Ez a hétvége viszont már igazi családi kiránduló hétvége volt. Ha nem fordul ismét rosszra az idő, akkor mostantól egy fél éven át ismét olvashatjátok kissé egysíkú jelentéseimet a különböző buckák, és hegyek családi megmászásáról. Kezdjük is:
Szombaton délelőtt a közeli Lajta hegység-ben jártunk, azzal a másodlagos céllal, hogy medvehagymát szedjünk. A tavalyi, Thayatal nemzeti parkban :-( gyűjtött adag épp elfogyott, Kinga nagyon finom medvehagymás pogácsákat sütött belőle.
Az idei medvehagyma lelőhelyek pontos koordinátáit inkább nem írom le, bár nem valószínű hogy a mi "népes" olvasóközönségünk olyan pusztítást végezne, mint ami a Vas Népe két tavalyi cikkében látható (2010. április 26 - szüret előtt. , 2010. május 26 - szüret után. )
Persze mi nagyon gondosan, minden növényről csak 1-2 levelet letépve, s az erdőt gyalog megközelítve gyűjtöttünk.
 |
| Munkában a medvehagymaszedők |
A délelőtti kis 5 km-es bemelegítő túránkon körbejártuk a Szent Anna kolostort, majd az erdőben tovább sétáltunk a Scharfeneck- élesszegi vár romjaihoz. Idő hiányában sajnos a vár előtt 10 percnyire vissza kellett fordulnunk, hogy odaérjünk a délutáni megbeszélt programunk helyszínére.
Délután egy Schwechat-i ismerős családdal mentünk hajtányozni Oberpullendorf-ba. Egy menetrendszerű forgalomban nem használt 20 km-es vasúti pályaszakaszon lehet végigtekerni a biciki módjára hajtható vas szörnyetegekkel. Közben pár kilométerenként, a régi állomások helyén van játszótér, büfé. Átlagos, vagy affeletti fizikai erőnlétben levő embereknek kissé fárasztó, de jó kis családi móka ez a hajtányozás, főleg 20-25 fokos, kissé felhős időben, szélcsendben. Most az időjárás-előrejelzés nem éppen ezt ígérte, hanem tűző napsütést, 50-60 km/h-s ellenszéllel :-). Így is lett, Kingával komolyan rá kellett lépni a négy személyes vasszörny pedáljára, hogy a 20 km-es sínszakasz túlsó végére jussunk. A terep lejtése amúgy nagyon jó, a két vége lejtős, s nagyjából félúton van a pálya legmagasabb pontja, kb 80 méteres szintkülönbséggel. Első alkalommal, az első 5 km megtétele után nehéz elhinni, hogy végig lehet tekerni anélkül, hogy a végén mentő vigye el az embert, de a szakasz második felében a lefelé gurulás kárpótol mindenért.
 |
| Pár év múlva majd Kinga és én ülünk az utasülésen! |
Este Kinga úgy érezte, hogy másnap, vasárnap nem fog tudni lábra állni, de aztán mégis sikerült neki. Úgyhogy el is mentünk egyet kirándulni :-). Kinga maga választotta ki az uticélt, a fővárostól nyugatra, a Bécsi erdőben levő Troppberg hegyet. Semmi komoly hegymászásra nem kell ám gondolni, olyan, mintha a Budai hegyekbe menne ki az ember sétálni egyet. Az autóból kiszállva rögtön egy medvehagymával teli erdőbe jutottunk, a gyerekek már reflexből rögtön szedegetni kezdtek :-). Na persze, így könnyű lelkesnek maradni, ők előző este aludtak, amikor mi az aznap szedett levéltömeg lefagyasztásán dolgoztunk.
Aztán egyvégtéban felsétáltunk az "egybakancsos" túraútvonalon (1-2 km) a Hochramalpe vendégházig. A tegnapi szél kicsit megenyhült, remekül tudtunk sárkányt eregetni. Aztán kicsit csónakázgattunk a horgásztavon, közben én lelkesen magyaráztam a gyerekeknek, hogy "Na, a Tutajos a Tüskevárban az aztán tudott egyedül, egy evezővel egyenesen menni a ladikkal." Reméltem, hogy így nem veszik észre, hogy én nem...
S ha már a medvehagymáról szólt ez a hétvége, a vendégházban megkóstóltunk egy Medvehagymakrém-levest, és a gyerekek kedvéért hozzá egy Kaiserschmarrn-t, szilvalekvárral. Noha nem vagyok egy étteremkedvelő, de ez tényleg egy tuti hely, s mindkét kaja leírhatatlanul finom volt.
A gyerekek még este Bécsben magyar református gyermekistentiszteleten is voltak. Utána a szeretvendégség alatt kis barátaikkal a hétvége levezetéseként a templom udvarán levő kukák tetején még ugrándoztak egy kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése