Hochstaff

Egész héten egy elég nehéz terepen levő kis túrát terveztem magamnak szombatra. Aztán pénteken átgondoltam, s az eredeti tervet felvettem kívánságlistámra, s egy könnyed kis téli kirándulásra cseréltem, gondolva arra, hogy a hegytetőkön már biztos van hó, ami ugye megnehezíti a haladást és a tájékozódást.
A Hochstaff egy turistaút nélküli, pár száz méteres szintemelkedéssel elérhető kis hegy Niederösterreich déli részén. Alaposan felkészültem: hótalp, bot, 2 GPS, meleg ruha, meleg tea, kaja, csoki, elemlámpa, napszemüveg, szóval mindent magammal vittem ezúttal, ami kellhet. Ahogy megérkeztem, látszódott, hogy mindez kelleni is fog.

20 méternyi gyaloglás után felcsatoltam a hótalpat, s próbáltam követni a nyáron valószínűleg követhető jelöletlen ösvényt az erdőben. Több alkalommal letértem mégis a pályámról, s a GPS segítségével próbáltam visszanavigálni magam az ösvény környékére a bozótban. Sikerült is mindig. Aztán a hegytetőn már lazább lett a terep, s nemsokára fel is tűnt a csúcskereszt.

Itt gondolkozóba estem, hogy visszamenjek-e amerre jöttem, vagy az eredetileg tervezett útvonalon a hegy másik oldalán le, majd a völgyben még egyszer annyit visszagyalogolva a kiindulási helyig. Persze a második lehetőséget választottam. Jó döntésnek bizonyult, lazább volt az út a hegyről le. Útközben megálltam egy vadászlesnél, ahol levetkőztettem, s derékig megettem a gyerekek készletéből kora reggel elcsent mogyorós Milka Mikulást, majd elégedetten indultam tovább.
Nem tudom, hogy gyakorlott hótalpazók is szokták-e síelésre használni a talpat, én hamar rájöttem a 30-40 fokos legelő-lejtőkön, hogy nagy biztonsággal és a gyalogláshoz képest gyors tempóban lehet vele csúszni is.
Az út második fele már széles, jelölt turistaúton, szinte teljesen sík terepen vezetett vissza az autóig. Csupán egy sífutó/túrasíző páros járt erre előttem az előző napokban. Délre már (még ugyanazon a napon, amikor elindultam) az autónál is voltam, s a szerpentinen való sikeres lejutást elősegítendő felszereltem a hóláncot, aztán irány haza. 
A hétvégi kiránduláson készített képeket itt lehet megnézni. (Mármit erre az aláhúzott szövegre kell rákattintani az egérrel, amit most éppen olvasol, Apukám)

Szóval gyönyörűek a hegyek télen (is)! Már el is kezdtem tervezgetni a következő havas túrát, amelyre Kinga is velem jön (önként, persze).