Szombathelyen

Ez a kép csak azért került bele a bejegyzésbe, hogy legyen benn egy kép is, ez lett a legjobb, nem nagyon fotóztam a hétvégén. A gyermekekkel cirkuszban voltunk Szombathelyen, s bár nem látható, a teve hátán az a kis kék folt a Nándika.

Én több, mint két hónapja nem voltam Magyarországon, egészen meg voltam illetődve a határ átlépésekor. Szombathelyen először fura volt, hogy mennyi magyar rendszámú autó van mindenfele, s hogy vigyázni kell, mit mond az ember sétálás közben. mert megértik mások is :-).

Szóval visszatérve a cirkuszra, már jó régóta ígérgettük a gyerkőcöknek, hogy egyszer elmegyünk egy előadásra. Andris teljesen le volt nyűgözve a sok látnivalótól, Nándika visszafogott lelkesedéssel nézte, majd unalmában kisebb rosszalkodási akciókba kezdett. Kinga majdnem elsírta magát, amikor az első idomított állatok megjelentek. Én meg nosztalgiáztam, kiskoromban keresztapámmal és nagypapámmal sokszor voltunk cirkuszban és nagyon szerettem mindig. (A többi cirkuszlátogató és imént meg nem említett családtagtól elnézést kérek, valahogy a cirkusz kapcsán ők ketten maradtak meg a fejemben.) Csak valahogy olyan kicsinek tűnt a cirkuszsátor, bár lehet, hogy én nőttem meg közben.

Ezen kívül középiskolás osztálytalálkozón is voltam, frankó volt. Általában elég sablonos tud lenni egy ilyen osztálytalálkozó, én meg nem nagyon bírom az ilyen dolgokat, de most nagyon jól éreztem magam. Nagyon érdekes volt, mennyi minden történt a többiekkel. Úgyhogy magamhoz képest elég sokat is beszélgettem.

Mindig csak a hétvégékről írok a bejegyzésekben. S hogy egyébként mi történik velünk a hét maradék öt napján?  Én bejárok a munkahelyemre, lassan már dolgozni is tudok ezt-azt. Andris szereti az Kledering-i ovit. 15 gyerek jár az oviba, a mieinkkel együtt. Azaz most 14, mert Nándi még nem jár. Ergó, az ovi 1/8 része magyar, ráadásul Bagári. A tizenöt fős ovinak saját tornaszobája van, Andris mutatta minap. Már kezdtem örülni, hogy egészen sok felszerelés, tornaszer van a tornaszobában, amikor kiderült, hogy van még egy külön szoba a felszereléseknek is... Andris mindig tanul egy-két új nemet kifejezést, s büszkén újságolja esténként a tudását.

Kinga holnap megy az első esti németórára. Nagyon szorgalmasan és sokat tanul németül a szabadidejében.

Az lesz a vége, hogy én itt maradok ezen a szinten (100 szó + nagy adag bátorság és önbizalom), a többiek meg megtanulnak frankón németül.

Ja, ma voltam orvosnál, mert nem hallottam jól a bal fülemre. Tovább erősödött az itteni egészségügyről alkotott jó kép. Orr-fül-gégészet. Lényegében egy kicsi, de jól felszerelt magánrendelő (fizetni nem kell), 1 adminisztrátor, 1 asszisztens és 1 doki, semmi bazi nagy rendelőintézet, rengeteg alkalmazottal. Két napja jelentkeztem be, alig kellett várni, nagyon kedves volt mindenki, frankón kimosták a fülem, utána csináltak egy műszeres-süketszobás hallásvizsgálatot, hogy most már jól hallok-e. Pedig megmondtam volna anélkül is, hogy jó lesz, köszönöm.

Fülmosás után pedig a szokásos és megunhatatlan délutáni játszóterezés volt ma.

Hétvégén megyünk Kajászóra, Fehérvárra és Budapestre is!