulás előtti éjjel Nándinak 39 fokos láza lett, de az óvodai kapcsolatok révén tudtuk, hogy csak egy napig fog tartani. Így is lett, barátaink a két gyerkőccel elindultak reggel, mi pedig délután utánuk eredtünk. A Salzburg tartományban levő St. Martin am Tennengebirge-ben, a szálláson találkozunk.

Ezúttal nem sátorban, hanem ifjusági szállásokon aludtunk egész héten. Ez az első szállás (JUFA St. Martin) volt a legszuperebb, 1000 méter felett a hegyekben.
Másnap a fiúkkal a környéken, Altausse-ben levő sóbányában voltunk. 800 métert kellett begyalogolni a hegy gyomrába, egy szűk folyosón, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. A 2. világháborúban vonatszerelvényekkel szállították ide, s raktározták be a bombabiztos, kiváló klímájú hegy gyomrába a szövetséges bombázások elől az európából összerabolt műkincseket. Aztán 1945-ben a vezér parancsára ládákban titokban bevittek többezer kilónyi időzitett bombát is, azzal a céllal, hogy ne kerüljön amerikai kézre ez a temérdek kincs. A helyi bányászok meg szépen kivitték a bombákat, mielőtt felrobbant volna, így megmenekült a sok műkincs, meg a hegy is.
Csak azért írtam ezt le, mert Andrist nagyon megragadta ez a történet. Persze nem hős bányász akar lenni, hanem inkább a robbantás körül forogtak a gondolatai :-).

Délután a két anyuka kimenőt kapott, a Hallstadt-ban városnéztek. Az apukák pedig a Hallstadt-i tóparti játszótéren terelgették a gyerekfalkát. 
 

Hegycsúcsok távolról, játszóterek közelről

A pihenőnap után másnap reggel továbbindultunk a Legoland park felé. Az előző estét azzal töltöttem, hogy az interneten felkutassam, hogy mit tudunk útbaejteni Németországban, ami érdekes a gyerekeknek. Aztán végül 5 perc alatt kitaláltam, igaz, az út első 20 km-én volt mindkét célpont, és mindkettő még Ausztriában.
Délelőtt a kívűlről csodálatos, belüről turistákkal alaposan megtöltött Hohenwerfen várban voltunk. A legnagyobb "attrakció" a Sólymászbemutató. Ezekkel a szerencsétlen madarakkal vadásznak már évszázadok óta. A várban pedig a nézők feje felett reptetik őket, úgy, hogy egy hosszú bőrszíj végére valami kisemlőstetem van odakötözve, amit aztán folyamatosan pörgetnek, s szerencsétlen madarak arra próbálnak lecsapni. Maga a bemutató színvonalas, és látványos, csak elég értelmetlen szerintem.
Miután Andris mégegyszer lelőtt ágyúval mindenkit, tovább is indultunk.

A Golling-i vízesés már nekem is tetszett, igaz, a gyerekek elég fárasztóak voltak, nagyon adták a műsort.

Hahó, fényképezek, ide nézzetek!

Aztán esett pár csepp eső is, aminek egy jó része Nándi könnyzápora volt. Az elutazás előtt pár nappal elveszett az esőkabátja, s most az első csepp esőre óriási hisztivel fejezte ki bánatát emiatt...
Na, végre megérkeztünk az úticélunkhoz! A Legoland lényegében egy remek vidámpark, LEGO öltözékben. Hétvégén állítólag annyi látogató van, hogy akár egy órát is kell sorbaállni, mire az ember felszállhat a kiszemelt játékra. Mi hétköznap voltunk, nem volt ilyen gond.

A játékok leginkább kisebb gyerekeknek valók, a mieinknek pont ideálisak. Én arra számítottam, hogy majd itt totál kimerül mindenki estére, de nem így történt. A két hullámvasúttól eltekintve elég nyugis a hely, szépen elautózgatnak, lovacskázgatnak, vonatoznak a gyerekek, s nem az történik, hogy két óra alatt kidőlnek a fáradtságtól.

Két napig voltunk a Legoland-parkban. Minden játékot kipróbáltunk, szuper volt.

A visszautat is két részletben tettük meg, ismét egy pihenőnapot beiktatva. A Wolfgangsee partján St. Gilgen-ben aludtunk. Sajnos Vince és apukája, Joe lázasan ágynak dőltek, ők nem sokat láttak a szép környékből.

Mi a két kisbagesszal egy tóparti sétán voltunk, majd pedig a szokásos módon a gyerekek "megmártóztatták a lábukat egy kicsit". 5 percen belül már meztelenül játszottak a 19-20 fokos vízben.

Másnap a betegek elutaztak hozzánk, Kledering-ig, mi pedig még maradtunk plusz egy napot, nehogy valaki elkapja a betegséget.
Délelőtt az Attersee partján levő erdei meseútat néztük meg, most már harmadszor, Nándi első alkalommal még pocaklakó volt, így ő csak kétszer. Kár, hogy a gyerekek lassan kinőnek belőle...

Route 66

3 törpe

Utolsó, nem tervezett szállásunk a Wels-i ifjúsági szállás volt. Este városnézés, séta, másnap, vasárnap  pedig a Wels környéki  Schmiding-i állatkertben voltunk.

Majmok

Falusi állatkert létére megehetősen sok minden van itt, zsiráfok, tigrisek, orrszarvúk, gorillák, kenguruk és cápák is.

Utolsó programként még játszottunk egy órát az állatkert mászódzsungelében. Hát dióhéjban ennyi történt egy hét alatt. most két hét meló, aztán irány Zalabér!