Szombaton a Sukorói arborétumban voltunk vendéglátóinkkal. Először felmásztunk a kilátóra, majd a gyermekcsapat folyamatos féken tartása közepette átsétáltunk a játszótérre. Nagyon erősen fújt a szél, s Kinga egy szál pulóverben fagyoskodott. Mármint felül, mert amúgy nadrág és cipő is volt rajta. Be is húzódtunk a játszótér egyetlen szélvédett helyére, egy favár alatt kialakított homokozóba.
Tetszett a hely mindenkinek, úgyhogy a délelőtt hátralevő részét itt töltöttük, s homokvár építéssel próbálkoztunk. Aztán a gyerekeket ebéd gyanánt megtömtük némi egészségtelen, zacskós termékkel (Nándi nagy örömére), s visszamentünk vendéglátó barátainkhoz. Délután kipihentük a délelőttöt, illetve meglátogattuk volt szomszédainkat. Kinga hosszú mondatainak következményeként a látogatások végére már egy órányi késésben voltunk az eredeti tervhez képest. Kedves ex-szomszéd-barátaink hatalmas palacsintakupaccal vártak minket, s bár mindent megtettünk, ezúttal nem sikerült teljesen elfogyasztani. Köszönjük.
Aztán az esti mese előtt felállítottam a kajászói gyermekhajvágási Guinness rekordot, négy lurkó haját vágtam le zsinórban, jó fél óra leforgása alatt. Az eredmény:

Vasárnap pedig Székesfehérváron voltunk mamit-papit és családot látogatni. Gyermekek persze hozták a formájukat, elemi erővel mulatoztak az unokatesókkal, nagyapjuk hangszergyűjteményével próbálkoztak és a szokásos megszállottsággal nézték a Minimax-ot. De nem túl sokáig, mert ebéd után a családfő kiadta az indulási parancsot. Járműre! Irány Kledering!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése