Sokan kérdezték mostanában. miért költözünk el. Merthogy látszólag semmi értelme nincs. Jól élünk, megvan mindenünk, két gyerek, három szoba, négy kerék, sőt kicsit több is. Íme, a válaszok, fontossági sorrendben:
- ...azért, hogy többet legyek a családdal. Most reggel, amikor elmegyek dolgozni, vagy még alszanak a gyerekek, vagy jó esetben egy integetésre futja. Este, amikor hazaesek, kb egy-két óra van arra, hogy velük legyek, aztán fürdetés, alvás. Rengeteg idő - napi 3 óra - elmegy a bejárással Kajászóról. Ha lenne távmunka a kedvenc munkahelyemnél mondjuk heti egy-két napi bejárással, akkor eszembe sem jutna elmenni. De ha ezt a három órát le tudom egyre csökkenteni, akkor az minimum heti 8 óra szabadidő, azaz évente 47 nap plusz szabadság!
- ...azért, mert így sikerült. Véletlenül találtam az Interneten erre a bécsi állásra, persze rövid, de céltudatos keresés után, amit az első pontban leírt gondolatok váltottak ki. Pont olyan munkára kerestek embert, mint amit most is csinálok, és szeretek. Beküldtem, beszélgettünk, felvettek. Akkor aztán a fejemhez kaptam, hogy te jó ég, most aztán itt kell mindent hagyni, s új életet kezdeni máshol. De ha nem próbálom meg, akkor egész életemben azon fogok rágódni, hogy vajon mi lett volna, ha...
- ...azért, mert 23 éves koromban, 1999-ben megfogadtam, hogy ha a bruttó és a nettó bérem közti különbség eléri az 50%-ot, akkor elhúzok ebből az országból. Tavaly elérte...
- ...azért, mert nem szeretem, ha itthon szolgáltatást veszek igénybe, akkor sokszor nem nagybetűs VEVŐ-ként bánnak velünk. Legjobb példa rá, ha visszaviszek a boltba egy meghibásodott terméket. Először is pénzvisszafizetés szóba sem jöhet, nem számít, mi van a törvényben. Különben is én rontottam el a cuccot. Egyébként meg vigyem el valami pokolfenekén levő központi szervízbe, ők nem veszik át. S természetesen nem kérnek elnézést a kellemetlenségért. Vannak jó példák is, de sajnos az előbbi is eléggé tipikus.
- ...azért, mert a nyugati határ túloldalán nem én vagyok az utolsó eltiprandó patkány, ha történetesen Dacia-val közlekedek. Román gépjárművem ellenére azonnal beengednek a másik sávba, ha indexelek. S ha már az autóknál tartunk; úgy vettem észre, tőlünk nyugatra nem szokás bunkóságokat kiragasztani az autó hátsó ablakára. Ha pedig történetesen egy telepakolt csomagtartójú kombit otthagyok egy nyilvános parkolóhelyen, akkor van rá esélyem, hogy pár óra múltán is úgy találom ott az autót, ahogy otthagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése