Zalabér

Hétvégén Zalabérben voltunk, a szokásos májusi fűnyírás idén már épp átcsúszott júniusra. Elég lassan ment a munka, jó magasra nőtt már a fű a sok eső miatt.  Amíg én kaszáltam, a gyerekek jól elvoltak, mindenfelé csatangoltak, anyukám és Kinga pedig a ház körül növő virágokat próbálta rendbeszedni.
Kora délutánra majdnem végeztem a munkámmal, amikor hatalmas fehete felhők jelentek meg a völgy túloldala felől. 100-200 méterre voltam a háztól, szerencsére sikerült az utolsó pillanatban visszaérnem. Szakadt az eső, s csak nem akart elállni. Egy idő után feladtuk a várakozást, s elindultunk haza. Jó, hogy nem vártunk tovább, most, amikor a bejegyzést írom, már már kedd van, nem szombat, de még mindig esik :-)
A munka és az időjárás ellenére nagyon remek nap volt. Sajnos fotókat elfelejtettem készíteni, ez az egyetlen videó készült hazafelé:

A zalai homok esőzéstől pillanatok alatt marasztaló sártengerré változik. Anyukám nagyon izgult, hogy most hogyan jutunk haza. Én nem :-).