Strandolás és hegymászás

 A Fertő-tó közelében, Frauenkirchen kisvárosban, nem messze a határtól van egy viszonylag kevéssé ismert termálfürdő, St. Martins. Itt voltunk július első szombatján, most már másodszor. Az épület csiga alakú, középen van a Termálfürdő, a csiga farka meg a hotelszárny. A csigaház körül pedig egy nagy szabadtéri strand van, tiszta vízű tóval.  A termálfürdőben felhasznált anyagok és színek nagyon harmonikusak és ízlésesek.  Bár szerintem inkább a nyugalmat kereső és pihenni vágyó látogatók a hely igazi célközönsége, azért van  egy-két vidám gyerekmedence és bébipancsoló, illetve egy jó hosszú csúszda is, gondosan elválasztva a termálfürdő "nyugisabb" részétől.

Nándika egész tanévben szorgalmasan járt hetente kétszer a Schwechat-i uszodába úszásoktatásra, úgyhogy mély vízben is tud már úszni. Tavaly nyáron még ahol nem ért le a lába, ott tartani kellett, most meg egy kicsit nem figyelek oda, s már keresnem kell a medencében...
Most is nagy tempót diktáltak, szinte elsőként érkeztünk a termálfürdőbe, de 10 percen belül már minden medencében jártunk, s csúszdázni is voltunk. S ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy kevés medence van...

... s ez így folytatódott délután háromig, egy-két kierőszakolt kényszerpihenővel és kajaszünettel. Délután volt is nagy alvás hazafelé az autóban. Ami az igazat megvallva rám is rámfért volna...


Vasárnap, mialatt Kinga gyerekfoglalkozást tartott a kis református közösségükben, én kirándultam egyet egyedül.
A Gippel 1669 m magas csúcsa egy egész napos túra volt. Elvileg nagyon szép a kilátás út közben a hegygerincen, illetve a csúcson. Megnézni sajnos nem tudtam, 1000 méter felett folyamatos köd volt. Pár közeli képet azért készítettem.

Nagyjából ennyit lehetett látni a gerincen haladva. 

Kis pihenő és ebéd a törpefenyők között.

Az új bakancsom! Állati kényelmes, teljesen vízálló és jól szellőzik. Egyetlen hibája az ára.

Szép kilátás...

Felfele úton csak ővele találkoztam.

Postaláda 1500 méteren. Ki lehetett az aki ezt ide felcipelte?

Gippel

Pár percre eltűnt a köd! Balról a Göller, középen a Mariazell-környéki hegyek.

Visszaúton egy darabon a Mariazell-i zarándokúton mentem. Ezen a rövid szakaszon legalább kétszáz emberrel találkoztam, az "árral" szemben sétálva. Az egész napos egyedüllét után kissé sokkoló volt a tömeg :-). Az ösvény két oldalán szinte minden fán van egy-két emléktábla a büszke zarándokok nevével és évszámmal.

 

A legleleményesebb azonban a lenti sárga "emléktábla" állítója volt. Rajta kívül egy észkombájn honfitársunk, "SANYI" is nemrég járt errefelé, ezúton üdvözlöm... 

 

Jó kis túra volt.