Biciklitúra a Velencei-tó körül

Volt kollégám (Tösi) családjával és még két másik családdal találkoztunk hétvégén, hogy hat kisgyerekkel megkerüljük a Velencei-tavat. 

Pénteken este érkeztünk meg Agárdra. A helyi kempingben valamilyen "félreértés" miatt kiadták másnak a lefoglalt helyeinket, de az utolsó pillanatban sikerült helyette egy vendégházat lefoglalni, amelynek az udvarán sátorozni is lehetett.

A tókerülés szombaton volt. Egész héten az időjárás-előrejelzést olvasgattam, egyre melegebb időt ígértek. Az is lett, túlságosan is.
Reggel még megmutattam a Logan-t egy érdeklődőnek (aki azóta már boldog tulajdonos), majd a másik 13 biciklissel nyeregbe pattantunk, s elindultunk az óra járásával megegyező irányban a 30 km-es kerekezésre.

Az első pár km elég siralmas állapotban van, szűk, kétoldalról benőtte a gaz, és buckás. Nándi a "némileg" szélesebb és simább Kledering-Schwechat bicikliúton edz minden nap, hát el is esett most az egyik buckán...  

Jől megszervezett biciklitúra, külföldieknek.

Egy óra múltán pihenő, fagyizás. Pákozd, Gabó cukrászda. Csillagos ötös, kedves kiszolgálás, finom sütik és fagyi!

Aztán tekerés, pihenés, eszegetés, iszogatás váltogatták egymást. Az északi parton a Sukorói arborétumon vezet keresztül az út, ez volt a legszebb rész.

Velencén a szabadstrandon hosszú pihenőt tartottunk, fürdéssel. Tösi barátunk nagyon jól elvolt az összes gyerekkel a vízben.  

A strand után következett a bicikliút legveszélyesebb része, derékszögben kanyarodó betonsáv egy csónakkikötőt kerül meg. Korlát sehol, simán bele lehet hajtani a vízbe, ha az ember nem figyel egy pillanatra.

Estére értünk vissza a szállásra, a gyerekek még tudtak egyet fürödni a kerti medencében.
Aztán Andris az udvaron alaposan nekilátott a házinénit málnájának és cseresznyefájának.

Este Nándika állította, hogy ő nem is fáradt el. De azért elég hamar elaludt...