Strasshof vasúti múzeum

Június utolsó hétvégéjén Strasshof-ban, a vasúttörténeti parkban voltunk. Pár kép róla, ezútal részletes beszámoló nélkül.

Mesepark

Pénteken a Fertő tónál levő Familypark-ban voltunk. Én szabadságon, a gyerekeket pedig erre a napra elkértük az oviból. Kinga unokatestvérérének családjával voltuk, a park bejáratánál találkoztunk velük reggel nyitáskor.

Jó, hogy mindenre felülhetnek a felnőttek is a gyerekekkel. De néha már győzködni kell őket, mert amire lehet, arra felnőtt nélkül akarnak felülni. Az meg hogy néz ki, hogy a röfögve köröző malac hátán egyedül ülök, s nem kísérőként... A kisebb unokatesónak megeshetett rajtam a szíve, mert végül ment velem egy kört a malac hátán.

Tavaly óta lett egypár új játék is, mint például ez a lenti Almafa-hinta. Én nem bírom a körpályán történő keringést, de ez nem tűnt túl vészesnek. Meg aztán a gyerekek mindenképp ki akarták próbálni, de nekik még csak kísérővel lehet.
Búcsús "láncos" hintán csak egyszer ültem életemben, az eredményt inkább nem részletezem... Most "csak" kavargott a gyomrom, miután kiszálltunk. 

Az egész napos vidámparkozásba nagyon elfáradt mindenki. A másnapra, szombatra tervezett kirándulás így elmaradt, helyette a Kledering-i játszótérre mentünk.
Ezt csak azért említem meg, hogy büszkén megmutathassam a közös erővel, négy gyerkőc és két apuka munkájával elkészített homokvárat. Az Eszterházy-ak is megirigyelhetik. Legalább harminc torony, dupla várárok, kút, alagút, titkos kincseskamra, hidak, zászlók, minden ami egy várba kell.

Schöpfl

Csütörtökön volt Úrnapja / Frohleihnahm, ami itt ünnepnap. A gyerekeket délelőtt elvittem a Bécsi erdő legmagasabb pontjára, a 893 m magas Schöpfl-re.

Nem különösebben hosszú kirándulás, 3-3 km oda-vissza, s kb. 300 méter szintkölünbség. Az út eleje sajnos betonút, ami elég unalmas. Andris az első 100 méter után elkezdett nyafogni, se továbbmenni nem akart, se hazamenni. Végül a hegymenet mellett döntött, kis szülői "segítséggel" :-). Mihelyt lekanyarodtunk az erdei ösvényre, helyrebillentek a kis kirándulók, s buzgón mentek felfelé a meredek úton.

Ennél a kis forrásnál tízóraiztunk, illetve a gyerekek a poharaikkal megöntözték a környék összes fáját. Pár napja esett az eső, de azért nem firtattam inkább ezt a dolgot.

A hegycsúcson  jó magas kilátó van, ami még az 1800-as évek végén épült. Ennek a tetején ebédeltünk, Kinganya darafelfújtat készitett nekünk a kirándulásra. Miután a sapkákat most nem engedtem ledobni a kilátóból - féltem, hogy fennakad valamelyik fán - ezért a magunkkal hozott vizből öntögettek le egy kicsit, amolyan érdekes fizikai kísérletképpen. El kell ismernem, tényleg jól nézett ki, ahogy szálltak le a vízcseppek.

Visszafele egy másik úton, a "Nyugdíjasösvényen", Pensionistensteig-en jöttünk le. Hosszabb, és nem olyan meredek ez az út, gondoltam, hogy a fáradt lurkóknak jobb ez. Persze ők nem úgy gondolták, de azért "meggyőztem" őket...

A betonútra visszaérve szedtünk egy csokor virágot Kingának. A parkolóban érzékeny búcsút vettünk az útközben gyűjtütt különféle botoktól, s megindultunk hazafelé. Persze a hátsó ülésen utazók végigaludták az utat.

Liesing patak

Kledering mellett folyik a Liesing nevű patak, mellette hosszan vezet a bicikliút, keleti irányban Schwechat felé, nyugatra pedig Bécsnek az Unterlaa nevű részébe. Itt van - tőlünk 2-3 km-re - egy kiváló játszótér hajóval, várral. Egy dombocska tetején kút is van, s ha a lelkes apuka elegendően sokáig pumpál, az erre a célra épített hosszú (10-20 m) kikövezett "csatornarendszeren" tekintélyes mennyiségű vízet lehet a homokozóba lefolyatni. A gyerekek hatalmas gátakat építenek homokból a víz útjába, de persze a végén mindig apuka győz, s a gátakat előbb-utóbb elmossa a vízáradat. Jó móka.

