Vizsga előtt, alatt, után

Május utolsó napjaiban, a régi papírjaimat böngészgetve véletlenül rájöttem, hogy a rengeteg tanulással, 8 vizsgát letéve megszerzett szakmai (Cisco) minősítéseim június 13-án hipp-hopp lejárnak. Három évente egyetlen vizsgával meg lehet újítani őket, de ha kicsúszik az ember az időből, akkor csinálhatja az összes vizsgát előlről. Másnap már tanultam hát, mint a gép, minden este, éjjel és hétvégén, illetve bejelentkeztem június 7-re a vizsgára. S örömmel jelentem, sikerült, bár nem volt túl egyszerű. Pontosabban fogalmazva ilyen szivatós, szőrözős és kegyetlenül nehéz vizsgán még az életben nem voltam.

A vizsga előtti szombatra túrázás volt betervezve kedves sógorommal, természetesen ez azért nem maradhatott el. A 2450 m magas Bösenstein hegyen voltunk. Ahogy a képen látható, még hó is volt, a múlt heti esős idő eredményeként. Rákattintva pedig még jómagam is láthatóvá válok némileg.

Annak ellenére, hogy "csak" 8 km volt a túra, és a szintkülönbség is csak 800 m körül volt, mindketten jól elfáradtunk. / De a sógor jobban :-) / Ráadásul én jól le is égtem, mert egész nap sütött a nap, s végig a hegygerincen vezet a turistaút. Útközben három hegycsúcson kell áthaladni, a Großer Hengst (2156 m) és a Kleiner Bösenstein (2395 m) után értünk fel a Großer Bösenstein-re. A kilátás gyönyörű, az ég lehetetlenül kék, a levegőt harapni lehet. A hegycsúcson az élményt kicsit rontotta, hogy egy buszni hangoskodó osztrák elfoglalta a kereszt környékét. Akkor sem javult a helyzet, amikor megérkezett egy másik busznyi kiránduló magyarhonból, akik önkéntes távozásra bírták emezeket. Diszkréten félrevonultunk, kajáltunk egyet, s megvártuk, amíg levonulnak a hadszíntérről a csapatok.
A lefelé vezető út nem volt zökkenőmentes, oldalirányban sok helyen meredek, ráadásul foltokban havas, csúszós volt az ösvény. Jól sikerült a túra, s úgy tűnik a sógoromat sem sikerült végleg elriasztani a további közös túrázástól, aminek külön örülök.

A múlt héten megígértem Andrisnak, hogy elviszem egy sziklamászásra, ha levizsgáztam. Még a sikeres vizsga napján, delután be is váltottam az ígéretet. Igaz sok más lehetőségem nem is volt, mert Andris, ahogy hazaértem, azzal fogadott, hogy "Na, megyünk hegyet mászni?"
A lakásunktól 20 km-re van a Mödling-i klettersteig, ami egy viszonylag egyszerűen megmászható útvonal.

(Klettersteig: lényegében a sziklamászásnak egy olyan fajtája, ahol az útvonalon végig ki van építve valamiféle segítség, általában a sziklához rögzített drótkötél, vagy fém kapaszkodók, fellépők. Az úton sziklamászó beülőt szokás viselni, ami egy úgynevezett "Klettersteig-szett"-tel van kiegészítve. Ez lényegében két rugalmas "kötél", a végükön karabinerekkel. Ezek legalább egyike mindig hozzá van csatolva a drótkötélhez v. lépcsőfokhoz, így teljes biztonsággal elkerülhető a leesés.) 

Hogy megnyugtassam a nagyszülőket, Andris nagyon ügyes, de legalább annyira óvatos és megfontolt is. A rajta levő felszerelést pedig remekül használja, úgyhogy baja nem eshet. S persze én is nagyon vigyáztam rá.
Nagyon boldog és lelkes volt, alig akart hazajönni. A végén - ahogy a képen látható - még a rendes, kötéllel biztosított sziklamászást is kipróbálta, persze a büszke apuka volt a biztosítóember.