Múzeumlátogatás

A múlt vasárnap a sokak által ismert SCS - "soping sziti zűd" bevásárlóközponttól nem mesze levő Traiskirchen városka múzeumában voltunk. Hát ez nem egy "átlagos" városi múzeum! Persze itt is megtalálhatók a szokásos dolgok: a helyi önkéntes tűzoltóság kiselejtezett dolgai, a környékre jellemző szakmát bemutató szoba, régi autók és motorok, játszósarok gyerekeknek.
De a tálalás! A kitömött állatok nem vitrinben, hanem egy szobában berendezett élethű nádasban repkednek, költenek, és eszik meg egymást.
A tűzoltómúzeumban "ég" az udvari kisház, a tűzoltóbábok épp az oltáson dolgoznak, a bábucsalád pedig a szomszédban keres menedéket. Aztán "régi" tűzoltóautók és felszerelés minden mennyiségben. Szerintem sok magyar tűzoltóegyesület szívesen lecserélné a viseletes IFA tartálykocsit némelyik "múzeumi" járműre.

Az itteni tűzoltóságokról: Itt, Klederingben (párszáz lakos) például van egy hatalmas önkéntes tűzoltósági épület, egy monstrum emelőkosaras jármű, egy vadiúj MAGIRUS tűzoltókocsi, és két legénységi kisbusz. S ez minden faluban ugyanígy van. S hogy honnan van ennyi tömérdek pénz felszerelésre, s miért van a múzeumban minden cucc, ami már nem a legmodernebb? Bécsi kivételével az egész országban csak önkéntes tűzoltóságok vannak. Nincs munkabér túlórapénzzel, veszélyességi pótlék, és szép tűzoltónyugdíj sincs 4X éves kortól. Van viszont minden, ami a tűzoltáshoz kell.

Na eltértem a témától. Nekem a régi kovács, kerékgyártó, és kádárműhely tetszett a legjobban, teljesen élethű, üllővel, "izzó" parázzsal és füstös falakkal.

A gyerekek persze a játszószobába szerettek volna menni, így rohamtempóban próbálták megnézni a kiállításokat, főleg Andris. Nándi azért türelmesen végigjárta velem az egykori helyi SEMPERIT gumigyár termékeiből és fényképeiből álló tárlatot. Aztán amikor megkérdeztem tőle, hogy "Tetszett?" akkor "Igen. De most már menjüüüüüüüünk jááátszani!"  volt a válasz.
Hát mentünk.  Egy hatalmas MATADOR (klasszikus osztrák) faépítőjáték kiállítás van a játszóterem közepén, mozgó szélmalom, sífelvonó, vonat, focizó faemberkék, s még egy csomó más dolog. Már láttak ilyet egyszer egy másik városban, de mégis teljesen lázba hozta őket, tátott szájjal rohangáltak össze-vissza, kapcsolgatták be a modelleket.  A sarokban pedig tömérdek építőelem, Andris lázasan vetette bele magát a barkácsolásba (velem). Nándi pedig a képen látható kőépítőjátékkal dolgozott lelkesen Kinganyával. 

Ez a múzeum hideg téli hétvégéken tuti program lesz. Kár, hogy csak délig van nyitva, mi akár estig is eljátszottunk volna.

Ernstbrunn vadaspark

Ezúttal Kinga találta ki a "szokásos" szombati országjárásunk helyszínét. Bécs és a cseh határ között nagyjából félúton, kényelmes 45 percnyi autózásra tőlünk, a Leiser berge Naturparkban az Ernstbrunn Wildpark a nyár egyik szuperebb programja volt. A környék nagyon látványos, tele van kis dombokkal, és völgyekkel, szertelen összevisszaságban. A naturpark kivételével az összes terület meg van művelve, méghozzá nagyon katonásan. Sehol egy földdarab, amit a kedvező EU-s támogatás miatt hagynak parlagon. Gondolom ennek az az oka, a megművelésért kapott állami támogatás az jóval több ennél...

A vadasparkban nincs valami nagy "állatdömping", főleg szarvasok, vaddisznók, valami különleges hosszú, barna szőrű tehénféleség, ja és farkasok vannak.
(A park a Bécsi Egyetem "farkaskutató" központjaként is müködik.) Minden állat hatalmas területen van elkerítve, amit jó fél-egyórás sétával lehet bejárni. Az állatok nagyon szelídek, meg lehet őket kukoricával etetni. (A farkasokat persze nem lehet etetni, s bemenni sem lehet hozzájuk...) Pár szarvas tényleg annyira szelíd volt, hogy egyszerűen lefeküdt a közelünkbe, végignézte, ahogy ebédelünk és ahogy rosszalkodnak a gyerekek, s aztán hagyta magát megsimogatni. 

Persze volt játszótér is, nem is akármilyen. Hatalmas, kivájt törzsű fákból vannak a többszintes vártornyok, köztük várfalak és hidak deszkából, várbörtön, várudvar. Körülötte vadmalacok rohangásztak, egy lyukon ki tudtak jönni a drótkerítésen, jól megtermett anyukáik mellől. A gyerekek úgy befészkelték magukat a várba, hogy szinte csak hazainduláskor jöttek ki. Hazaúton persze a fáradtságtól úgy eldőltek, mint két zsák krumpli.

Egy újabb unalmas hétvégi beszámoló

Úgy tűnik, mostanában újra elmegyünk mindenhova, ahol egy éve jártunk. Szombaton a 20 km-re levő Sparbach-i naturpark-ban voltunk. Én nagyon szeretem ezt a "kis" erdős parkot. A bejárathoz közel eső részeken van a legtöbb látogató által meglátogatott állatsimogató, játszótér, tavacska, vízimalom. Maga a Naturpark ennél sokkal nagyobb, gyerekekkel egy egész napos komoly 6-7 km-es kirándulást lehet tenni benne. Ahogy a térképen is látható, mi ezt meg is tettük. A terep elég könnyű, tulajdonképpen egy masszívabb babakocsival is végigjárható akár.
Nándi "mélypontja" ezen a túrán a térkép fenti részén található Dianawiese tisztáson volt. Épp Andrist szórakoztatta, valami hatalmas, két méteres bottal bohóckodott, s közben egy kőben elbotolva egy óriási nagyot taknyolt. Egy kis seb lett az egyik kezén, ennek megfelelően előadta az ilyenkor szokásos monodrámát, ezúttal jó fél órán keresztül, és elképesztő hangerővel üvöltve. Szerencsére közel-távol nem volt egy ember sem. Na, de ettől az egy kis "botlástól" eltekintve nagyon aranyosak voltak egész nap. Séta közben a művészúr persze minden padnál feltette a szokásos "Mit eszünk?" kérdést. Elég jól felszerelt a Naturpark, párszáz méterenként van egy pad...

Kb. délután egyre felértünk a Naturpark legmagasabb pontján levő "Köhlerhausruine"-hez. Nagyon szép a kilátás innen. Jól fogyott az ebédre hozott szendvics és keksz, s aztán már indultunk is lefele.

Útközben meglátogattuk a gyerekek kedvencét, a Johannstein várromot. Miután minden falat, s sziklát megmásztak, indultunk tovább lefelé, a játszótérre. Az egész napos kiránduláson kb. 6 emberrel találkoztunk, a játszótéren levő százat leszámítva.

Vasárnap a Schwechat-i vasúti múzeumban voltunk. Tőlünk ez a legközelebbi hely, ami a Niederösterreich Card-dal ingyen látogatható. Ha már megemlítettem: 47 EUR egy évre egy felnőttnek ez a kártya, s a tartományban 277 db látványosságot (múzeumok, felvonók, strandok, parkok, játszóházak, stb.) ingyen meg lehet vele látogatni. Persze mi alaposan kihasználjuk, már jópár száz eurót megspóroltunk vele.
A múzeum a Schwechat-i vasútállomás melletti régi csarnokban van, egy egyesület kezelésében. A lelkes tagok maguk újítják fel a régi gőzmozdonyokat és utasszállító kocsikat. A képen látható mozdonnyal utazni is lehet, kimentünk vele a műhelyt megnézni. Nem kellett csalódnom, jóléti államhoz méltóan persze minden nyersanyag és szerszám rendelkezésre áll a régi kocsik felújításához.

Délután bevonatoztunk Bécsbe, Kinga unakatestvére koncertezett a "Musikverein" előadótermében. Mivel sok időnk volt a megbeszélt találkozóig, a gyerekek addig szorgalmasan rótták a köröket a Belvedere kastély parkjában.
Andris félelmetes sebességgel biciklizik, s Nándi is kitartóan tekerte a kis gépét. 

A koncert este volt, csak a próbára mentünk be. Egy kínai kórust kísért a magyar zenekar. A zeneművek témája jobbára a nagy sárga folyó hömpölygése, illetve a Kínai nép megdicsőülése körül forgott, már amennyire a kínai kórusműveket meg tudtam érteni. Igazság szerint csak azért tudom, hogy miről volt szó művekben, mert kellően figyeltem a bemondót angolul tolmácsoló, fiatal kínai tolmácsnőre.

A gyerekek jól viselkedtek, szépen elnézegették a hangszereket, s hallgatták a remek darabokat.  A szünetben azonban meglehetősen tömören és lesújtóan nyilatkoztak a sokezer kilométert utazott többszáz fős kínai kórusról: "A rózsaszín ruhások azok nem tetszenek." Hát ennyi.

Szabadidőpark, kertbemutató

A Fertő tó mellett, St. Margarethen-ben (Szentmargitbánya) levő szabadidőparkban voltunk a múlt szombaton Kinga unokatestvérének családjával. Kislányukat Andris már régen kiválasztotta feleségnek, úgyhogy nagyon várta már a vendégeket...

Nyitás előtt már ott voltunk, mi voltunk az első vendégek aznap. A belépő nem olcsó, 17 EUR (majdnem 5000 Ft) fejenként, 3 év felett.

A park tényleg szuper, igazi egész napos gyerekfárasztó program. Hatalmas és nagyon érdekes, izgalmas mászóvárak is vannak. A fenti hullámvasútra csak 1 méter és 4 év feletti gyerekek ülhetnek fel. Nándinak még két centi és két hónap hiányzott ehhez, de azért kipróbálta ő is. Az első nagy lejtőnél rá is fagyott a mosoly az arcára, de mire a menetnek vége volt, már újra akar menni.
Az igazi nagy sláger mégis a lent látható vizes csúszda volt. Két gyerek és egy felnőtt tud beleülni a csónakba. Rengetegszer lecsúsztam velük, s persze nekem is tetszett nagyon. 

Másnap reggel, miután a vendégeink hazautaztak, mi elmentünk Tulln-ba, ami kb. egy óra autózás tőlünk, s úgy helyezkedik el Bécstől, mint Budapesttől Esztergom. Van itt egy "Garten Tulln" nevű kertbemutató szerűség, amit Kinga már régóta meg akart nézni. A városkán kívül a Dunapart közelében egy pár hektáros területen mindenféle növényeket, kertépítési és teraszberendezési dolgokat mutatnak be, s van egy nagy játszótér itt is. Tetszett az üzleti modelljük: olcsó területen (ártér), a kerti technikákat bemutató és a növényeket árusító cégek pénzéből, a látogatóktól pedig belépőjegyet szedve valószínűleg elég jól megy a bolt.

Nekem a zöldtetőket bemutató rész tetszett a legjobban. Mindenféle szárazságtűrő, sziklakerti növények voltak egy kocsibeálló tetejére ültetve. Volt egy csomó kép elkészült házakról is, amiknek a tetején nem cserép volt, hanem növényzet. Bár nem vagyok benne biztos, hogy valaha az életben még nekiállok egy építkezésnek, de akkor lehet, hogy ezt választanám.

A gyerekeknek persze a játszótér tetszett a legjobban, de előtte a felnőttekkel végig kellett menniük az egész parkon. De a nap végén aztán Nándi mászókázhatott és csúszdázhatott vég nélkül. Andris ezalatt MacGyver-t is felülmúló találékonysággal por, fűszál és egy fadarab segítségével robbanószerkezeteket gyártott, amik persze hatalmas porfelhő kíséretében rendre fel is robbantak.

Drága gyermekeink

A Nők Lapjában találtam egy érdekes táblázatot, amely a gyermekneveléssel járó költségeket és a kapott állami támogatást veti össze. Ha már így "forintosította" az újság a gyermeknevelést kérdését, kíváncsi lettem, hogy pontosan mennyi a különbség a két állam által adott támogatás között. Persze számolás nélkül is sejthető, hogy elég nagy...

