2010. április 4., vasárnap

Medvehagyma

A menetrend a szokásos volt: pár nap szabi, a gyerekek Szombathelyen, úgyhogy indulás Kingával kirándulni. Lássuk:

Thayatal, Április 1, csütörtök

Ausztria és Niederösterreich tartomány legészakibb részébe, a Waldviertel-be, a Thaya folyó völgyébe kirándultunk.

A nap jól indult, a szakmabeliek a lenti képről megértik, miért. A felvétel a kirándulás helyszínétől pár kilométerre, Retz nevű faluban készült. Micsoda bolt!


De ezen kívül a kirándulás is remek volt. Két körtúrát is tettünk. Délelőtt a cseh határ menti Thaya folyó kanyargását követve sétáltunk a nemzeti parkban. Emberek sehol. Aztán ahogy sétáltunk, megláttunk egy bácsikát, aki a folyóparti kis faházának tetejéről söprögette le a faleveleket. Rögtön meg is szólított minket a háztetőről, hogy "iszunk-e vele egy snapszot". Válaszoltam neki, úgyhogy le is jött a tetőről. Kiderült, hogy három napja van már itt, s mi vagyunk az első élő ember a környéken azóta. Nagyon kedves volt, szépen megmutatta a kisházát, elmesélte, hogyan sikerült ideépítenie még pont a nemzeti park létrejötte előtti évben. Aztán bedobtunk egy "winzig kleine" körte, egy kökény, s végül egy málnaitalt.
Aztán a bácsival meggyőztük Kingát, hogy a harminc négyzetkilométernyi medvehagymának nem árt különösebben, ha egy kicsit szed belőle saját célra.
Nehezen tudom leírni azt az örömet, amit akkor éreztem, amikor láttam feleségemet, amint az elfogyasztott biztatóital által némileg felbátorodva Ausztria csodálatos nemzeti parkjában mohón tömi a nejlonzacskóba a leszabott medvehagyma-leveleket... :-)
Miután elbúcsúztunk a bácsitól, hátizsákomba rejtettük a szüret fél kilónyi eredményét, továbbindultunk. A dupla nejloncsomagolás ellenére erőteljes hagymakondenzcsíkot húztunk magunk után.

Délután pár kilométerrel odébb, a nemzeti park központjából kiindulva sétáltunk egyet a környéken. Hardegg városka ez a központ, Ausztria legkisebb városa, kb. 1500 lakossal. Nagyon aranyos kis falu.



Schneeberg, Április 2, péntek




Míg a tegnapi szép túrát Kinga találta ki, a mait én. Ennek megfelelően a célpont kissé magasabban volt, bár igyekeztem önmérsékletet gyakorolni.
Az autót a Rax és a Schneeberg hegyek közti Höllental völgyben levő Kaiserbrunn település parkolójában hagytuk. A Bécset ellátó többszáz kilométeres ivóvízvezeték-hálózat egyik központi helye ez a kis falucska. Még a századelőn építették ki a mai hatalmas vezetékrendszert, mely a Rax, Schneeberg és a Hochschwab hegységben levő források vízét Bécsbe szállítja. Úgyhogy a Bécsben lakók nemcsak hogy hegyi forrásvizet isznak nap mint nap, de tulajdonképpen hegyi patakban fürdenek meg. Sőt még a WC-t is azzal húzzák le :-(.

A túra legmagasabb pontjáig (1250 m) - a Friedrich Haller Hütte-ig - 5 km-es út vezet, imitt-amott meredekebb, sziklás turistaúton. A legmeredekebb részeken drótkötél biztosítás is van, ami igazából csak a léleknyugtató, simán fel lehet mászni nélküle is.


Jó, hogy csak egy alacsonyabb célpontot választottam, mert 1000 méter felett már elég sok hó volt. Még megvolt a télről megmaradt fél méter, amelyre előző éjjel még ráesett 10-20 cm. A "tavalyi hó" már jól meg volt fagyva, hótalp nélkül azonban nem minden lépésnél bírt el minket, úgyhogy néha térdig-combig süllyedtünk.


Az út utolsó része a térkép szerint terepjáróval is járható széles hegyi út. Már vártuk, hogy kiérjünk oda, hogy majd ott gyorsabban haladunk. Na, hát a fenti hómennyiség állt az úton, sokkal magasabb, mint az erdőben, ugyanis a téli szél minden havat ide hordott össze. Jó lett volna az otthon hagyott hótalp, de azért végülis lehetett haladni nélküle is. Sőt a lábnyomok szerint pár napja már járt előttünk erre valaki.

A Hütte-nél megebédeltünk (szendvics és csoki - a ház zárva volt), aztán elindultunk lefelé. A végállomás Payerbach falu, ahonnan hétköznap a 17:20-as busszal vissza lehet menni Kaiserbrunn-ba. Kinga nehezményezte, hogy csúszós és havas a turistaút lefelé. Ettől a problémától eltekintve gyönyörű szép az út, végig egy völgyben halad lefelé, ami a vége felé már inkább szurdok.

Egy órával a busz indulása előtt le is értünk a faluba, felfaltuk a maradék kaját, pihentünk egyet, aztán 20 perc buszozás után indultunk Szombathelyre "a mi kis drágáinkhoz".
Nem túl megerőltető, kellemes és szép kis kirándulás volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése