Bazár

Több, mint egy éve lakunk itt Kledering-ben, s van pár dolgunk, ami feleslegessé vált. S mivel hetvenegynéhány négyzetméteren gazdálkodunk, nagyon szeretnénk tőlük megszabadulni. Elsőként ismerősönkek ajánljuk fel:


1. Egy "OK Baby" márkájú biciklisülés, kisebb gyerekeknek. Előre és hátra is szerelhető, elöl menetirányba és menetiránnyal szemben is a biciklire rögzíthető, nagyon praktikus 1-2-(3) éves gyerkőccel. Masszív, minőségi cucc, újan vettük. A kép elég rosszul sikerült, s nem törölgettem le fotózás előtt, de a valóságban teljesen jó állapotban van. Árát nem tudom, mondjuk az új ár fele. Szóljon, akinek kell, aztán majd kitalálunk valamit.

2.ELKELT! Egy darab vadonatúj "3" emblémával ellátott gurulós bőrönd, eredeti dobozában és csomagolásában. A munkahelyem karácsonyi ajándéka a dolgozóknak. Tényleg nagyon szuper kis koffer, de sajnos a turistautakon viszonylag nehéz felgurítani a hegyen, ezért nem használtuk soha. Mérete: 58x34x23 cm Ára: 1 Túró Rudi.

3. ELKELT! Egy Dani márkájú gyermekágy. Használtan vettem a Vatera-n, jó állapotban, tizenpárezer magyar forintért. Andris és Nándi előtt egy aranyos, szőke újpesti kislány használta. Az amortizációt levonva adnánk tovább, szerencsére a mi gyerekeink is vigyáztak rá. Szivacsbetéttel, krokodil és takaró nélkül. Bruttó mérete: 89x169 cm, ára 9000 Ft.

4. ELKELT!  Egy kiváló kis 12 collos gyermekkerékpár. Andrisé volt, ezen tanult biciklizni, most már nagyobb biciklije van. Pótkerék is van hozzá. Kemény 25 EUR-ért vettem az ebay-en egy kedves (és nagyon helyes) bécsi anyukától. Ára 26 EUR :-).

 A termékeket Klederingből kell elvinni egy látogatás keretében. Szállítást is vállalunk, de azt ki kell várni, amíg arra járunk mi, vagy valaki más. A jelentkezéseket emailben várom.

3000 felett

Ismét csak ugyanúgy tudom kezdeni a bejegyzést, mint már sokszor eddig: A gyerekek Szombathelyen voltak a hétvégén, s ezalatt mi Kingával jártuk a hegyeket. Remélem, nem untatok senkit vele, hát lássuk mi történt:
Pénteken és hétfőn is szabin voltam, elvégre a cél Karintia (Kärnten) túlsó része volt, 400 km-re Bécstől. Pénteken dél körül értünk oda. Az első megmászandó dolog a 3081 méter magas Keeskopf volt. Délután felmentünk a majdnem 2500 méteren levő Adolf Nossberger Hütte-ig. Itt is aludtunk. Igazi hegyi szállás, nem hotel. A "szobánk" még másik nyolc embernek is az alvóhelye volt. A mellettünk fekvő középkorú hölgy vagy arról sutyorgott a barátnőjének, hogy nem tud aludni, vagy horkolt, mint egy gőzgép. Na azért aludtunk valamennyit mi is.

Másnap reggel irány a hegycsúcs! Szép, gleccser csiszolta, köves-sziklás hegyoldalon mentünk-másztunk felfelé, s két óra múltán már el is értük a bűvös, 3000-es szintet.

Innen már röpke 1 óra alatt felkapaszkodtunk a csúcsra. A vége már elég meredek, mászós, de nem vészes azért. Kinga izgult is, hogy hogyan fog majd lefele jönni. Utólag mondhatom: nagyon ügyesen és jó tempóban.
 

Gyönyörű a kilátás, látszik a közeli Grossvenediger és a Grossglockner is.

Oberdrauburg falucska kempingjében aludtunk, persze a szokásos tökéletes tisztaság és rend volt abben a kempingben is. Megismerkedtünk a szomszéd német családdal, akik nagy hegymászók és kajakozók. A most 12 éves gyerkőcüket viszik mindenhova pici kora óta. Meg is nyugodtam, hogy remélhetőleg a mieinknek sem fogja kedvét venni ez az állandó utazgatás, amit csinálunk velük/nekik.

Másnap a Pircknerklamm szurdokban jártunk, ami a benne lezúduló patakról kapta a nevét. A sátorszomszéd család rábeszélésére Kinga is velem tartott. Egy közepesen nehéz Klettersteig útvonal van kiépítve a szurdok oldalában. Ahogy a lenti képen is látszik, Kinga már nagyon belejött ebbe a mászásba, még a kötélhídak sem okoztak neki gondot.

Én még ugyanezen a napon, délután, szintén a szomszédjainktól kapott információ alapján, megmásztam ez idén kiépített "Adrenalin" nevű útvonalat is. 
Előtte a parkolóban találkoztam is velük, hát elég elcsigázottan, s a kezükről itt-ott húsig lekopott bőrrel tértek vissza a mászásról. Ez az igazat megvallva nem sok jót sejtetett...
Mivel nekem volt rendes kesztyűm, ezért a bőrön megmaradt, erőm viszont nem sok a végére. Képeket nem nagyon csináltam, talán jobb is, maradjunk annyiban, hogy "elég" meredek és hosszú volt. De most már legalább pontosan tudom, mi az a nehézségi szint, aminél nehezebbre nem fogok menni. Ez volt. De ez már inkább erőpróba, mint élmény, s épp ezért nem is tetszett annyira...

Kinga ezalatt sétálgatott a közeli Osttirol tartomány fővárosában, Lienz-ben. S bele is szerelmesedett teljesen. Tényleg idilli kis város, hegyekkel körbevéve.

Másnapra töröltem minden erőkifejtést igénylő, tervbe vett kirándulóprogramot, s egy jó kis közös sétát tettünk Lienz-ben. Az Isel folyó partja különösen tetszett. Az a különlegessége a folyónak, hogy nem források táplálják, hanem a glecserek. Itt, Lienz-nél folyik bele a Drávába (Drau). Illetve gyakorlatilag a Dráva folyik bele az Iselbe, mert a Dráva itt sokkal kisebb.

Ha nyugdíjasok leszünk, remélem ideköltözünk a környékre. Vagy még előbb...

Waidhofen an der Ybbs

A hétvégén megint kempingeztünk egy jót, most már az őszi fekete üröm és parlagfű virágzás elől menekülve. A tartomány (Niederösterreich) túlsó végén levő Waidhofen an der Ybbs városka környékére.



Szombaton a Buchenberg Naturpark állatkertjében voltunk. Túl sok állatot nem láttunk, mind elbújtak a meleg elől. A gyerekeknek a legnagyobb élmény a képeken is látható gyerekeknek való kötélpálya volt. Büszkén  néztem, hogy sok idősebb gyerkőcnél sokkal ügyesebben mentek végig a pályán.
Az igazi élmény erre a napra mégis a kemping volt nekik. Illetve nem is igazán kemping, inkább egy "Bauernhof", amit nagyjából  "falusi turizmus"-nak lehet nevezni magyarul. Nagy gazdaság, állatok, traktorok. Az udvaron lehetett sátorozni, s itt aludtunk. Voltak kiscicák is, akiket a gyerekek megállás nélkül nyúztak.
Este feltámadt a szél, a gyerekek papírsárkányozhattak egy nagyot. A mellettünk leparkolt Bécs környéki lakóautós családdal is összeismerkedtünk közben.
Vasárnap városi program volt, Waidhofen-ben Nivea családi nap volt. Légvárak, csúzdák, rendőrmotor, Nestlé gabonatáp kostoló, leginkább ezek érdekelték a lurkókat. Mindannyian jól elfáradtunk a nyüzsgésben.
A fenti képbemutatóra rákattintva nagy méretben is meg lehet nézni a legjobban sikerült fotókat.

Zalabér, Dinnyés, Fehérvár

A Vorarlberg-ben töltött mozgalmas hét után még egy hetet szabin voltam. Ezt már a gyerekekkel együtt töltöttük. Zalabérben voltunk, szerencsére az időjárás  kegyes volt hozzánk. A pár nap alatt voltunk a Kis-Balatonnál, ahol a gyerekek óriásit játszottak a Nemzeti park szuper játszóterén.

Voltunk a Nemesmedvesi tanknál is, már nem először. Andrisnál még mindig tart a fegyverkezési korszak, a tank minden részét megmászta. Én ismét megállapítottam, hogy micsoda hiábavaló anyag- és energiapocsékolás a háború.

Sokszor, gyakorlatilag minden délben a helyi Szent Antal vendéglőben ebédeltünk. Lehet menüt kapni, méghozzá olyan áron, hogy nem éri meg főzni, és akkora adagot, hogy bőven elég. És olyan finomat, hogy két kilót híztam 5 nap alatt... A gyerekek persze az ebéd jó részét a homokozóban, a mászókán, illetve a kerti kuglipálya faszerkezetére felmászva töltötték.

Nándival orvosnál is voltunk, ahogy az az orrán látszik. Nőtt egy irtózatos méretű pattanás rá. Nem akarom részletezni a különböző fázisokat, hátha valaki éppen ebéd közben olvassa a bejegyzést. A lényeg, hogy odáig fejlődött a dolog, hogy a végén kanalas és kenőcsös antibiotikumot is kapott a kedves Zalaszentgróti gyermekorvosnőtől, így nagy nehezen végül is megszabadultunk a gyulladástól.
Mivel nem vagyunk a magyarországi társadalombiztosítási gépezet része, ezért más külföldi állampolgárokhoz hasonlóan az EU betegbiztosítási kártyával tudtuk igénybe venni az ingyenes sürgősségi orvosi ellátást. Ennek adminisztrációja mindig okoz egy kisebb fennakadást a rendelőben és a gyógyszertárban, de szerencsére megoldották most is.

Zalabérből egyenesen Fehérvárra és Dinnyésre mentünk, ahol a "régi" kollegáimmal találkozunk egy "kerti parti"-n. Nagyon jól éreztük magunkat, Andris még este is a lenti képen látható nyilazást emlegette.

Másnap, vasárnap meglátogattuk Kinga szüleit. A gyerekek jót játszottak az unokatestvérekkel, majd hazautaztunk Kledering-be. Vége lett a 2 hét szabinak... sajnos.