München családosan

A müncheni kirándulás nem egészen úgy indult, ahogy terveztük. Az indulás napján, vasárnap reggel Andris hányni kezdett. Gyorsan beültünk az autóba, indulás a mödlingi kórházba, hogy minél előbb túllegyünk a szokásos infúzión. Most valóban hamar beértünk, így egy palack infúzió elégnek bizonyult, és hétfő reggel 10 órakor már indulhattunk is Münchenbe.
Az út nagyon jól sikerült. Andris az elején elaludt (miután előző este 11-ig LEGO-zott a kórházban), Nándi viszont végig bírta az utat alvás nélkül. Dél körül megálltunk egy autós pihenőhelyen, megettük az otthonról hozott túrógombócot, aztán továbbindultunk. Tettünk még egy rövid kitérőt a Chiemsee-hez, a gyerekek jól összekoszolták magukat kavicsdobálás közben. Délután fél ötre már oda is értünk a szállodába.
Kedden az Olympiaparkot néztük meg. Először felmentünk az Olympiaturmba, 190 m magasan körbenéztünk München felett. Bár sütött a nap, nagyon párás volt az idő, ezért messzebb nem láttunk. Innen a Sea Life Centerbe mentünk, amely különböző akváriumukban, a folyók, a tavak és a tengerek élővilágát mutatja meg. Leginkább a tengeri élővilágot bemutató hatalmas akvárium tetszett, itt elüldögéltünk egy kicsit.

Szerdán az állatkertbe mentünk. Ez mindig jó program, Nándi kb. minden másnap megkérdezi, hogy mikor megyünk állatkertbe. Az állatkert felét sikerült bejárnunk, mert Nándi nagyon elfáradt. A legtöbbet a polip akváriuma előtt álltunk, amelyik épp hajlandó volt előbújni, és körbeúszkált. Andrist teljesen lenyűgözte.
Csütörtökön következett a közlekedési múzeum, ez is nagy sikert aratott a lurkóknál. Mindenféle járművek találhatók itt, és sokmindenbe be is szállhatunk (vonatok, metrók, kamion). Van egy hintó-szimulátor is, kipróbálhattuk, milyen volt hintón utazni. Hát... nagyon rázós.
Délután Bagesszal együtt elmentünk az Isar partjára, hattyú- és kacsa-nézésre. Rengetegen vannak.

Pénteken délelőtt csak játszótérre mentünk, mert reméltük, hogy Apa hamarabb végez, és elmehetünk korcsolyázni az Olympiaparkba. Sajnos csak 3 körül sikerült hazaérnie, és ahogy elindultunk, mindkét gyerek elaludt. Így aztán megálltunk egy kávézó előtt, és ittunk egy kávét, amíg a lurkók aludtak. Utána elmentünk egy nagy játszóházba. A gyerekek jól érezték magukat, de nekünk nagyon iparinak tűnt az egész.
Szombatra kirándulást terveztünk, a Tegernsee melletti Wallberg meghódítása volt a cél. Felmentünk felvonóval, majd megindultunk a csúcsra. Nándival csak a paplanernyősök ugróhelyéig jutottunk, és mivel szép idő volt, legalább 5 indulást megnézhettünk, még egy tandem-repülést is. Apa és Andris természetesen felmentek a hegy csúcsára.

Visszafelé megebédeltünk, majd a felvonóval lementünk és visszamentünk a szállodába.
Vasárnap reggeli után összapakoltunk és indultunk Klederingbe. Salzburgban megálltunk egy kis korcsolyázásra és ebédre, majd mentünk tovább. Tartottunk még egy negyedórás szaladgálós szünetet, amikor Nándi felébredt, és este 6-ra hazaértünk.

Nagyon örültünk, hogy elkísérhettük Bageszt Münchenbe.

München

Gyorsan elment a múlt hét táppénzen, tulajdonképpen olyan volt, mint egy hét szabadság. Jó sokat játszottam a kis lurkókkal. S mellette sikerült kigyógyulni a torokfájásból is. Pénteken már melóztam, mert el kellett intézni egy csomó mindent. Januárban nem sokat leszek Bécsben, sikerült pár szakmai tanfolyamot úgy összeszervezni, hogy tulajdonképpen egész hónapban Münchenben leszek.

Céges kocsival jöttem, Bécstől csak négy és fél óra autózás. Már vasárnap hajnalban elindultam, mert beterveztem egy kis kirándulást útközben. A Halstatter See mellett, Obertraun-ból felvonóval felmentem a Dachstein-re, s ott csináltam egy 12 km-es kis hótalpas kirándulást. Tulajdonképpen 12 km első hallásra nem is tűnhet soknak, de azért egész nap hóban, mínusz 10 fokban gyalogolva fárasztó tud lenni.

Reggel, miután elértem a felvonó fenti állomását, kísérteties köd és eszméletlen mennyiségű hó fogadott.

Szerencsére később, párszáz méterrel magasabbra érve, a felhő fölé kerülve remekül lehetett látni mindent. Kicsit untam már a ködöt, ráfagyott a pulcsimra, s olyan voltam, mint egy hóember. Ezen kívül így két óra után azt is észrevettem, hogy a balos hótalpat a jobb lábamra csatoltam fel, illetve a jobbosat a balra. Rögtön világos lett, hogy miért akartam többször majdnem pofára esni.

A kép bal felső harmadában levő Simony hütte volt a célom. Az utolsó párszáz métert (jobbról a meredekebb rész a házikó előtt) végül kihagytam, mert úgyis be volt zárva a ház, s elég fáradt voltam, meg féltem, hogy lemaradok az utolsó felvonóról. A felfelé három órás utat visszafelé sikerült a szokásos fele idő, azaz másfél óra alatt megtenni, úgyhogy még beiktattam egy extra programot, s toronyiránt egy jó kilométert letrappoltam az egy méter magas hóban, az érintetlen hómezőn a felvonóig. Nagyon jó volt, a hótalpakkal persze nem süllyedtem el annyira a hóban.

Azóta pedig itt vagyok Münchenben a tanfolyamon napközben, s Kinga küldi a vicces otthoni történeteket a gyerekekről. Esténként legyaloglom a kilométereimet a város különböző részein.

Négyen vagyunk a tanfolyamon, ketten Kenyából, a harmadik srác pedig történetesen a kínai Nokia-nál dolgozó magyar kollegám. Elég nagy meglepetés volt, amikor angolul bemutatkozott, a keresztnevéből találtam ki, hogy magyar. 

Pénteken hazavezetek, s vasárnap Kinga és a gyerekek is visszajönnek velem ide, Münchenbe. Jövő vasárnapig itt leszünk, remélem, hogy jó idő lesz. A gyerekesek tudják, nem túl mókás dolog két csemetével egy (beköltözéskor még) jó állapotú szállodai szobában eltölteni egy egész napot, mert kint szakad az eső. Majd tudósítunk róla, hogy sikerült.

Kényszerszabadság

A gyerekektől elkaptunk egy kis náthát, Szilveszter előtti napon táppénzre, antibiotikum kúrára küldött a háziorvos. Mindkettőnket ágyban fekvésre utasított, amíg meggyógyulunk. Sima ügy. Közben azért néha-néha ki kellett menni levegőzni is. A következő levegőzések történtek:

December 31. - Kirándulás: Mödling, Meireiweise
Karácsonyra kaptam egy "Wandern mit Kindern / Kirándulás gyerekekkel" című könyvet Bécs környéki kirándulási javaslatokkal, különböző nehézségi fokokkal (1,2,3 bakancsos túrák). A gyerekeknek készítettünk hozzá egy-egy pecsételős túrafüzetet, amibe a kirándulás végén mindig kapnak egy pecsétet. Hogy megszerezzék az első bejegyzést, egy közeli kétbakancsos túrát választottunk ki, egy jó nagy rét Mödling mellett, amit körbe lehet sétálni az erdőben. Mindkét gyermek hozta a formáját, Nándi sokat duzzogott, időnként jókedvében szobornak álcázta magát, és folyton tízóraizni akart. Andris pedig felfelé mindig toronyiránt közlekedett, s avartúró vaddisznót játszott. Felmentünk a Mödling-i várhoz is.

Január 1. - Bécs - Laaer wald. 
Hát elég furcsa volt egy főváros határán tölteni a szilvesztert, tisztára mintha a fronton lennénk. Szerencsére a gyerkőcöket nem zavarta, szépen végigaludták a több órás petárdaszólót. De jövőre keresek valami nyugalmas helyet erre az éjszakára. 
Másnap egy rövidebb "egybakancsos" sétára mentünk, az 1 óra alatt körbejárható Laaer Wald-ba, hogy lemerítsük a gyerekek feltöltött "elemeit" egy kicsit. Bécs déli részén van a hely, egy nagyobb erdő, kis játszótérrel, s ezúttal rengeteg tüzijáték és petárdaszeméttel.

Január 2. - Korizás Schwechat-on.

Andris jól halad a korcsolyázással, ahogy a videofelvételen is látszik. Az eleséstől egyáltalán nem fél (szerencsére), s mindig gyorsan akar menni. Úgyhogy most már adok rá bukósisakot, szükség is van rá. Most már tényleg nagyon jó vele elmenni korizni, sokat viccelődünk, s emellett tudok én is korizni egy kicsit.