A mai kerékpáros délután igazán remekül sikerült. Öt órára hazaértem, s miután meghallgattuk Kinga panaszáradatát arról, hogy ő mióta nem ült biciklin és mennyire bizonytalan, nekivágtunk a három km-es távnak Schwechat-ra. Fagyizni mentünk tudniillik. Tökéletes, széles bicikliút vezet Schwechat-ra, végig a patakparton, az út az "Eurovelo 9" kerékpárút része, ami a Balti tengertől, Gdansk-tól a Földközi tengerig, Puláig vezet. Tehát én vittem a lurkókat, Kinga pedig egymaga próbált nyeregben maradni, s veszélyesen lassú sebességgel tekert a cél felé. Kinga biciklije egyébként nagyon kényelmes és tökéletesen szuperál, naponta kétszer nyolc km-t teszek meg vele. Tehát a hiba nem a készülékben van...
Szóval jó húsz perc alatt megtettük ezt az embert próbáló távot, de végül mindenki megkapta a jól megérdemelt fagyit.
Utána játszóterezés volt a gyerkőcök kedvenc játszóterén, amit már akkor megszerettek, amikor még lakáskeresés miatt jártunk Schwechat-ra.
Nem csak a magyar Dunaparton, hanem itt is rengeteg a szúnyog, estefelé hazakergettek minket. Én még tettem egy kis kitérőt a lurkókkal, s közelről is megnéztük a szobaablakukból látható szélturbinát.
Még befejezésképpen készítettem egy fotót a gyerkőcökről, s hazagurultunk.
Nem csak a magyar Dunaparton, hanem itt is rengeteg a szúnyog, estefelé hazakergettek minket. Én még tettem egy kis kitérőt a lurkókkal, s közelről is megnéztük a szobaablakukból látható szélturbinát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése