Voltak például a Tower bridge-en. Itt Nándi komolyan el is határozta, hogy ha nagy lesz, akkor ő "Bridge master" lesz mindenképp, aki a híd felnyitását irányítja...
Megmászták a Monument nevű torony mind a 311 lépcsőjét. Nekem Londonban ez a hely tetszik a legjobban, egy 62 méter magas torony, az 1600-as évek végén épült a nagy londoni tűzvész emlékére. Jó a kilátás is innen, bár most már nem lehet olyan messze ellátni, mint párszáz éve.
Sikerült egyszer egy régi, klasszikus Routemaster doubledecker busszal is utazniuk, amire hátul kell felszállni, s nincs ajtaja, hanem nyitott. Ráadásul az emeleten utaztak, legelöl, úgyhogy nagy volt az öröm.
Én sajnos minden családi programból kimaradtam. Cserében viszont remek szakmai előadásokat hallgattam este 6-ig minden nap, ez is valami.
Hazaúton is külön géppel jöttünk, én indultam előbb, s 50 percre rá indult a család gépe.
Nem kell izgulni, Nándi nem szúrta át a fejét a repülőn semmivel, a piros csík csak az üléshuzat mintája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése