Az elutazás előtt nem igazán készitettünk útitervet, de abban biztosak voltunk, hogy déli irányba kell el indulni a sátorral, takarókkal, és túrafelszereléssel megköltött Logan-nel.
Április 16, szombat - Dreiländereck
Az osztrák-olasz-szlovén hármashatár Kinga ötlete volt. Az 1500 méter magas hegyre legkönnyebben Ausztria felől lehet felmenni, sífelvonóval... Mi az olasz oldalról indultunk neki, gyalog. A turistautak a határvonalak mentén kanyarognak, sok helyen a két szomszédos ország turistaszövetségének két külön jelzett túraösvénye van a határvonal két oldalán, egymástól pár méterre.
 |
| A határ túloldalán |
Lefelé a szlovén oldalon mentünk vissza az Olaszországban hagyott autóhoz. Késői ebédként ettünk egy meleg levest, egy osztrák átlag feletti áron, magyar átlag alatti módon berendezett szlovén hütté-ben.
A Punta Spin nevű kempingben aludtunk a tengerparton. A sátrat sikerült a kemping legtérerőmentesebb helyére felállítani, ezért nem született meg az első napokról frissiben a naplóbejegyzés. A későbbiekben meg azért nem, mert már túl nagy volt a lemaradás.
Április 17, vasárnap - Duino, Trieszt
Duino-ban várlátogatással és a tengerparti promenádon való sétálgatással telt a délelőtt. Kingát próbáltam rávenni, hogy fürödjön egyet a tengerben a kedvemért. Nem sikerült...
Délután Triesztben sétálgattunk, azzal a céllal, hogy az egykori monarchia híres kikötővárosának hangulatára próbáltuk rálelni. Végül a kikötőben egy nagy adag fagyiba rejtve találtunk rá.
 |
| Trieszt, az egyetem obszervatóriuma |
Április 18 - Padova
Hétfőn reggel szedtük a "sátorfánkat", s átköltöztünk a Velence közelében levő Serenissima kempingbe. Innen kora délután busszal elmentünk Padova-ba, ahogy újabb városi bóklászás következett, újabb fagyizással. Egy templomkert-szerűségben felfedeztem egy kisebb medvehagyma lelőhelyet is, s a másnap reggeli kempingrántottánkra gondolva nem átallottam kettő darab levelet leszakítani.
Aztán időnk java részét a Padovai botanikus kertben sétálgatva töltöttük el, amely az UNESCO világörökség része. Itt is találtam medvehagymát, de nem szedtem.
Április 19, kedd - Velence
Úgy gondoltam, hogy hétközben, keddi napon biztosan nem akarják túl sokan Velencét megnézni. Reggel fél kilenckor már a Szent Márk téren voltunk, ekkor még párszáz megszállott, koránkelő turistát leszámítva tényleg nem is volt nagy a tömeg.
 |
| Dózse palotát fényképező kínai kirándulóbusz |
Később aztán én is ihletet kaptam a fotózáshoz, s a következő rendkívül különleges, egyedi fotót sikerült készítenem:
Pár óra sétafikálás után felszálltunk a helyi BKV-ra, s kihajóztunk ez egyik távolabbi városrész-szigetre, Burano-ra. Fél óránként megy oda egy kis hajó, maga a hajóút is fél óra, úgyhogy nem tud túl sok ember felhalmozódni ezen a szigeten.
Mindkettőnknek ez a rész tetszett legjobban Velencéből. Nagyon jól néznek ki az élénk színűre pingált házak, és az összeomlani készülő templomtorony sem semmi.
 |
| A San Martino templom tornya |
Április 20-23 - Garda tó
Szerda reggel ismét továbbköltöztünk, a Garda tó partján levő Limone sul Garda városka Nanzel nevű kempingjébe. Kicsit aggódtam, hogy éjszaka hidegebb lesz, mint a tengerparton, de a kempingben levő termő citromfák láttán aztán már gondoltam, hogy nem fogunk megfagyni éjjel. Nagyon különleges a klíma itt, 1500-2000 méter magas hegyek közt, 80 méteres tengerszint feletti magasságban, a déli irányból nyitott völgyben.
Velence után a menyországban éreztem magam hirtelen. Persze Velencét látni kell, de én már láttam egyszer 20 éve, s most már Kinga is. Délután körbesétáltuk egész Limone-t. Mindenhol olajfák, itt-ott pálmafák és citrusfélék is vannak a kertekbe ültetve. A múlt században fél európát innen látták el citrommal. A hegyoldalban teraszosan kiképzett ültetvények fallal voltak védve a szél ellen, s télire a hideg ellen teljesen bezárták őket fa, és üvegtáblákkal. Ugyan a délolaszországi citromtermelés fellendülése, illetve valami járvány később teljesen tönkretette az egykor virágzó ültetvényeket, a múlt évtizedben egyet-kettőt helytörténeti látnivalóként helyreállítottak.
Az egykori kis helyi olajsajtoló üzemet szintén helyreállították és gépesítették, s most helyi olajbogyóból, helyi munkaerővel állítanak elő exkluzív minőségű, hidegen sajtolt olivaolajat. Nagyon tetszett.
 |
| Olajfák mindenhol |
Persze, ha már hegyek között voltunk, nem csak a városkában sétáltunk. Az első világháború előtt Limone-tól északra húzódott a monarchia és Olaszország határa. A hegyek tele vannak alagútakkal, lőállásokkal, bunkerek, megfigyelőállomások beton maradványaival. A hegyi turistautakon és klettersteig útvonalakon elég sok ilyet láttunk, furcsa belegondolni, hogy ilyen sziklás, nehezen megközelíthető helyeken harcoltak katonák százai.
A túránk során felmásztunk a Cima Capi (907m) és a Cima Rocca (1090m) hegycsúcsokra, a Susatti és a Foletti nevű klettersteig útvonalak érintésével.
 |
| Susatti klettersteig |
 |
| San Valentino |
