Weekly report

Lassan egyenesbe jövünk. A lakásban is lehet már egyenesen közlekedni, nagyjából sikerült minden dobozból kipakolni, vettem pár új szekrényt meg polcot is a cél érdekében. Itt valahogy könnyebben tudunk rendet tartani is, persze lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy feleakkora lakásban feleannyi ideig tart.


Esténként továbbra is elmegyünk valahova, például, ahogy a képen látszik, strandon is voltunk, Schwechat-on. Elég hideg, szeles idő volt, de azért a lurkók megfürödtek a gyerekmedencében. Utána gyorsan felöltöztettük őket, ezután készült a kép, s ezért vannak melegítőgatyában.

A hivatalos ügyekkel is jól állunk, van már "TB-kártyánk" (ecard a neve, meg tényleg az is), van bankszámlánk, s megkaptam az első fizut is.

A munkahelyen barátkozok a berendezésekkel, s lassan az emberekkel is. Ez utóbbi nekem sajnos tényleg lassan megy, de már a csoportban mind a 10 embernek tudom a nevét, ez is valami (tőlem).

A hét végén megyünk sátorozni Teichalm-ba, már nagyon várjuk.

Mit mondjak még? Jó itt!

Délután a családdal

A mai kerékpáros délután igazán remekül sikerült. Öt órára hazaértem, s miután meghallgattuk Kinga panaszáradatát arról, hogy ő mióta nem ült biciklin és mennyire bizonytalan, nekivágtunk a három km-es távnak Schwechat-ra. Fagyizni mentünk tudniillik. Tökéletes, széles bicikliút vezet Schwechat-ra, végig a patakparton, az út az "Eurovelo 9" kerékpárút része, ami a Balti tengertől, Gdansk-tól a Földközi tengerig, Puláig vezet. Tehát én vittem a lurkókat, Kinga pedig egymaga próbált nyeregben maradni, s veszélyesen lassú sebességgel tekert a cél felé. Kinga biciklije egyébként nagyon kényelmes és tökéletesen szuperál, naponta kétszer nyolc km-t teszek meg vele. Tehát a hiba nem a készülékben van...
Szóval jó húsz perc alatt megtettük ezt az embert próbáló távot, de végül mindenki megkapta a jól megérdemelt fagyit.


Utána játszóterezés volt a gyerkőcök kedvenc játszóterén, amit már akkor megszerettek, amikor még lakáskeresés miatt jártunk Schwechat-ra.

Nem csak a magyar Dunaparton, hanem itt is rengeteg a szúnyog, estefelé hazakergettek minket. Én még tettem egy kis kitérőt a lurkókkal, s közelről is megnéztük a szobaablakukból látható szélturbinát.


Még befejezésképpen készítettem egy fotót a gyerkőcökről, s hazagurultunk.

Belépés

Már ötkor felébredtem, de nem azért, mert izgultam, hanem mert irtó meleg volt a lakásban, s nem tudtam rendesen aludni. Minden ruhám szemeteszsákokban volt, kirángattam belőlük pár normálisabbnak kinéző ruhadarabot. Aztán nyolckor bringára ültem, s kétszeri eltévedéssel együtt is beértem 40 perc alatt az irodába. A munkába biciklizés szuper, ahogy számítottam rá. Az út első fele egy szűk és forgalommentes aszfaltút, egyik oldalt szántóföld, a másikon a bazinagy Kledering-i rendezőpályaudvar. Aztán ahogy elérem a lakott részt, onnantól a melóhelyig szinte végig kerékpárút, de nem a korábban megszokott Tétényi-Budafoki-Lágymányosi rázós-döccenős-kanyargós-büdös fajta.
A munkahely egy lepattant raktár és irodaházban van, de belülről okés. Négyen vagyunk egy irodában, a főnököm és két másik tag. Első nap sikerült laptopot szerezni, operációs rendszer helyett Window$ van rajta. De meg vannak számlálva a napjai... :-)
Nagyon furcsa dolog egy új munkahelyen kezdeni, pláne nyolc év után. De majd belejövök.

Kilépés

Hétfőn és kedden egy hosszadalmas, de aránylag zökkenőmentes aláírásgyűjtő körút után sikerült kilépni a régi munkahelyemről. Kinga ezalatt otthon szorgalmasan élte a társadalmi életet, illetve amikor otthon volt, akkor összegyűjtögette azokat a dolgokat, amik a múltkori teherkocsis költözéskor kimaradtak. Kedden délután aztán ezekkel dugig teletömtem az autót, és elindultunk "utolsó utunkra". Út közben Győrben, az egyik autópálya-felhajtónál átadtuk a hét végéig megőrzésre a gyerkőcöket anyukáméknak. Este hét körül értünk Kledering-be, felhordtuk az autó tartalmát a többi 20 m3 cuccunk mellé, s szépen nyugovóra tértünk a doboztenger közepén egy matracon.

Költözködés

Négy napi munkával sikerült összepakolni minden cuccunkat. Jól fogytak a szemeteszsákok is, végre kidobtunk mindent, amit nyolc évnyi szorgos gyűjtögetés során, "majd jó lesz majd az még valamire" jelszóval raktároztunk gondosan el. Végül egy nagyméretű pótkocsis furgonra való dolog maradt, amit már át is szállítottunk Kledering-be.