Esős hétvége Waldviertel-ben

A cseh határ mellett, Gmünd környékén töltöttünk négy napot, az idén csütörtökre eső úrnapja (Fronleichnam) ünneptől vasárnapig.
Már voltunk itt korábban, de annyira tetszett, hogy ismét eljöttünk.




View Larger Map


Odafele úton, a csütörtöki ünnepnapon betértünk az egyik itteni nevesebb borászat (Kolkmann) boltjába egy kis kóstolóra. A házigazda nagyon kedves volt, a gyereket is megkínálta bodzaszörppel, mi pedig egész hosszan elbeszélgettünk vele.
Ezután, a témánál maradva Langenlois-ban egy nagy borospincerendszert néztünk meg. A borturizmusra alapozva komoly infrastruktúrát építettek ki a szőlőhegy közepén, hotel, üdülőfalu, termálfürdő.

Estére érkeztünk meg a kempingbe, a Gmünd-i "Sole-Felsen Bad" fürdő kis kempingjében aludtunk. A kemping tiszta, kényelmes és csendes, szuper hely.

Péntekre egész napos esőt ígért az előrejelzés. Ennek megfelelően fedett programot találtunk ki, kisebb kiruccanásokkal, ha eláll az eső.

A Schrems-ben levő Unterwasserreich (Víz alatti birodalom) a környékpeli Naturpark központja, bent akváriumokkal, mozival, szemléltető kísérletekkel és mikroszkópokkal, az udvarán pedig szépen kialakított mocsár, és egy elkerített részen vidrák is vannak.

Egy hosszabb esőszünetben elsétáltunk a közeli Himmelleiter (égi létra) kilátóig, egy kis sapkaledobásra. Andris olyan szerencsétlenül dobta le, hogy fennakadt a kilátó oldalán 10 méter magasan, s kishíján ipari alpinista mutatvány volt felmászni érte és lehozni... 

Estére elállt az eső, belefért még egy folyóparti pancsolás és köveken ugrándozás.

Ennyi maradt belőlük estére:

Szombaton egész nap a fürdőben voltunk. Kellemes kis hely, nem túl nagy, de nincs is túl sok vendég. Sós vízű medencék vannak. Van egy hosszú csőcsúszda is, amin a kisebb gyerekek (Nándi) egyedül is le tudnak csúszni.

Vasárnap délelőtt másfél óra Nosztalgiavonatozás hármasban a Waldviertelbahn-on, Kinga várt minket az autóval a végállomáson. Minden fülkében ültük, és a mozdonyban is, jó kaland volt a gyerekeknek.

Utolsó állomás Rappottenstein vára volt. Igazi lovagvár, a különlegessége, hogy a történelem folyamán soha, senki nem tudta elfoglalni. Az 1600-as évek óta a mai napig ugyanannak a grófi családnak a tulajdona. Nem lakik benne senki, de csak vezetéssel látogatható.

Hazafelé még egy megállót kellett tartani, Andris gyomra nem bírta a sok kanyart... Egy 150 fős kis faluban a templom mellett tutijó kis játszóteret találtunk pihenőhelyként.
Andris szerencsére hamar helyrejött, s pár perc múlva már keményen nyomta a körhintázást...