Sátorozás

A tavaly nyári sátorozós hétvégéken elhatároztam, hogy veszek egy rendes négyszemélyes családi sátrat. Alaposan körbejártam a témát, s végül ez a cucc lett kiválasztva:
Kb. egy 5m-szer 3m-es, és több, mint két méter magas sátorról van szó, nem kis darab.
Kedden hozta a postás. Este, ahogy hazaértem, persze rögtön a sátorállítás következett, ahogy azt megígértem a gyerekeknek. Kisebb gondokat okozott, hogy a gyerekek szobájának alapterülete, ahol egyáltalán fel tudtuk állítani, az nem sokkal nagyobb, mint maga a sátor. Na, de azért kis küzdelem árán úgy-ahogy, ágyhoz, kilincshez kikötve sikerült. Íme az eredmény:


A gyermekek persze a sátorban aludtak... Másnap reggel, a gyerekek minden ellenkezése ellenére gyors sátorbontás következett, hogy a hadiállapotot megszüntessük a lakásban. Viszont megígértem nekik, hogy este felállítjuk a kis háromszemélyes sátrunkat. Íme:


Azóta is ebben alszanak, mellesleg napközben kalóztanyaként funkcionál. Minden este elemlámpás mesélés van, s minden este megkérdezik, hogy mikor megyünk már sátorozni, mikor lesz már végre nyár.
Még nem tudom, hogyan fogjuk felszámolni az építményt, nagyon bevackolták magukat a lurkók oda, hallani sem akarnak róla, hogy ágyban aludjanak...

Holnap utazunk Budapestre, elég sűrű programunk lesz. Rokonlátogatások, szélvédőjavítás, színházlátogatás a gyerekekkel, találkozás a régi kollégákkal. De már nagyon várjuk.