Gyermekkalandok

A múlt hétvégén a gyerkőcök is belekóstolhattak a hegymászóeszközök használatába.
Az osztrák-magyar határ közelében levő "Holdfény Liget" kalandparkban jártunk szombaton délelőtt. Van itt jópár erdei drótkötélpálya kicsiknek és nagyoknak is. A kicsiké persze csak 30 centivel van a föld fölött, egy átlagos játszóterezés során sokkal "komolyabb" veszélyekkel is megbirkóznak, hegymászófelszerelés nélkül.
Nem is beszélve Andris hajmeresztő felmászásairól mindenhova.


Ahogy a képen is látszik, irtó komolyak és fegyelmezettek voltak, és nagyon büszkén viselték a hegymászóbeülőt és a sisakot. A karabineres kantárokat Andris egyedül kezelte, neki gyakorlatilag nem is kellett segíteni semmit.
Volt olyan rész is, ahol a drótkötélre akasztott görgőkön kellett függeszkedve átgurulniuk két megálló között. Itt azért Nándinak már arcára fagyott a mosoly, bár nagyon bátor volt, később még a hevedert is elengedte, úgy lógott. Na nem mintha számítana, hogy kapaszkodik-e bele, vagy nem.


Pizzát ebédeltünk, amely ugyan nem volt túl nagy, de annál finomabb. És a barna Budweiser sör is jó volt. Mialatt a pizza sült én meg a szomjamat oltottam, a család vonatozott. Egy elég hosszú kisvasútpálya van kiépítve az erdőben, a szerelvényt valami régi bányamozdony húzza. Elindítása némi gépészmérnöki előtanulmányt igényelt ugyan, de azért sikerült a kedves masinisztának.


A kalandok után még jó alaposan megetettük a park kis tavacskájában levő halakat, jobb híján a magunkkal hozott IKEA keksz volt az eleség. De nagyon ízlett nekik, szinte forrt a víz, ahogy ugrándoztak. Nekem meg az agyam, hogy ilyen drága cuccal etetjük a halakat. De azért jó móka volt.

Vasárnap délelőtt pedig a Szombathelyi Erdészet Információs Központjának parkjában voltunk. Kingával teljesen le voltunk nyűgözve az erdészet modern épülete körüli hatalmas területen levő parktól. Matuzsálemi korú fák, s kis ösvények mindenfele, a gyerekeknek jó játszóhelyek, a felnőtt természetkedvelőknek pedig (tényleg) érdekes információs táblák és sokféle zöld látnivaló.
Volt bújócskázás, a lurkók kitartóan figyelték, ahogy a széncinke mama szintén kitartó szorgalommal szállítja a kicsinyeinek a kaját az odúba.


Sajnos rossz dolog is történt. Nándi gondolt egyet, és szó szerint kilökte Andrist úgy két és fél méter magasból a mászóvárból. Szerencsére nagyon profin esett, illetve végül is ugrott, s az ijedtségen túl nem lett baja. Én meg megint öregedtem egy évet. Hát ilyen ez a Nándirigó, kis vadorzó, tör-túz, magát és másokat is. De így szeretjük :-).