Nagyon tartottam tőle, hogy a lány túl sokat fogja az agyát használni a mászáskor, ami nem jó. Sokkal célravezetőbb az óvatosság, megfontoltság, no meg persze a védőfelszerelésben való maximális bizalom. Szerencsére ezúttal ki tudta kapcsolni a gondolatait, s kezdő létére nagyon ügyesen mászott fel végig.
Sztárfotó a csúcskereszt (2416 m) tövében:
Lefelé már gyülekeztek a felhők, s néha dörgött, villámlott is. Jó kétórányira voltunk a felvonó hegyi állomásától, biztosra vettem a bőrig ázást. Igyekeztünk minél lejjebb, a lankásabb részekre kerülni, a csúcs környéke elég meredek, s esőben nagyon csúszós is tud lenni. Még egy pillantás a bejárt útvonalra, a szemerkélő esőben:
Ismét szerencsénk volt, az utolsó 500 métert már futva tettük meg, s mielőtt igazán rázendített volna, pont elértük a felvonó épületét.
Itt kiderült, hogy pont az üzemidő végére értünk oda. A felvonókezelő nagyon kedves volt, megvártuk, míg a zárással kapcsolatos teendőit elvégzi, s az utolsó, "szolgálati" ülőlifttel lementünk vele.
Innen már csak egy 600 km-es hazaút várt ránk, másnap. De megérte, remek volt ez a hét, Vorarlberg pedig egyszerűen gyönyörű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése