Kalkalpen nemzeti park

Ebben az időszakban itt egymást érik az ünnepnapok, szinte minden hétre jut egy.  A Pünkösdi hétvégén Kingával két napig a Kalkalpen Nationalpark-ban voltunk, tőlünk kb. 200 km-re nyugatra.

Persze ha az egész nemzeti parkot be akarnánk barangolni, két hét sem lenne elég. Mi lényegében az egyik csücskében voltunk most. A park területén gyakorlatilag nincs erdőgazdálkodás, ha kidől egy fa, ottmarad, amíg szétrágják a bogarak és elkorhad. Elég vadregényesen néz ki minden.
Szombat estére érkeztünk meg Großramingba, a kempingbe. Sátorállítás, vacsora, zuhany, 3-3 cl Tokaji elfogyasztása a 10 °C-ban alvásra felkészülésképpen.

Vasárnap egész napos túrára mentünk a Triftsteig nevű szurdokba.  Az útvonal így nézett ki, reggel a bal alsó sarokból indultunk a kb. 17 km-es túrára:

 Jó 3 órás sétával jutottunk el a kép jobb oldalán levő szurdokig, egy "kisebb" hegyen átkelve. A szurdok egyik oldalán vezet a tériszonyosoknak nem ajánlott turistaút.

Drótkötél majdnem mindenhol ki van építve, s ajánlatos is használni, pár részen elég magasan vezet az út a folyó felett. Kinga, ahogy a képen is látható, nagyon vagányan és rutinosan vette az "akadályokat".

A szurdok kijárata után egy másik irányban ismét át kellett kelni egy hegyen, amelynek csúcsa a Kékestetőnél valamivel magasabb.

Másnap, hétfőn, már csak egy rövidebb, délelőtti kirándulás volt a program. A kempingből gyalog indultunk, pár km aszfalton sétálás után elértünk az első említésre méltó dologig, a Wolkenmauer sziklafalhoz:

A fenti képet egy weboldalom találtam. A fényképezőgép és a telefonom is a kempingben maradt, úgyhogy fotózni nem tudtam.

Szóval szerettem volna valahogy feljutni a fal tetejére a lankásabb oldal felől, de feleségem visszafogott érdelkődését látva végül lemondtam a tervemről. Mentünk tehát szépen tovább az aszfalton, amiről szerencsére nemsokára le kellett térni a Pechgraben nevű szurdok felé. Az osztrák turistatérképen jelöletlen, helyi látványosságnak számító szurdok, falépcsőkkel, vízesésekkel, szerintem szuper.
Mivel a visszautat nem igazán akartam ismét az országúton megtenni, javasoltam, hogy menjünk fel a völgyből a hegygerincre, s ott menjünk vissza a kiindulási pontig. Kinga beletörődött, úgyhogy elindultunk felfelé, a térképen halvány szürke pöttyökkel jelöltnek hitt ösvényen. Nemsokára el is fogyott ez az ösvény, s innen erdei kalandtúrává változott a dolog. Jó fél órás erdei kutyagolás és kiútkeresés után azért megtaláltuk a hegytetőn levő turistaútat, innen már sima ügy volt visszajutni a kempingbe.  

Délután még megnéztük a Kalkalpen Nemzeti Park egyik látogatóközpontjában levő kiállítást, s indultunk is haza.