A családi pótlék itt két részből áll, az egyik a "Familienbeihilfe", ami a gyermek életkorától függően változik (minél idősebb, annál több, úgy mint az való életben), illetve a 2., 3. stb. gyermekek után egyre növekvő támogatás jár. Euróban, gyermekenként, évi 13 alkalommal, jelenleg ennyi:

	3 éves korig	3 éves kortól	10 éves kortól	19 éves kortól
1. gyermek	105.4	112.7	130.9	152.7
2. gyermek	118.2	125.5	143.7	165.5
3. gyermek	140.4	147.7	165.9	187.7
4. gyermek	155.4	162.7	180.9	202.7

A másik része az úgynevezett "Kinderabsetzbetrag", fix összeg, havonta 58,5 EUR gyermekenként.

És most íme a kis összehasonlításom eredménye. A magyarországi összegeket a Nők Lapjából másoltam át. Két szülővel rendelkező családot feltételeztem, 3 és 10 év közötti gyermekekkel és 288,7 Ft/Euró árfolyamon számoltam. Éves összegek, Forintban, gyermekenként:

Gyermekek	Fogyasztási kiadások	1 gyermekre jutó állami támogatás		Különbség
száma	1 gyermekre	Ausztria	Magyarország
1 gyermek	377000	625295	213000	412295
2 gyermek	363000	649315	152000	497315
3 gyermek	282000	685095	227000	458095

Úgy látszik, két gyerekkel a legjobb ideköltözni... :-)

Helyzetjelentés

Hétfőn kezdődik az ovi. A gyerkőcök nem tűnik úgy, hogy nagyon várnák, egy gyenge fintorral szokták tudomásul venni, amikor mondjuk nekik. Pedig most már nem lehet "csak úgy" otthon maradni, az utolsó évben (Andris) szigorúan elő van írva, mennyit lehet hiányozni családi okok miatt. Reméljük, az idén már elkezdenek valamit beszélni németül. Úgy látom, az alap dolgokat már megértik, az ovónéni szerint nagyon sok mindent. Most elég sok új, kiscsoportos gyerkőc lesz, talán velük majd elkezdenek beszélgetni.
Épp az Egri csillagokat nézik DVD-n, az Isztambult épp az előbb mondták IsztamBURG-nak, ez végülis jó jel. :-)

Múlt hét végén megint voltunk Carnuntum-ban, egy közeli római katonai táborhelyen, ahol már tavaly szeptemberben is voltunk. A gyerekek felvették a jelmezüket, amit pár hete anyukám a Savaria karneválra varrt nekik. Hát elég jól néztek ki benne Carnuntum-ban is, úgy láttam, annak a pár ott lézengő látogatónak tetszett a jelmezbemutató. Nándi dél körül az amfiteátrum színpadán még egyszemélyes ráadást is tartott. Egy egetverő, mindent elsöprő hisztibemutatóra került sor, képzelhetitek, elég viccesen nézett ki így, jelmezben. Mivel nem volt hajlandó elárulni a problémáját, ezért beszüntettük az előadást, s hazajöttünk.

Aztán a hét elején egyik délután végre megcsináltam nekik a régóta kért lovagpáncélt és sisakot. Hát nem mondom, hogy nagyon profi lett, de kis lakásunkban nem túl sokféle nyersanyag áll rendelkezésre (karton és ragasztó), hát ezt sikerült kihozni belőle egy óra munkával. A legfontosabb, hogy ők örültek neki.

A héten egy kellemetlen dolog is történt, a lenti képen látható az eredménye.

Kinga elvágta az egy kicsit az ujját vacsorakészítés közben. Na, az történt, hogy kivett a hűtőből egy ottfelejtett feketeribizli-szörpöt, ami aztán pár perc melegedés után hatalmasat durranva felrobbant.
Minden, de minden szörppöttyös lett, jó két-három órába került eltakarítani a romokat. A képen nem tűnik "annyira" vészesnek, de a valóságban annyira szánalmas látvány volt, hogy ezen már csak röhögni lehetett.

És még nem is írtam a kis drágaságomról, amire nemrég tettem szert.
A kis Asus EeePC 1005P netbook már Karintiába is elkísért bennünket a kempingezésre. Nagyon jó kis cucc, kb. két kiló, feleakkora, mint egy laptop, 5-6 órát simán kibír akksiról. A képernyője persze elég kicsi, de internetezésre, vagy alkalmi TV nézésre simán elég.

A gyerekeknek is tetszik persze a cucc, csak az az egy nem, hogy le vannak tiltva róla... Még elevenen él bennem az a régi emlék, amikor a kis Nándirigót pár percre egyedül hagytuk, s ezalatt ő módszeresen kiszedte a Vodafone-os céges laptopom összes billentyűjét...