Advent

A bronzos-ezüstös-aranyos hétvégéken nekünk is komoly forgalmunk volt.  A vendéglátóiparral próbálkoztunk az idén. Kiugró bevételünk ugyan nem lett, viszont nagyon örültünk a vendégeknek, akik a bécsi ünnepi fények megtekintésének ürügyén tulajdonképpen a szintén ragyogó Bagári családot szerették volna meglátogatni. A látogatók beleegyezésével közreadok pár fényképet, a magaszostól az alantas felé haladva és minden időrendiséget nélkülözve.

Először is a bécsi advent. Szép lámpák, pun[sch|cs]illat, hóesés, tömeg. Többen kérdezték, hogy milyen is ez a híres bécsi advent? Hát mindenkinek megpróbáltam visszafogottan, diplomatikusan és udvariasan nyilatkozni, nehogy bárkinek a kedvét is elvegyem e csoda megtekintésétől. Ezt teszem most is, úgyhogy ugorjunk is a következő témánkra: Hol is kirándultunk az elmúlt két hétvégén?

Hát először is voltunk a Technikai Múzeumban, ahol kissé technokrata gyermekeim, s az édesapjától szintén megabájtnyi ismeretet felhalmozó Vince-gyerek is kellően kiélhette műszaki érdeklődését. A képeken a múzeumba menet, illetve lassú távozás közben láthatjuk őket.



A múzeumlátogatás után természetesen sor került a híres bécsi advent megtekintésére. Reméljük azért legközelebb is meglátogatnak minket.

A következő hétvégén (azaz most) Kajászóról érkeztek barátaink. Andrisnak nem mertük elárulni előre a vendégek érkezését, merthogy országos barátairól van szó, akik nagyon hiányoznak neki. Na, nem jött közbe semmi, nem betegedett meg egyik gyerek sem, úgyhogy a három gyerekkel és három szánkóval jól telepakolt fekete S-Merci sikeresen landolt Klederingben.
A gyermekek nagyon örültek egymásnak, de elég nehéz leírni, hogy ez a szülők oldaláról nézve mit is jelentett. A gyermekek egyesített energiáit szombat délelőtt hegymászással, várlátogatással, majd délután szánkózással és hógolyózással próbáltuk lekötni. A Rauhenstein vár meglátogatásakor külső szemlélőnek erősen úgy tűnhetett, hogy a gyermekek urai a helyzetnek, természetesen a négy szülő is maximálisan az volt. De azért jól esett nekik a kávé hazaérkezéskor.

 A tegnapi "erőteljes" kezdés után a mai nap viszonylagos nyugalomban telt, a gyermekek az évek során felhalmozott játékkészleteink végigpróbálásával, mi pedig a tegnapi nap további kipihenésével töltöttük az időt. 

S végül hadd adjam közre a tegnapi várlátogatás során a vár egyik legjobb helységénél készült fotót, ahova az elmúlt évszázadok várurai is mind gyalog jártak.

Eredményekben gazdag boldog új esztendőt kívánok mindenkinek.