Mi azonban most nem a játszótéren voltunk, hanem a mellette levő Liesing patakban. Először bokáig. Aztán Andris ruhástul belezuhant nyakig, mert megbotlott egy kőben... Levetkőzött tehát. Persze Nándi is rögtön le akart vetkőzni, így is történt. Én nem vetkőztem. S Kinga sem, illetve azt nem tudom, mert ő otthon maradt.

A képen látható gátat is mi építettük, jórészt én, mert marha nehezek voltak a kövek. Szóval szuper volt ez a fürdőzés a délutáni napsütésben és a langyos patakvízben, király program volt.

Júniusi összefoglaló

Június 2 - Mariazell

Egy Schwechat-i ismerős családdal voltunk Mariazell-ben. Két lányuk Andrisal és Nándival egykorú, s ha ők együtt vannak, nagyon tudják adni a műsort. 
 

Egész nap lógott az eső lába, de végülis nem áztunk meg. Olyan helyeken jártunk, ahogy már korábban is voltunk, négyesben. Felvonózás a Bürgeralpe-ra, a hegytetőn a Holzknechtland (favágó-park) és a kilátó, délután csónakázás és vizibiciklizés az Erlaufsee-n. Este pedig alvás az autóban. Négy gyerek dupla olyan fárasztó, mint kettő. De kétszer olyan nagy élmény is.

Június 4-5. - Operaház, Budapest

A Hófehérke és a 7 törpe gyermekopera miatt utaztunk Budapestre, vonattal. Persze megpróbáltunk minél több budapesti baráttal, rokonnal is találkozni, így elég jól körbebékávéztuk a várost a hétvégén. Az előadás zseniális volt, minden korosztálynak élvezetes.

Június 11. - Lándzsér

Ismét a "két csaj"-jal és szüleikkel töltöttünk el egy remek napot. Délelőtt a lándzsér-i (Landsee) várban voltunk, délután pedig a locsmánd-i (Lutzmannsburg) élményfürdőben. Este elváltak útjaink, mindkét család a nagyszülőkhöz utazott tovább, csak mi Szombathelyre, a "lányok" pedig Zalába.

Június 12-14. - Szombathely

Egy nappal megtoldottuk a pünkösdi hosszú hétvégét, mégsem maradt egy üres percünk sem. Szombathelyen rögtön első nap a Kalandváros játszóparkba vittem el a gyerkőcöket, anyukám lakásától pár perc séta. Mi voltunk az első vendégek aznap, volt egy "saját" kalandvárosunk kb. 5 percig. A gyerekek már ki tudja hányszor voltak itt, de ez egy megunhatatlanul jó hely. Bátran ajánlom minden Vas megyébe látogató gyerekes családnak.

Kalandváros

Délután pedig az Irottkőn voltunk. Nekem nagyon jól érzés a magyar oldalról felmenni az Irottkőre. Emlékszem, amikor jó húszonöt éve még csak 60 km-es kört megtéve lehetett feljutni az osztrák oldalról. Akkor külön engedéllyel, szigorú határőrség és vámvizsgálat után nyílt fel a combnyi vastag sorompó a határátlépéskor. Andrist nagyon érdekli ez a "szögesdrót" téma, s nem egyszerű feladat a "miért"-ekre válaszolni...

Irottkő kilátó

Kinga és Nándi Ausztriában, én Andrissal Magyarországon

Június 18. - Wachau

Wachau lényegében az osztrák Dunakanyar. Igaz, nem kanyarodik olyan élesen, nem olyan meredek a szikla, s soha nem akartak vizierőművet építeni ide, de azért hasonló. Másnem abban, hogy a fővárosiak kedvelt kirándulóhelye. Végre eljutottunk ide mi is.
 

Hinterhaus várrom

A várvédők

Hinterhaus homokból

"Virágzó" szőlősbirtokok, minden mennyiségben.

Kinganya

Dürrnstein

Oroszlánszívű Richárd fogvatartói

Június 19. - Traiskirchen városi múzeum

Elvittük a "lányokat" a kedvenc múzeumunkba. Már egy kezünkön biztos nem tudjuk megszámolni, hányszor voltunk itt, de még mindig találtunk eddig fel nem fedezett részt a múzeumban. Egyszer elmegyünk ide gyerekek nélkül is, mert nehéz velük felvenni a tempót, ha múzeumlátogatásról van szó. Össze-vissza rohangásznak a nekik megtetsző kiállítási tárgyak között, ahányan vannak, annyi felé persze. Látnivaló ami leköti őket az van bőven, de folyton a sarkukba lenni, ami elég fárasztó...
A tetőtérben levő játszóház az utolsó állomás, ahol aztán lehet játszani délig, azaz záróráig.

Matador játszóház