Nyaralás, 08.21., vasárnap

Délelőtt a Reißeck hegyre mentünk fel a képen látható hegyi vasúttal. Négyszer kell átszállni, az első három szakaszon felfele ezzel a "lépcsős" vonattal, az utolsó szakasz pedig nagyjából vízszintesen, egy "sima" keskeny nyomközű vonattal. A 2200 méter feletti hegyen nagyon jó egész napos túrákat lehetne tenni, de a gyerekeket nem akartuk totál kikészíteni ilyesmivel.  

Az egész nyomvonal a vízierőmű embernyi átmérőjű csővezetéke mellett megy.
Ez a vonatpálya is a "kellemest a hasznossal" elv alapján készülhetett, ha már úgyis csinálják a csővezetéknek a betonozást és az alagútfúrást, miért ne lehetne mellé egy sínpárt is lefektetni. A jegyárakat és az utazók létszámát elnézve nem veszteséges az üzlet. 

A végállomás mellett van egy játszótér, ami az áramtermelést hivatott elmagyarázni a gyerekeknek, csövek, forgó lapát és világító lámpa segítségével. A vizet aprókavics helyettesíti, 2200 méteren egy csurom vizes gyerek az tuti megfázás lenne.
Én azért tettem egy félórás kis sétát, s megnéztem a két fenti tározót. Nagy kedvem lett volna még tovább menni a környező csúcsokra. 

Hogy a gyerekekre adott bakancsnak haszna is legyen, felajánlottam nekik egy kis sétát a sziklákon, s nem kellett kérlelnem őket, jöttek is.

Délután a kemping melletti strandon voltunk. Nándi rájött, hogy mégis hajlandó felvenni a karúszót, s nagyon élvezi, hogy egyedül is tud "úszni". Van egy jó hosszú vízicsúszda, azt tanítgattam neki, estére már egyedül csúszott nagy büszkén.
Andris ezalatt a csúszda környékén volt a víz alatt és felett. Először elég bátortalanul hagytam egyedül a mélyvízben, amíg Nándival csúsztam. Az a jó, hogy Andris nem vakmerő típus, jól méri fel a veszélyeket. Az ilyen "éles" helyzetekben így elég jól tud magára vigyázni nélkülem is.

Nyaralás, 08.20., szombat

A kempingből még reggel kiköltöztünk, mert aznap estére sátoros lakodalmat készítettek elő a kemping étterménél, s mint azt már korábban Kingával a Bösenstein hegységben megtapasztaltuk, sramlizenére nem igazán tudunk aludni.
 
Délelőtt a Szlovén határ közelében levő Tscheppaschlucht szurdokban voltunk. Ez a legszebb szurdokvölgy, amit eddig Ausztriában láttunk. Minden nagyon vadregényes és hatalmas: a vízesések, a sziklafalak, és a megtett út is jó hosszú volt.

Kora délután volt mire a túra végére értünk. A gyerekek jól elfáradtak, de nem panaszkodtak, ami annak a jele, hogy jól érzik magukat. Visszafele nem kellett gyalogolni, óránként járó különbusz viszi vissza a fáradt kirándulókat az autós parkolóhoz.

Délután a fél ötös, utolsó sétahajót értük el, az "Ossiacher see" nevű tavon tettünk vele egy 1 órás hajókázást, pihenésképpen.

Kb. 100 km-rel nyugatra költöztünk, a nagyon kicsi, csendes és barátságos és olcsó Möllcamping nevű helyre.  A kemping mellett van strand, a gyerekek már nagyon készülnek a fürdésre.

Nyaralás, 08.19., péntek

Ma reggel szegény Nándi hányt. Kinga a kempingben maradt vele.

Andrissal mi elautóztunk az Obir cseppkőbarlanghoz. Ausztria legnagyobb cseppkőbarlangja, barlangi vezetővel látogatható, óránként indulnak a csoportok. Busz vitt fel a barlang bejáratához, ott jól felöltöztünk, bent 8 fok van. Egy régi bányajáraton kell besétálni a hegy gyomrába, a cseppkövekhez. Mindenféle hang és fényjátékok, valamint rövidfilmek teszik még változatosabbá a barlangi sétát.
A csoportban az egyik kislány rögtön az elején elkezdett nagyon sírni, mert félt. A barlangi vezető hölgy hihetetlen profizmussal oldotta meg a dolgot, kézenfogta, s magával vitte a kislányt a csoport élére. A kislány pár másodperc alatt abbahagyta a nyafogást.
Andris persze nem félt, s mindent lelkesen megnézett. De legjobban a dinamitos robbantásról szóló kisfilm tetszett neki...
Délután a kempingben voltunk mi is, Nándi addigra már rendbe is jött, fociztunk, játszottunk.
Közben kaptunk egy félórás óriási vihart is, jégesővel, felhőszakadással, hatalmas széllel. Pár centi magasan állt a víz a sátor alatt, de szerencsére hamar beitta a föld, miután elállt.

A kemping mellett van egy méhészettel kapcsolatos érdekes kiállítás, amit a pihenőnap lezárásaként megnéztük.

 

Nyaralás, 08.16-17., kedd-szerda

Kedden reggel gyors bevásárlást követően elindultunk Karintiába. Miután megérkeztünk, kiderült, hogy a gyors bevásárlás eredménye az volt, hogy a bolti kártyaolvasóban hagytam a kártyámat... Ismét vissza a kiindulási helyre, kártyaátvétel, majd vissza Karintiába. Plusz 250 km. Az keddre tervezett első programunk a Griffen-i cseppkőbarlang volt, az utolsó, délután 4 órai barlangi vezetésre sikerült is odaérnünk :-).
Utána már csak fél-egy órát kellett vezetni, s máris elértük a kiszemelt kempinget a Maltschacher tó mellett, Klagenfurt és Villach környékén.

Szerdán, kárpótlásul a keddért, sok programot találtam ki.

Bad Kleinkirchheim-ből felvonóval felmentünk a Kaiserburg hegyre, ahonnan 20 perces sétával elérhető a majdnem 2000 méter magas hegy csúcsa.

Utána voltunk az "Alpenwildpark" nevű vadasparkban. Szerintem egy vállalkozó szellemű gazdálkodó a tulajdonos, aki meglátta a turizmusban az üzleti lehetőséget, s az egész farmját átalakította vadasparkká. Az egykori hatalmas gazdasági épületben medvebarlang van kitömött medvékkel, és jégyhegy kitömött jegesmedvével. Ja, és zsiráf is, meg mindenféle egyéb preparátumok.Lehet, hogy az én egyszerű mivoltom miatt van, de én szívesebben láttam volna teheneket és csirkéket az istállóban. A kinti, hatalmas vadasparki részen voltak persze mindenféle hús-vér állatok is. Az tetszett. A gyerekeket az 1 euróval működő vadnyugati ló és a patakban levő köveken történő átkelés hozta lázba.

Délután a Verditz nevű ülőlifttel felmentük egy másik hegyre, s a nyári bobpályán legurultunk.
Utána megnéztük az Ossiach tó parján levő "Affenberg"-et, ahol egy hatalmas erdős területen több mint 100 majom lakik, s kísérővel be lehet menni, s meg lehet nézni őket.
A nap végén még felsétáltunk a Landskron nevű várhoz is.

Egy hosszabb körutazás Ausztriában

Két hetesre tervezzük a nyaralást. Nagyjából ennyi, ami konkrétan meg lett megtervezve, igaz, ez még tavaly nyáron.
Kinga szombaton kitalálta az első táborhelyünket, két éjszaka a szlovén és a magyar határ közelében, a "híres" Bairisch-Kölldorf falu kempingjében.
A falu egyébként tényleg világelső valamiben, itt található a világ legnagyobb tűzoltóautója, ami maga a tűzoltóállomás.

Miután a tűzoltóállomás melletti szökőkútban a gyerekek kölcsönösen jól lefröcskölték egymást, felsétáltunk a "Parapluieberg" nevű hegyre, ahol a tűzoltóság erdei fesztivált tartott. Kétfajta programot találtak a lelkes szervezők a közönség szórakoztatására: lehetett enni, illetőleg inni a felállított büfékben. Két perc otttartózkodás (és 8 EUR belépő kifizetése) után rá is kérdeztem erre, kiderült, hogy tényleg ennyi... Úgyhogy a 3. percben el is jöttünk.
 

Sokat járunk templomba. A 30 fokos melegben nagyon jól esik.

Este még egy nagyot fürödtünk a kemping medencéjében a gyerekekkel.

Másnap (ma) délelőtt a közeli Kapfenstein vulkanikus eredetű hegyen sétáltunk végig a tanösvényen.

Geo-trail Kapfensteinberg

Délután a Klöch nevű falucska hegyén levő várrom és kilátó volt a cél. Mindenfelé szőlő vagy kordonos gyümölcsültetvények vannak. Hangulatos, nyugodt környék, nagyon tetszik nekem.

Klöch - szőlőültetvények

Klöch játszótér

Klöch "belvárosa"

Délután, a kempingbe visszaérve már látszott, hogy eső lesz. A gyerekekkel bementem a fedett medencébe játszani, ha már úgyis esik, gondoltam, ott átvészeljük. Hát a vége egy igazi, óriási felhőszakadás lett, jégesővel kísérve. Andris nem szokott félni az ilyen természettel kapcsolatos dolgoktól. Hát most félt, nagyon hangosan verte, rázta a medence fedését az eső és a szél. Mondtam neki, hogy a víz alatt nem hallja, akkor meg az volt a baja, hogy néha fel kell jönnie levegőt venni :-)
Kinga ezalatt egyedül tartotta a frontot a sátorban, ami szerencsére nem repült el, és nem is ázott be. 

Nándi élete első barackja

Holnap reggel továbbindulunk, Karintiába, ezeknél a vulkánkúpoknál egy "kicsit" magasabb hegyek közé.

Eladtuk...

Épp a buszon ülök, útban haza, Schwechat felé. (WIFI internet van a buszon, szuper!)
Az előbb írtam alá a házeladási szerződést. Egy budapesti könyvelő hölgy vette meg. Mindent email-ben beszéltünk meg, most találkoztam vele először.

Az utóbbi időben már elég sok felesleges nyűgöt okozott a ház, örülök, hogy sikerült eladni. Már csak tulajdonosai voltunk a háznak, gazdái nem, ennek így semmi értelme nem volt, csak a bosszúság volt vele már. Órákat töltöttem a közüzemi díjak nyomonkövetésével, az "albérlők" cseszegetésével a kertgondozás elmaradása miatt.

Kicsit irigykedtem, amikor a hölgy mesélte, hogy könyvelő, s csak 1-2 napra kell majd Budapestre utaznia havonta Kajászóról. Amikor még ott laktunk, sokszor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne távmunkában dolgozni, 10-15 órát megspóroltam volna vele hetente. Az összeadva évente 72 munkanap (72 x 8 óra), amit az ember pluszban a családdal tölthetett volna. De nem lehetett...

Más. Holnap reggel már indulunk is a régóta tervezgetett kéthetes ausztriai körutazásra, gyerekekkel. Na jó, az túlzás, hogy "tervezett", mert semmi nincs megtervezve. Egyelőre a déli részek felé indulunk, Karintia, Déltirol, aztán majd meglátjuk.
A táskámban lapul egy üveg Tokaji Aszú, amit az előbb vettem az sikeres eladás megünneplésére, meg nyaralási útravalónak. Be kell osztanunk majd Kingával, hogy két hétig kitartson...