2010. április 11., vasárnap

Látogatás Kajászón

A gyerekek nagy örömére elmentünk a hétvégén Kajászóra. Sőt, péntekre még egy nap szabit is kivettem, hogy tovább tartson az örömük. A gyerkőcök a szokásos hangerővel ünnepelték, hogy újra találkoztak országos (sőt, most már nemzetközi) barátaikkal. A szülők szép csendben tűrték, pláne a Bagári család feje, aki a 3 órás autóvezetés fáradalmaitól elgyötörten, fejét fájlalva kóválygott. Szóval így telt el a péntek. A barátainknál is aludtunk. A házunkat - aki nem tudná - kölcsönadtuk Kinga egyik volt egyetemi csoporttársának, mert így legalább van, aki "rendben" tartja.
Szombaton a Sukorói arborétumban voltunk vendéglátóinkkal. Először felmásztunk a kilátóra, majd a gyermekcsapat folyamatos féken tartása közepette átsétáltunk a játszótérre. Nagyon erősen fújt a szél, s Kinga egy szál pulóverben fagyoskodott. Mármint felül, mert amúgy nadrág és cipő is volt rajta. Be is húzódtunk a játszótér egyetlen szélvédett helyére, egy favár alatt kialakított homokozóba.


Tetszett a hely mindenkinek, úgyhogy a délelőtt hátralevő részét itt töltöttük, s homokvár építéssel próbálkoztunk. Aztán a gyerekeket ebéd gyanánt megtömtük némi egészségtelen, zacskós termékkel (Nándi nagy örömére), s visszamentünk vendéglátó barátainkhoz. Délután kipihentük a délelőttöt, illetve meglátogattuk volt szomszédainkat. Kinga hosszú mondatainak következményeként a látogatások végére már egy órányi késésben voltunk az eredeti tervhez képest. Kedves ex-szomszéd-barátaink hatalmas palacsintakupaccal vártak minket, s bár mindent megtettünk, ezúttal nem sikerült teljesen elfogyasztani. Köszönjük.
Aztán az esti mese előtt felállítottam a kajászói gyermekhajvágási Guinness rekordot, négy lurkó haját vágtam le zsinórban, jó fél óra leforgása alatt. Az eredmény:


Vasárnap pedig Székesfehérváron voltunk mamit-papit és családot látogatni. Gyermekek persze hozták a formájukat, elemi erővel mulatoztak az unokatesókkal, nagyapjuk hangszergyűjteményével próbálkoztak és a szokásos megszállottsággal nézték a Minimax-ot. De nem túl sokáig, mert ebéd után a családfő kiadta az indulási parancsot. Járműre! Irány Kledering!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése