Zalabér

Idén is egy hetet töltöttünk Zalabéren. Egy hét semmittevés, erre vártunk egész évben. Idén tavasszal többször is voltunk Zalában, így a "Bagári-birtok" egészen jól gondozott állapotban várt minket:

Kb. 20 éve vásároltam meg a házat,  amin persze mindig akad némi tennivaló. A terasz kb 15 éve, az akkori ösztöndíjamból "ideiglenes-végleges" módon lebetonozott oszlopait idén felújítottuk, s tartós fém oszloptartókat betonoztam le a gyerekekkel.
A 20 év "termése" a pottyantós WC alatt levő 200 literes vashordó telítettségén  is meglátszik. Idén terveztem, hogy a "budi" mellé beások egy másik hordót, a 20 éve ideiglenesen összetákolt árnyékszéket pedig egyszerűen áttolom az új hordó fölé, a régire pedig némi föld kerül (nem kell sok...)  Ezt a betervezett munkát aztán a nyaralás első napjaiban átütemeztem 2014-re, de akkor már tényleg halaszthatatlan lesz az ügy...

A tavaly már említett fél órás ablakfestés idén is elmaradt, majd jövőre meglesz az is. Vagy utána.

A sok semmittevés között azért néha beiktattunk egy-két programot is. Egyszer például elmentünk sétálni a felettünk levő "hegy" tetejére:
 

S volt egy egész napos családi kiruccanás is, az egykori jugoszláv határ közelében levő csömödéri kisvasúttal utaztunk Páka faluig. A kis faluban a gyerekek jól feltalálták magukat, adták a műsort a focipálya melletti színpadon, illetve a tűzoltószertár mellett kiállított lóvontatású tűzoltókocsit vették használatba.

A jugoszláv határ mentén a második világháború után akkori áron hétmilliárd forintból remek védelmi vonalat sikerült kiépíteni a vélt ellenség távoltartására. Páka és Csömödér között megnéztünk jópár betonbunkert és végigjártuk az őket összekötő lövészárkokat. Felnőtt szemmel döbbenet látni a soha nem használt, és szupertitkosan kezelt katonai objektumokat. Bár játszótérnek még mai áron is kicsit drága lenne, a gyerekek roppant jól szórakoztak.  

Pár zalabéri életkép búcsúzóul:

Nándi farag

Andris a nyári matekfeladattal