Vorarlberg - 2. rész

Július 18. Vasárnap

Miután elkészült a kávé és a bundáskenyér a sátor előtt, az egyik környékbeli faluból (Vandans) felvonóval mentünk fel a Kinga által párórásra tervezett könnyed kirándulás kiindulópontjához. Közben kiderült, hogy azért ez kicsit tovább tart, úgy egész nap. Előbb felsétáltunk a Geißspitze-re (2334 m), onnan le a Lindauer hütte-hez, majd még tovább lefelé az első emberlakta hely, Latschau felé. (3D-s panoráma a környékről, nagyon jó!) Ez az egyik nagy környékbeli vízierőmű-központ, egy jó ronda betonozott tározó-tóval. Egyébként hihetetlen ez az egész erőmű-rendszer. Én korábban azt hittem, hogy a vízierőmű az olyan, hogy a szabadban zúdul lefelé irtózatos mennyiségű víz, ami hajtja a generátorokat. Mérnökként szégyenlem kicsit, de most világosodtam meg ebben a témában... Inkább arról van szó, hogy irtó magasan levő (mesterséges) tavakból egy 2-3 méter átmérőjű csövön jön le a víz, s az egész áramtermelő rész egy láthatatlan, hangtalan dolog. Az irtózatos mennyiségű (sokmillió kWh) áramot pedig a csőben sokszáz méteres vízoszlop nyomása, s nem a képzeletemben lezúdúló víz nagy mennyisége termeli.
Na, de visszatérve eredeti témánkhoz, a kiránduláshoz. Mint minden település a környéken, Latschau is egy síparadicsom télen. Nyáron elviselhető mennyiségű ember van, a felvonók szinte üresen járnak. Itt van egy  jó hosszú nyári szánkópálya is, ezzel tettük meg az út maradék pár kilométerét a parkolóig, szédületes tempóban, keveset fékezve. A táskámból ki is rázkódott életem eddigi első és egyetlen sapkája, ami viszonylag normálisan áll(t) a fejemen.    

Július 19. Hétfő

Délelőtt összecuccoltunk a kempingben, hogy este már Liechtenstein egyetlen kempingjében éjszakázzunk. Útközben útba ejtettük a Gargellen nevű síparadicsomot (panorámavideó). Itt én a Schmuggler klettersteig-en másztam végig, ami egy jól kiépített, izgalmas, de azért nem túl nehéz kiépített mászóútvonal. Itt egy kép egy könnyebb szakaszról:

Ez a rész pedig egy kicsit meredekebb volt, 90° plusz mínusz 5%:

Volt két kötélhíd is, ez két sziklafal közé kifeszített két 20-30 méter hosszú drótkötél, a felsőben kapaszkodik az ember, a másikon meg lépked, alatta a nagy semmi. Hosszra és magasságra nagyjából olyan, mint a lakótelepen a tízemeleteseket összekötő TV kábel.  Szóval eléggé izgalmas, nem tériszonyosoknak való dolog. De egyáltalán nem veszélyes ez sem, megfelelő biztosítófelszerelésben persze.

Kinga ezalatt a turistaúton, részben már a Svájci oldalon sétálva megkerülte a hegyet párszáz méterrel alattam, s nagyon tetszett neki.

Este még tettünk egy nagy sétát Vaduz-ban, Liechtenstein fővárosában. A lenti kép a parlament (Landtag) modern épülete. Az épület és a környéken minden más is ugyanolyan sárga klinkertéglából van megépítve. Nekem tetszett. A belváros persze hangulatosabb.

Július 20. Kedd

A Liechtenstein-i kempingben csak egy éjszakát tültöttünk.  Délelőtt felautóztunk az ország legmagasabban fekvő településébe, Malbun-ba. Persze ez is síparadicsom télen.

Kivételesen nem mentünk fel semmilyen magaslatra, hanem a faluban sétáltunk egy kicsit.
Délután visszautaztunk Ausztriába. A Liechtenstein-nel határos Feldkirch városkában megnéztük a vadasparkot. Kinga kérésére közlöm ezt a remek képet egy helybéli mosómedvéről:

Feldkirch egy igazán nyugodt, kedves kis városka. A belvárosban is sétálgattunk egy kicsit:

Szóval ez egy pihenőnap volt, semmi megerőltető kirándulás, mászás.
Az estét pedig már utolsó kempingünkben, Dalaas-ban töltöttük. Nem, Jockey és Bobby Ewing nem volt ott...